Stephanus-díj

A Stephanus-díj a Szent István Társulat és a Stephanus Alapítvány közösen alapított kulturális díja. 1993-tól az évente megrendezett Szent István Könyvhét ünnepi megnyitóján kerül átadásra a Társulat fővédője és az Alapítvány elnöke által, irodalmi és teológiai kategóriában. A díjazottak minden évben – az alapító okirat szerint – olyan szerzők, akik magyar nyelven megjelent műveikben, publikációikban az egyetemes keresztény-európai kultúra értékrendjét közvetítik, mind a teológiai tudományok, mind pedig az irodalmi műfajok területén.

A díjat 1993-tól napjainkig 54 személy nyerte el.

Az idei nyertesek

Teológiai és Irodalmi kategória

Robert Card. Sarah
Robert Card. Sarah
Teológia

Kitüntetések, pályadíjak:

2019 – Stephanus-díj

Életrajz

Robert Sarah 1945. június 15-én született Ourousban, az afrikai Guinea egyik legkisebb falujában, animista törzsi családban. 1947. július 20-án részesült a keresztség szentségében egy misszionárius atya szolgálata által. Alapfokú tanulmányait szülőfalujában végezte, ugyanitt szerzett alapbizonyítványt 11 éves korában. 1957-ben belépett az elefántcsontparti Bingerwille-ben lévő Szent Ágoston kisszemináriumba, ahol három éven keresztül tanult. Az 1960-ban Elefántcsontpart és Guinea között kialakult feszült politikai viszony miatt rövid ideig Conakryban, a Szentlélek Kongregáció atyái által vezetett középiskolai kisszemináriumban folytatta tanulmányait. 1962 márciusában Kindiába, egy Conakrytól 150 km-re található oktatási intézménybe került – itt érettségizett 1964-ben. Ugyanebben az évben felvételt nyert a nancyi nagyszemináriumba, ahol 1967-ig tanult. A Guinea és Franciaország között romló nemzetközi kapcsolatok itteni tanulmányai megszakítására kényszerítették, így 1967 októbere és 1969 júniusa között a szenegáli Sébikotane-ban folytatta teológiai tanulmányait. 1969 és 1974 között a római Pápai Gergely Egyetem (Gregoriana) hallgatója volt, ám közben 1971-ben a jeruzsálemi Studium Biblicum Franciscanumban szentírástudományból licenciátusi fokozatot szerzett. 1969. július 20-án szentelték pappá a Conakryi Egyházmegye számára. Pappá szentelését követően a guineai Boké plébánosaként szolgált, majd 1976-tól a conakryi kisszeminárium tanára és igazgatója lett. VI. Pál pápa 1978. április 18-án nevezte ki püspökké, ám szentelésére nem kerülhetett sor. A kinevezést II. János Pál erősítette meg 1979-ben: augusztus 13-án conakryi érsek-metropolitává nevezte ki, augusztus 23-án pedig kankani apostoli adminisztrátorrá. Püspökké szentelésére Giovanni Benelli bíboros kézfeltétele által 1979. december 8-án került sor. Püspöki jelmondata: Sufficit tibi gratia mea – Elég neked az én kegyelmem. Több mint 20 évig volt Conakry püspöke, hivatali ideje alatt elnöke volt a Guineai Püspöki Konferenciának és a Nyugat-afrikai Püspöki Konferenciának is. 2001. október 1-jén II. János Pál pápa a Népek Evangelizációjának Kongregációja titkárává nevezte ki, s mintegy 10 évig töltötte be ezt a pozíciót. 2010. október 7-én a „Cor Unum” Pápai Tanács elnökévé nevezték ki, 2013. március 13-án pedig megerősítették e posztján. 2010. november 20-án XVI. Benedek kreálta bíborossá. 2014. november 24-én Ferenc pápa az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció prefektusává nevezte ki. Tagja a Világiak Pápai Tanácsának, az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsának és a „Dignitatis Humanae” Intézetnek. 2015. március 10-én Ferenc pápa a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottsága tagjává nevezte ki. A francia, olasz és angol nyelvismerettel rendelkező guineai bíboros a Római Kúria kiemelkedő személyisége; a hagyományos katolikus tanítás erőteljes képviselője és támogatója a szexuális erkölcs és az élethez való jog védelmének kérdéskörében, valamint az iszlám radikalizmus elítélésében. Nagy nemzetközi sajtóorgánumokban publikál, ezek közé tartozik a Le Monde, a La Croix, a National Catholic Reporter és a Catholic Herald.

Főbb művei

  1. Culture, démocratie et développement à la lumière de Centesimus annus [Kultúra, demokrácia és fejlődés a Centesimus annus fényében] Editions IMC, 1998.
  2. Robert Sarah–Nicolas Diat: Isten vagy a semmi Beszélgetés a hitről (fordította Barsi Balázs OFM), Szent István Társulat, Budapest 2015. (Eddig három kiadásban.)
  3. A csönd ereje. A zaj diktatúrájával szemben Robert Sarah bíborossal Nicolas Diat beszélget (fordította Barsi Balázs OFM), Szent István Társulat, Budapest 2015. (Eddig két kiadásban.)
  4. Le soir approche et déjà le jour baisse Fayard, Paris 2019, Magyarul előkészületben (Barsi Balázs OFM fordításában) a Szent István Társulatnál, Esteledik, lemenőben már a nap munkacímmel.
Szelestei Nagy László
Szelestei Nagy László
Irodalom

Kitüntetések, pályadíjak:

1985 – Bél Mátyás Emlékérem
1986 – Az irodalomtudomány kandidátusa
1991 – Keresztury Dezső-díj
2008 – Az irodalomtudományok doktora
2009 – Faludy Ferenc-díj
2011 – Mestertanár Aranyérem
2016 – Érd Város Életmű Díja

Életrajz

Szelestei Nagy László 1947. július 30-án született Szombathelyen. Nős (felesége Dr. Hubert Ildikó), egy gyermek (Anna) édesapja. A Győri Bencés Gimnáziumban érettségizett 1965-ben. Ezt követően a Nyugat-magyarországi Fűrészek üzemének segédmunkásaként dolgozott, majd 1966. szeptember 1-től 1967. augusztus 2-ig katonai szolgálatot teljesített Kalocsán. 1967 és 1972 között az ELTE Bölcsészettudományi Karának nappali tagozatos hallgatójaként folytatta tanulmányait, ahol magyar–latin középiskolai tanári, levéltárosi és könyvtárosi diplomát szerzett. 1972 augusztusától 1973. január 31-ig a Budapest-csepeli Bajáki Ferenc Szakmunkásképző tanára, 1973. február 1-től 1996. július 31-ig az Országos Széchényi Könyvtár könyvtárosa volt. 1992-től 1996-ig másodállásban docensként oktatott a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának Régi Magyar Irodalom Tanszékén. 1993-tól könyvtártörténeti szakdolgozatokat vezetett és bírált az OSZK–KMK tanfolyamain, a következő év februárjától a Pázmány Péter Katolikus Egyetem régi magyar irodalmi szemináriumainak vezetőjeként tevékenykedett. 1996-tól 2017-ig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának tanára, ugyanezen intézmény Magyar Irodalmi Intézetében 1997–2000 között intézetvezető, 1997–2001 között Széchenyi Professzori Ösztöndíjas, 2003–2005 között Széchenyi István Ösztöndíjas, 2006–2009 között dékán. 2012-től 2017. július 31-i nyugdíjazásáig a MTA–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport alapítója és vezetője volt. Kutatási területe a 16–18. századi magyarországi irodalom és lelkiségtörténet. Számtalan könyv szerkesztője és lektora; tanulmány, cikk, szócikk (Magyar Művelődéstörténeti Lexikon) és recenzió szerzője. Hazai és külföldi konferenciák rendszeres előadója.

Főbb művei

  1. Bél Mátyás kéziratos hagyatékának katalógusa MTA Könyvtára, Budapest 1984 [1985]
  2. Batthyány Kristóf európai utazása, 1657–1658 JATE BTK, Szeged 1988 (Peregrinatio Hungarorum, 2).
  3. Irodalom- és tudományszervezési törekvések a 18. századi Magyarországon, 1690–1790 Kandidátusi értekezés, Országos Széchényi Könyvtár, Budapest 1989 (Az Országos Széchényi Könyvtár Kiadványai, Új Sorozat, 4).
  4. Bél Mátyás levelezése Balassi Kiadó, Budapest 1993 (Magyarországi tudósok levelezése, 3).
  5. Naplók és útleírások a 16–18. századból. Briccius Kokavinus, Nagyfalvi Gergely, Hodik János naplója, Csáky Péter és Radvánszky László útleírása [Magyar, német és szlovák bevezetővel], Universitas Kiadó, Budapest 1998 (Historia Litteraria, 6).
  6. Kalmár György, „a magyar nyelv szerelmese” Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészettudományi Kar, Piliscsaba 2000 (Pázmány Irodalmi Műhely – Források, 2).
  7. Kalmár György: Féljed a Királyt! Pápa, 2001 (Pápai Diákok, 7).
  8. Magyar ferencesek prédikációs gyakorlata a 17. században. Csíksomlyói kéziratos prédikációk Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészettudományi Kar, Piliscsaba 2003. (Pázmány Irodalmi Műhely, 4). Gyöngyösi Krizosztom prédikációs útmutatóját (1665) Sz. N. L. fordításában átvette: Retorikák a barokk korból, szerk. Bitskey István, Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen 2003.
  9. Régi magyar prédikációk, 16–18. század. Egyetemi szöveggyűjtemény Szent István Társulat Budapest 2005.
  10. Magyar bejegyzések a Veszprémi Calepinusban Szenal, Érd 2007.
  11. Rekatolizáció és barokk áhítat METEM, Budapest 2008 (METEM Könyvek, 64).
  12. Eszmék és arcok a 18. századi Magyarországról Universitas, Budapest 2010 (Historia litteraria, 26).
  13. Weszprémi István levelezése Argumentum, Budapest 2013 (Magyarországi tudósok levelezése, 6).
  14. Irodalom és lelkiség. Tanulmányok MTA–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport, Budapest 2013 (Pázmány Irodalmi Műhely – Lelkiségtörténeti Tanulmányok, 6).
  15. Magyar bencések prédikációi a 17–18. század fordulóján MTA–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport, Budapest 2014 (Pázmány Irodalmi – Lelkiségtörténeti Források, 3).
  16. Szent Anna tisztelete Magyarországon a barokk korban MTA–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport, Budapest 2014 (Pázmány Irodalmi Műhely – Lelkiségtörténeti Források, 3).
  17. Tanulmányok a 17–18. századi magyarországi művelődésről (Csak elektronikus kiadás), MTA–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport, Budapest 2018 (Pázmány Irodalmi Műhely – Lelkiségtörténeti Tanulmányok, 20).