Korábbi díjazottak

A(z) 2023. évi nyertesek

Teológiai és Irodalmi kategória

Dr. Marton József
Dr. Marton József
Teológia

Kitüntetések, pályadíjak:

2000 – A Magyar Tudományos Akadémia Külső köztestületének tagja
2001 – Fraknói Vilmos-díj (egyháztörténeti tevékenységéért – Magyar Nemzeti Kul-turális Örökség Minisztériuma)
2002 – Egyetemi díj: Diploma de Inovaţie Instituţională – a Kolozsvári Babeş-Bolyai Rektorátusa
2003 – Egyetemi díj: Diploma de merit – a Kolozsvári Babeş-Bolyai Rektorátusa
2004 – Egyetemi díj: Diploma de merit – a Kolozsvári Babeş-Bolyai Rektorátusa
2005 – Egyetemi díj: Diploma de excelenţă didactică – a Kolozsvári Babeş-Bolyai Rektorátusa
2006 – Egyetemi díj: Diploma de ştiinţifică – a Kolozsvári Babeş-Bolyai Rektorátusa
2007 – Egyetemi díj: Diploma de ştiinţifică – a Kolozsvári Babeş-Bolyai Rektorátusa
2008 – Egyetemi díj: Premiul Excelenţei ştiinţifice – a Kolozsvári Babeş-Bolyai Rektorátusa
2009 – Egyetemi díj: Diploma de Premiul Reprezentativităţii – a Kolozsvári Babeş-Bolyai Rektorátusa
2010 – Egyetemi díj: Premiul cercetării ştiinţifice – a Kolozsvári Babeş-Bolyai Rektorátusa
2011 – Egyetemi díj: Premiul profesorul anului – acordat de UBB Cluj-Napoca
2016 – Egyetemi díj: Premiul excelenţă în cercetare ştiinţifică – acordat de UBB Cluj-Napoca
2017 – Egyetemi díj: Diploma pentru contribuţiile sale remarcabile aduse la dezvoltarea vieţii ştiinţifice – din cadrul Fac. de Teol. Rom. Cat.
2017 – A Szent István Tudományos Akadémia (Academia Scientiarum de Sancto Stephano rege nominata) rendes tagja
2018 – Magyar Érdemrend Lovagkeresztje

Életrajz

Marton József a Maros megyei Székelykálban született, 1950. április 15-én. Teológiai tanul-mányait Gyulafehérvárott végezte 1969–1975 között. 1992-ben a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetemen szerzett teológiai doktori fokozatot, disszertációját az erdélyi katolikus papképzésről írta.
Márton Áron püspök szentelte pappá 1975. június 22-én. Ötévnyi lelkipásztori szolgálat (Székelyudvarhely, Ditró és Marosvásárhely) után 1980 őszétől Jakab Antal püspök a gyulafehérvári Hittudományi Főiskola patrológia-, katekétika- és homiletikatanárává nevezte ki; ezzel párhuzamosan a Kántoriskola (szemináriumi líceum) spirituálisa és hittanára lett. 1985-ben ez utóbbi munka alóli felmentésével egyidőben a főiskolán a már oktatott tantárgyai mellé elöljárója az egyháztörténelem oktatását is rábízta. Ettől kezdve a gyulafehérvári Pasztorálteológiai Intézet – mely 2007-től a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának önálló intézete – egyháztörténelem és patrológiatanára. Oktatói munkája mellett 1990-ben Erdély-szinten megszervezte és 9 évig vezette a világiak teológiai képzését (levelező tagozat). 1996-ban aktívan részt vett a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának megszervezésében. 1996-tól napjainkig egyháztörténelmet és patrológiát tanít a hittudományi főiskolán.
1996-ban a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen elnyerte az egyetemi tanár fokozatot. 1996-tól 2016. október 1-ig (nyugdíjba vonulásáig) a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudomány-egyetem Római Katolikus Teológia Karának egyetemi tanára, 15 éven (1997–2008, 2012–2016) át dékánja volt. 2008–2012-ig a Teológia Kar Pasztorálteológiai Intézete tanulmányi igazgatójának tisztségét is betöltötte.
1999-ben megszerezte a doktoráltatási jogot; mind ez ideig irányításával 36 jelölt szer-zett teológiai doktori címet, és 38 doktori bizottságban volt opponens. 1990-től 1999-ig a Gyulafehérvári Főegyházmegye Katekétikai Bizottságának titkára; a nyári továbbképzők szervezője és előadója volt. Ugyanekkor 1-8. osztály részére hittankönyvek kiadásában is oroszlánrészt vállalt. 2000 és 2016 között a hitoktatók nyári továbbképzésein rendszeresen tartott előadásokat. 1999-től 2020-ig a Márton Áron Szakkollégium igazgatója. 2000 és 2016 között a hittantanárok I. fokozati vizsgáin 35-ször dolgozatvezető, további 8 alkalommal elnök (romániai specialitás, helyszíni vizsgákról van szó). 1999-től 2007-ig az erdélyi Sapientia Kuratórium alapító tagja, utolsó négy évben alelnöke. A megalakult Erdélyi Magyar Egyetem vezetőtanácsának tagja (a hivatalos megszervezésig). 2000 és 2016 között a Studia Latina Catholica (Kolozsvár) folyóirat alapítója és főszerkesztője. 2001-től 2019-ig a Studia Theologica Transsyilvaniensia (Gyulafehérvár) folyóirat alapítója és főszerkesztője.
Egyházi célt szolgáló egyéb beosztásai: 2002 és 2006 között a Tanügy-minisztérium Teológiai Bizottságának tagja, mely a romániai és a külföldi egyetemeken szerzett doktori diplomákat honosította. 2004-től 2012-ig tagja a BBTE keretén belül működő Curriculum-Bizottságnak (az egyetem programjainak belső akkreditációját koordináló és ellenőrző gré-miuma). 2006 és 2011 között tagja volt a Tanügy-minisztérium Akkreditációs Teológiai Bi-zottságának, mely a docensi és egyetemi tanári előrelépéseket konfirmálta. 2008-tól 2011-ig a Főiskolai Oktatás Minőségét Biztosító Román Ügynökség (ARACIS) humanisztikai és teológiai állandó bizottságnak tagja. 2011 és 2016 között az Egyetemi Diplomák, Oklevelek és Bizonyítványok Hitelesítésének Országos Tanácsának (CNADTCU) is tagja volt.
Kutatómunkája eredményeit számos konferencián, tudományos ülésszakon, előadá-son ismertette és publikálta: 1990 és 2022 között 62 konferencián tartott tudományos elő-adást, 28 szimpóziumon pedig díszelőadást. Kutatási területe Márton Áron gyulafehérvári római katolikus püspök írásos hagyatékának feldolgozása, valamint az Erdélyi Katolikus Egyház története. A „Márton Áron Hagyatéka” című sorozatban 28 kötet megjelenésében segédkezett.

Főbb művei

  1. A gyulafehérvári római katolikus egyházmegye a 20. században Pro-Print, Csíkszereda 2014.
  2. Az erdélyi egyházmegye a középkorban Pro-Print, Csíkszereda 2013.
  3. A keresztény szerzetesség története Stúdium, Kolozsvár 2010.
  4. Az erdélyi katolicizmus 90 éve Kolozsvár, 2008.
  5. A keresztény jelenkor Mentor, Marosvásárhely 2008.
  6. A keresztény újkor Mentor, Marosvásárhely 2006.
  7. Fogarasy Mihály erdélyi püspök élete és munkássága Gyulafehérvár 2005.
  8. A keresztény középkor Mentor, Marosvásárhely – Târgu Mureş 2005.
  9. A keresztény ókor Mentor, Marosvásárhely 2004.
  10. Katolikus egyháztörténet I. Stúdium, Kolozsvár 2002.
  11. Katolikus egyháztörténet II. Stúdium, Kolozsvár 2001.
  12. „Papnevelés az erdélyi (gyulafehérvári) egyházmegyében 1753-tól 1918-ig” (Formarea preoţilor în dieceza de Alba Iulia între anii 1753–1918), in Studia Theologica Budapestiensis Series Facultatis Theologicae Universitatis Catholicae a Petro Pázmány Vol. 5. Budapest 1993.
  13. Crâmpeie din istoria Bisericii Romano-Catolice din Transilvania „Sapientia”, Iaşi 2021.
  14. „A Püspök.” Tanulmányok Márton Áronról Pro-Print, Csíkszereda 2022.
Dr. Sáry Pál
Dr. Sáry Pál
Irodalom

Kitüntetések, pályadíjak:

2005 – A MAB tudományos díja
2008 – Kiváló oktató diploma (ME ÁJK HÖK)
2008 – Bolyai János Kutatási Ösztöndíj (MTA)
2009 – Miskolci Egyetem érdemes oktatója
2012 – Bolyai Emléklap (MTA)
2012 – Pro Facultate emlékérem (ME ÁJK)
2016 – Signum Aureum Facultatis kitüntetés (ME ÁJK)
2018 – Magyar Érdemrend tisztikeresztje, polgári tagozat
2021 – Kiváló konzulensi oklevél (ME TDT)
2022 – Miskolci Egyetem kiváló kutatója

Életrajz

Sáry Pál 1970-ben született Miskolcon. A kecskeméti Piarista Gimnáziumban érettségizett 1989-ben. Felsőfokú tanulmányait a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán vé-gezte, ahol 1997-ben summa cum laude minősítésű diplomát szerzett. Egy évig bírósági fogal-mazóként dolgozott. Római joggal professzora, Zlinszky János ösztönzésére kezdett foglal-kozni. 1998-tól a Miskolci Egyetem Római Jogi Tanszékének főállású oktatója, előbb tanár-segédi, 2003-tól adjunktusi, 2007-től docensi, majd 2017-től egyetemi tanári beosztásban.
2003-ban szerzett summa cum laude minősítésű PhD-fokozatot, 2012-ben habilitált. 2012-től a Római Jogi Tanszék vezetője, emellett 2014-től a (több tanszéket magába foglaló) Jogtörténeti és Jogelméleti Intézet igazgatója. A Miskolci Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Doktori Iskolájának oktatója és több doktorandusz témavezetője.
Főállása mellett 2003-tól 2008-ig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogtörténeti Tanszékének részállású oktatója volt, előbb adjunktusi, majd docensi beosztásban. 2005-től 2014-ig az MTA Miskolci Területi Bizottsága (MAB) Állam- és Jogtudományi Szakbizottsá-gának titkára volt. 2007-től 2014-ig a Publicationes Universitatis Miskolcinensis Sectio Juridica et Politica című folyóirat felelős szerkesztője, 2008-tól 2017-ig a Miskolci Jogi Szemle szerkesztő-bizottságának tagja volt. 2009-től a European Society for History of Law tagja. 2016-tól az MTA Állam- és Jogtudományi Bizottsága Római Jogi és Európai Magánjogtörténeti Albizottságá-nak (REMA) tagja. 2020-ban a MAB Jogtörténeti és Jogelméleti Munkabizottságának elnö-kévé választották. 2020-tól a Szent István Tudományos Akadémia (SZITA) tagja, 2021-től a SZITA Jog- és Társadalomtudományi Osztályának titkára.
Közel kétszáz publikációval és több mint ötszáz hivatkozással rendelkezik. Előadásai-val folyamatosan szerepel a hazai és a külföldi tudományos konferenciákon. Külföldi kuta-tásait elsősorban a Leuveni Katolikus Egyetem könyvtáraiban végezte. Főbb kutatási terüle-tei: a római büntetőjog fejlődése, a római császárok vallás- és egyházpolitikai rendelkezései, az állam és az egyház kapcsolata a Római Birodalomban, ókeresztény állambölcselet.
Nős, felsége Gedeon Magdolna jogtörténész, római jogász. Egy gyermekük van.

Főbb művei

  1. Bűnvádi eljárások az Újszövetségben Szent István Társulat, Budapest 2000, 2003, 2004, 2007
  2. Keresztre feszítés az ókorban Szent István Társulat, Budapest 2004.
  3. Pogány birodalomból keresztény birodalom. A Római Birodalom kereszténnyé válása a Codex Theodosianus tükrében Szent István Társulat, Budapest 2009.
  4. Iustinianus császár egyházpolitikai rendelkezései Szent István Társulat, Budapest 2012.
  5. A forradalmár Jézustól a terrorista Szent Cirillig. Liberális elképzelések – konzervatív szemmel Szent István Társulat, Budapest 2017.
  6. Az ókeresztény állambölcselet vázlata Szent István Társulat, Budapest 2023.
A(z) 2022. évi nyertesek

Teológiai és Irodalmi kategória

Dr. Hal’ko József
Dr. Hal’ko József
Teológia

Kitüntetések, pályadíjak:

2009 – Pápai káplán
2012 – Serrai címzetes püspök, a Pozsonyi Főegyházmegye első segédpüspöke
2012 – A Külföldön Élő Szlovákok Tanácsának és a Migránsok és Menekültek Tanácsának elnöke (Szlovák Püspöki Konferencia)
2012 – A Szlovák Püspöki Konferencia képviselője az Európai Püspöki Konfe-renciák Tanácsában (COMECE)
2013 – Egyetemi professzor

Életrajz

Mons. prof. ThDr. Jozef Haľko, PhD. a Pozsonyi Főegyházmegye római katolikus segédpüspöke, serrai címzetes püspök, a Pozsonyi Comenius Egyetem Római Katolikus Cirill és Metód Hittudományi Karának egyháztörténelem tanára, történész. Jozef Haľko 1964. május 10-én született Pozsonyban, az első pozsonyi görög-katolikus parókus unokájaként. Miután a szocialista rendszerben a gimnáziumi tanulmányait követően a teológiai karra benyújtott felvételi kérelmét többször is elutasították, a Pozsonyi Közgazdasági Főiskola hallgatója lett. Dolgozott munkásként a Pozsonyi Vízműveknél, és nevelőként egy szociális otthonban. 1990-ben kezdte el tanulmányait a Pozsonyi Comenius Egyetem Római Katolikus Cirill és Metód Hittudományi Karán. A Pápai Szent Kereszt Egyetemen (Pontificia Università della Santa Croce) fejezett be Rómában. 1994. július 4-én Mons. Ján Sokol nagyszombati érsek-metropolita a nagyszombati Keresztelő Szent János-katedrálisban pappá szentelte. 1997. október 1-jén kápláni kinevezést kapott a pozsonyi Szent Márton-dómba, és főpásztora megbízta a magyar anyanyelvű hívek lelkipásztori ellátásával. A Pozsonyi Comenius Egyetem Római Katolikus Cirill és Metód Hittudományi Karán az Egyház-történelem Tanszék vezetője is lett. Forgatókönyveket írt a Szlovák Televízió számára, Vatikánból sugárzott szentmiséket kommentált ugyanebben a televízióban, cikkeket jelentetett meg szakfolyóiratokban és a Radio Vaticana szlovák adása is rendszeresen közölte írásait. 2000-ben megvédte egyháztörténelemből írt doktori disszertációs munkáját a római Szent Kereszt Pápai Egyetemen és 2006-ban a Pozsonyi Comenius Egyetem Római Katolikus Cirill és Metód Hittudományi Karán az Egyháztörténelem Tanszék docense lett. 2008-tól az újonnan megalakult Pozsonyi Főegyházmegye mediális osztályát vezette, ahol szóvivőként is tevékenykedett. 2009-ben XVI. Benedek pápa „monsignore” címmel tüntette ki – kinevezte Őszentsége káplánjává. A 2009-es és 2010-es évben a Szent Márton-katedrális szentélye alatti feltárást koordinálta, amelynek eredménye Pázmány Péter sírjának azonosítása lett. 2013. február 21-én inaugurációs előadást tartott A pozsonyi Szent Márton katedrális szentélye alatti terek feltárása és Pázmány Péter bíboros sírjának azonosítása címmel, mely után a Comenius Egyetem Tudományos Tanácsa határozatával jóváhagyta a Hittudományi Kar Tudományos Tanácsának javaslatát egyetemi professzorrá való kinevezésére katolikus teológia szakon. Ivan Gašparovič, a Szlovák Köztársaság elnöke 2013. november 26-án egyetemi professzorrá nevezte ki. 2012. január 31-én XVI. Benedek pápa kinevezte a Pozsonyi Főegyházmegye első segédpüspökévé és serrai címzetes püspökké. 2012. március 17-én szentelte püspökké a pozsonyi Szent Márton katedrálisban Mons. Stanislav Zvolenský pozsonyi érsek-metropolita mint főszentelő. Társszentelői Mons. Mario Giordana, Szlovákia apostoli nunciusa és Jozef Tomko bíboros, a Népek Evangelizációja Kongregáció nyugalmazott prefektusa voltak. 2012. március 21-én kinevezték a Pozsonyi Főegyházmegye általános helynökévé. A Szlovák Püspöki Konferencia Külföldön Élő Szlovákok Tanácsának és a Migránsok és Menekültek Tanácsának elnöke. 2012 novemberétől az SzPK képviselője az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsában (COMECE). Jozef Haľko püspök aktívan van jelen a közösségi médiában: a Facebook-on, Instagramon és YouTube-csatornával is rendelkezik, Biskup Jozef Haľko – oficiálna stránka néven. Egyperces címmel minden héten videót tesz közzé, amely rövid elmélkedés a következő vasárnapi evangélium egy-egy fontos gondolatáról, valamint megosztja hazai és külföldi lelkipásztori tevékenységét, a fontos egyházi eseményeket és a Katolikus Egyház történelmének érdekes kérdéseit is.

Főbb művei

  1. Tam, kde zomrel Peter Daka, Bratislava 1993.
  2. A Csehszlovák szakadár Katolikus Akció: Kommunista kísérlet a katolikus egyház nemzeti egyházzá formálására Csehszlovákiában Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Esztergom–Piliscsaba 2004.
  3. Rozbiť Cirkev: Rozkolnícka Katolícka akcia Lúč, 2004.
  4. Osudná sms-ka, Vydal Juraj Mrocek Bratislava, 2005.
  5. Dejiny lurdskej jaskyne na Hlbokej ceste v Bratislave Lúč 2005. (Magyarul: A pozsonyi Mélyi úti Lourdes-i barlang története, Lúč, Bratislava 2005.)
  6. Modrý kostol: Dejiny Kostola sv. Alžbety v Bratislave Lúč, 2006 (Magyarul: A Kék templom. A pozsonyi Szent Erzsébet-templom története, METEM–Szent István Társulat, Budapest 2007.)
  7. Ave Crux: Život a dielo biskupa Ambróza Lazíka Spolok sv. Vojtecha, 2006.
  8. Arcibiskupov zápas. Životná cesta Mons. RNDr. Júliusa Gábriša Spolok sv. Vojtecha, 2008.
  9. Dóm: Katedrála sv. Martina v Bratislave, fotografie: Mgr. Štefan Komorný Lúč, 2010.
  10. Dejiny jezuitov v Bratislave do roku 1773 fotografie: Ľuboš Rojka, Dobrá kniha, 2015.
  11. Vznik bohosloveckej fakulty v Bratislave z hľadiska života jej prvého dekana Dr. Emila Funczika Univerzita Komenského, Bratislava 2016. (A Dóm. A pozsonyi Szent Márton katedrális című könyv 2010-ben az Év könyve lett, amelyért megkapta a Comenius Egyetem rektorának díját.)
Dr. Szovák Kornél
Dr. Szovák Kornél
Irodalom

Kitüntetések, pályadíjak:

1993 – Az MTA Ókortudományi Társaság Révay-díja
1997 – Az MTA Művészettörténeti Bizottsága Opus mirabile–díja
2004 – Akadémiai Díj
2015 – Fraknói-díj
2021 – Széchenyi-díj

Életrajz

Szovák Kornél a Vas megyei Sárváron született 1962-ben. 1981-ben a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban érettségizett, majd 1981–1982-ben Baján teljesített sorkatonai szolgálatot, 1982–1987 között az ELTE Bölcsészettudományi Karán latin–történelem szakon az Eötvös Collegium hallgatójaként szerzett kitüntetéses középiskolai tanári oklevelet. 1984-től a Boronkai Iván vezette A Magyarországi Középkori Latinság Szótára szerkesztőségének munkatársaként vett részt a szótár kiadásra való előkészítésének munkálataiban, majd az MTA Ókortudományi Kutatócsoportjának tagjaként állandó munkatársa lett. 1992–1993-ban a szótár negyedik kötetének társszerkesztője, 1995-től főszerkesztője. 1987-től rendszeresen tart egyetemi órákat, kezdetben az ELTE Latin Tanszékén latin nyelvi kurzusokat, később a középlatin filológiai program keretében szaktárgyi gyakorlatokat és előadásokat. 1997-ben középkori irodalomtörténetet tanított az Eötvös Collegium meghívott oktatójaként. 1992-től oktat egyetemen, 1997-től a PPKE BTK Medievisztika, 2001-től az Ókortudományi Intézet vezetője volt 2004-ig. Fő kutatási területe a középkori egyház-, eszme- és művelődéstörténet. Kandidátusi disszertációját 1996-ban védte meg, ennek tárgya a 12. század végi eszmetörténet volt (Anonymus és a Szent László-legenda). Akadémiai doktori címét igazoló oklevelét 2012-ben kapta meg. 1986-ban, 2001-ben, 2004-ben hosszabb ideig, több alkalommal pedig rövidebb kutatóúton Rómában, 1994-ben és 1999-ben Münchenben volt ösztöndíjas. 2001 óta évi rendszerességgel kutatásokat folytatott a Vatikáni Titkos Levéltárban. Hazai tudományos fórumok mellett nemzetközi konferenciákon (1992-ben Londonban, 1995-ben Leedsben, 1998-ban Velencében, 2001-ben Rómában és Utrechtben, 2008-ban Piliscsabán, 2013-ban Párizsban, 2018-ban Lipcsében) tartott idegen nyelvű előadásokat. Három alkalommal jelölték a MTA levelező tagságára. Szakterülete a medievisztika, vizsgálati módszere a középkori latin források történeti-filológiai értelmezése. Tudományos pályája kezdete óta a középkori eszmetörténet és egyháztörténet áll kutatásai középpontjában. Kutatásait három levéltár releváns dokumentumaira összpontosítja: a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, a Pannonhalmi Bencés Főapátsági Levéltár és a Vatikáni Apostoli Levéltár anyagára. Az Archivio Apostolico Vaticano középkori magyar vonatkozású anyagának (Hungarica) feltárásában hosszú idő után elsőként vette fel újra a munkát. Kutatási eredményeit hazai és nemzetközi konferenciákon mutatja be magyar, angol, német és olasz nyelven. Különösen fontos számára a határon túli magyar tudományos életben való részvétel. Alapítója az Analecta Mediaevalia évkönyv-sorozatnak. 2009 óta az Antik Tanulmányok, 2014 óta az Acta Antiqua szerkesztőbizottsági tagja. Irányításával készült Magyarországon az első tudományos digitális adatbázis, amely az új számítógépes technikában rejlő összes lehetőséget kihasználja. Két nemzetközi tudományos bizottságnak is tagja (Commission internationale de diplomatique; International Commission for the Thesaurus linguae Latinae). Két ciklusban volt titkára, majd újabb két ciklusban elnöke a MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya Klasszika-filológiai Tudományos Bizottságának; jelenleg a Közép- és Neolatin Munkabizottság elnöke. Legfontosabb tudományos munkája A Magyarországi Középkori Latinság Szótára szerkesztése, és a magyar emlékek kutatása a Vatikáni Levéltárban. Erdő Péter bíborossal közösen munkálkodik a Formularium Ecclesiae Strigoniensis kiadásán.

Főbb művei

  1. A legendák László királya in Szent László emlékkönyv, szerk. Bódvai András, Budapest 2021, 58–79.
  2. Szkítia és a szittya azonosságtudat in Magyar Tudomány 182 (2021), Különszám, 176–187.
  3. Győr városának egyházai és templomai az írott forrásokban in Győr története I: A kezdetektől 1447-ig, szerk. Horváth Richárd et alii, Győr 2021, 163–180.
  4. Bakonybél korai oklevelei in Vallis Sanctorum: Fejezetek a bakonybéli monostor ezeréves történetéből, szerk. Dénesi Tamás, Bakonybél 2020, 29–44.
  5. Kamonci Balázs esete Urbánfalvi Jánossal in „A kultúra tarthatja meg, és teheti ismét naggyá”. Tanulmányok Ujváry Gábor hatvanadik születésnapjára, szerk. Dubniczky Zsolt, Hermann Róbert et alii, Budapest 2020, 29–37.
  6. „Exemplum et informatio”. A Legenda aurea magyarországi recepciótörténetének két epizódja in „Mestereknek gyengyének”. Ünnepi kötet Madas Edit hetvenedik születésnapjára, szerk. Hende Fanni, Kisdi Klára, Korondi Ágnes, 2020, 559–567.
  7. Formularium Ecclesiae Strigoniensis Közreadja Erdő Péter, Szovák Kornél, Tusor Péter, harmadik, javított kiadás, Budapest 2020 (Collectanea studiorum et textuum, classis I, vol. 4).
  8. Megjegyzések a mesterségbeli tudásátadás kutatásának középkori forrásterületeihez in Techné: A szakképzés módszerei az ókorban és a középkorban 2018, 147–161.
  9. Győzelmi koronát nyertünk in Vigilia 83 (2018:8) 562–569.
  10. Lexicon Latinitatis Medii Aevi Hungariae = A magyarországi középkori latinság szótára VI. kötet (K–M), kiadásra előkészítette Szovák Kornél, Argumentum Kiadó, Budapest 2017.
  11. Gondolatok a magyar őstörténet latin nyelvű kútfőiről in Annales: Az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézete Évkönyve 1 (2015) 139–150.
  12. A kamonci oltárosok egyezsége in Arcana Tabularii: Tanulmányok Solymosi László tiszteletére, szerk. Bárány Attila, Dreska Gábor, Szovák Kornél, 1. kötet, Budapest, Debrecen 2014, 291–306.
  13. Lexicon Latinitatis Medii Aevi Hungariae = A magyarországi középkori latinság szótára I. pótkötet (A–I), kiadásra előkészítette Szovák Kornél, Argumentum Kiadó, Budapest 2013.
  14. Ilkusi (Bylica) Márton pápai bullái in Magyarország és a római Szentszék: Források és távlatok: Tanulmányok Erdő bíboros tiszteletére, 2012, 27–49.
  15. Byzantine Emigrants in Italy in Infima aetas Pannonica. Studies in Late Medieval Hungarian History, ed. Péter E. Kovács, Kornél Szovák, Corvina Kiadó, Budapest 2009, 273–293.
  16. Magyarország mint a nyugati keresztény művelődés védőbástyája Pázmány Péter Katolikus Egyetem Egyháztörténeti Kutatócsoport, Róma 2004.
  17. Lexicon Latinitatis Medii Aevi Hungariae = A magyarországi középkori latinság szótára V. kötet (I), kiadásra előkészítette Szovák Kornél, Argumentum Kiadó, Budapest 1999.
  18. Pannonhalma: Képes kalauz a bencés Főapátság történetéhez és nevezetességeihez Pannonhalmi Bencés Főapátság, Pannonhalma 1996.
  19. Lexicon Latinitatis medii aevi Hungariae = A magyarországi középkori latinság szótára IV. kötet (F–H), kiadásra előkészítette Boronkai Iván és Szovák Kornél, Akadémiai Kiadó, Budapest 1993.
A(z) 2021. évi nyertesek

Teológiai és Irodalmi kategória

Dr. Keresztes Szilárd
Dr. Keresztes Szilárd
Teológia

Kitüntetések, pályadíjak:

1996 – A Magyar Kormány „Kisebbségekért Díja”
1996 – Hajdúdorog város díszpolgára
1997 – A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje
2000 – Bocskai-díj
2004 – Tolerancia-díj
2008 – Pro Comitatu-dí

Életrajz

Keresztes Szilárd Nyíracsádon született 1932. július 19-én. Sátoraljaújhelyen érettségizett, majd 1950-től 1955-ig az újonnan alapított Nyíregyházi Görögkatolikus Papnevelő Intézetben folytatott teológiai tanulmányokat. Nyíregyházán szentelték pappá 1955-ben. Ezt követően a budapesti Római Katolikus Hittudományi Akadémián folytatta tanulmányait, ahol 1958-ban doktorátust szerzett. Doktori értekezésének címe: A Szentlélek származásának kérdése a Firenzei Zsinaton.

1957-től 1960-ig szervező lelkész volt Kispesten, majd 1960 és 1970 között segédlelkész, illetve kántor Nyíregyházán. 1961-től 1975-ig teológiai tanárként dolgozott a Nyíregyházi Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán – dogmatikát, filozófiát, szónoklattant és egyházi éneket oktatott.

1966-tól 1969-ig a Pápai Magyar Intézet növendéke volt Rómában, ahol a Pápai Keleti Intézetben a Keleti Egyházi Tudományok Fakultásán licenciátusi fokozatot szerzett. Dolgozatának címe: Paul Evdokimov eucharisztikus egyháztana.

VI. Pál pápa 1975-ben kunáviai címzetes püspökké és a Hajdúdorogi Egyházmegye segédpüspökévé nevezte ki. 1975. február 8-án szentelték püspökké Nyíregyházán. 1976-ban Dr. Timkó Imre megyéspüspök nevezte ki a Miskolci Apostoli Exarchátus általános helynökévé és a budapesti szórványterület püspöki helynökévé.

Az 1987/88-as tanévben a Római Pápai Magyar Intézet rektora volt.

Dr. Timkó Imre halála után 1988. június 30-án nevezték ki hajdúdorogi megyéspüspökké és miskolci apostoli kormányzóvá. 2008. június 30-tól emeritus hajdúdorogi megyéspüspök.

1983 és 1990 között a Keleti Kódexrevíziós Pápai Bizottság konzultora majd tagja; 1989-től 1994-ig a Keleti Egyházak Kongregációjának tagja. 2000-től 2010-ig a Vándorlók és Útonlevők Pápai Tanácsának tagja, 2008-ig a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Migrációs Bizottságának és Gazdasági Bizottságnak elnöke.

Főbb művei

  1. A Szentlélek származásának kérdése a Firenzei Zsinaton Budapest, 1957 (doktori disszertáció, kézirat)
  2. Bevezetés a Keleti Egyházakról szóló zsinati határozathoz, in A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai, Budapest é.n.
  3. Mai kihívások: új oktatási tervek az interkulturális társadalomban V. Cigánypasztorációs Világkongresszus, Budapest–Piliscsaba, 2003.
  4. A Biblia lelkipásztori konkordanciája Szent István Társulat, Budapest 2013.
  5. Az én Bibliám – Homíliák: Karácsony – Vízkereszt Szent István Társulat, Budapest 2014.
  6. Az én Bibliám – Homíliák: Nagyhét – Húsvét Szent István Társulat, Budapest 2015.
  7. Az én Bibliám – Homíliák: Máriapócs – Boldogságok Szent István Társulat, Budapest 2015.
  8. Az én Bibliám – Homíliák: Nagyböjt – Lelki napok Szent István Társulat, Budapest 2016.
  9. Az én Bibliám – Homíliák: Testvéreim szolgálata Szent István Társulat, Budapest 2017.
  10. Az én Bibliám – Homíliák: A lélek mélységei Szent István Társulat, Budapest 2018.
  11. Az én Bibliám – Homíliák: Eucharisztia – Jubileumok Szent István Társulat, Budapest 2019.
  12. Az én Bibliám – Homíliák: Templom – Papság Szent István Társulat, Budapest 2020.
  13. Az én Bibliám – Homíliák: Ünnepek – Ökumené Szent István Társulat, Budapest 2021.
  14. Keresztes Szilárd (szerk.): Kruppa Levente: Huszonöt év beszédei I–II. Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola, Nyíregyháza 2019.
  15. Hajdúdorogi emlékek (a Hajdúdorogon elmondott prédikációk, egyéb beszédek és előadások gyűjteménye), 2020 (kis példányszámú magánkiadás)
Dr. Vető Miklós
Dr. Vető Miklós
Irodalom

Kitüntetések, pályadíjak:

2017 – Magyar Érdemrend középkeresztje
2019 – Magyar Filozófiai Társaság életműdíja

Életrajz

Vető Miklós 1936. augusztus 22-én született szekularizált, hazafias érzelmű zsidó családban. Szülei 1941-ben – öccsével együtt – megkereszteltették. Édesapja halálát követően Felcsútról Budapestre költöztek. Édesanyját 1944 nyarán deportálták, náci munkatáborban halt meg tífuszban, 1945 tavaszán. Apai nagybátyja és sváb katolikus felesége vették magukhoz. A nyilas uralmat a fővárosban élte át, apácák majd nevelőanyja bújtatták – öccsével együtt.

Középiskolai tanulmányait a budapesti Madách Gimnáziumban végezte. 1954-ben egy vallási élmény után kezdett szentmisére járni. Ugyanabban az évben a középiskolai tanulmányi (akkor Rákosi Mátyásról elnevezett) versenyen történelemből második helyezést ért el. Osztályidegen származása miatt csak fellebbezés után vették fel a Szegedi Egyetem jogi karára. Itt hívő fiatalokkal találkozott, nekik köszönhetően hite elmélyült; az ekkor kötött barátságok egész életén át elkísérték. 1956 októberében alapító tagja volt a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségének (MEFESz). Tevékenységéért menekülnie kellett, 1957 januárjában Jugoszláviába szökött. Különböző menekülttáborok után májusban Franciaországba érkezett. Filozófiai tanulmányait 1957-ben a Sorbonne-on kezdte el. A későbbi párizsi bíboros, Lustiger atya által animált katolikus diákszervezetben találkozott az olasz szakos Odile Wattré-vel, akivel 1962-ben kötött házasságot. Filozófiai tanulmányait az oxfordi egyetemen fejezte be 1963-ban.
1963-ban a házaspár az USA-ba költözött, itt született meg három gyermekük is. 1975 és 1979 között a család Elefántcsontparton élt, majd visszatelepültnek Franciaországba. Idősebb fiuk, Étienne belépett a Chemin Neuf közösségbe, ahol pappá szentelték. Rómában él, a Pápai Gergely Egyetemen dogmatikus teológiát és ökumenizmust tanít. Nicolas fiuk és Marie-Élisabeth lányuk házastársaikkal együtt hívő katolikusok, jelenleg Franciaországban élnek. Kilenc unokájuk született.

1964-ban az oxfordi egyetemen megvédte Simone Weil filozófiájáról, majd tíz évvel később a Sorbonne-on Schelling filozófiájáról írt tézisét. 1963–65 között az USA-ban, a milwaukee-i Marquette egyetemen majd 1965–75 között a Yale egyetemen tanít. 1975-79-ben az abidjáni egyetemen (Elefántcsontpart) a filozófia professzora. 1979-92 között a Rennes I egyetemen majd 1992–2005 között a poitiers-i egyetemen a filozófia professzora. 2005-ben vonult nyugállományba.
1992-ben a Princeton egyetem (USA), 2006-ban a Villanova Egyetem (USA), 2007 és 2010-ben a quebec-i Laval egyetem (Kanada), 2015-ben a melbourne-i Katolikus Egyetem (Ausztrália) vendégprofesszora.
Előadó körutakon volt Brazília, Chile, India, Japán és Ausztrália különböző egyetemein. Rövid kurzusokat tartott az ELTE-n, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, a Szegedi Tudományegyetemen, a Sapientián, előadásokat tartott Beregszászon, Bukarestben, Kolozsvárott, Temesváron és Újvidéken. Nemzetközi filozófiai konferenciákat „hozott” Magyarországra. Az 1990-es években tagja volt a számos nyelven megjelenő COMMUNIO katolikus folyóirat nemzetközi tanácsadó testületének. A Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, a melbourne-i Katolikus Egyetem és a Szegedi Tudományegyetem díszdoktora. A francia Katolikus Akadémia tagja. Könyveit lefordították angol, japán és német nyelvre. Simone Weil és Jonathan Edwards gondolatvilágáról írt művei magyarul is megjelentek, utóbbi a Károli Gáspár Református Egyetem és a L’Harmattan közös gondozásában.

Vető Miklós megtartotta a magyar állampolgárságát. Miután 1970-ben francia állampolgár lett, családostól és egyedül is egyre gyakrabban látogatott Magyarországra. Párizsban 2020. január 9-én szentségekkel ellátva halt meg, Utolsó óráiban kisebbik fia volt mellette.

Főbb művei

  1. Simone Weil vallásos metafizikája ford. Bende József, L’Harmattan, Budapest 2005 (A filozófia útjai)
  2. A teremtő Isten. Vallásfilozófiai tanulmányok ford. Kiss Dávid, Szabó Zsigmond, Veresegyházi Nóra, Kairosz, Budapest 2011.
  3. Jonathan Edwards gondolatvilága ford. Förköli Gábor, Koncz Hunor Attila, Károli Gáspár Református Egyetem–L’Harmattan, Budapest 2019 (Károli Könyvek. Monográfiák)
  4. La Métaphysique religieuse de Simone Weil (Párizs, 1971, több kiadás); angolul: The Religious Metaphysics of Simone Weil (olasz és japán nyelven is megjelent)
  5. F. W. J. Schelling: Stuttgarter Privatvorlesungen (Torino, 1973, németül)
  6. Le fondemont selon Schelling (Párizs, 1977, második kiadás 2002-ben)
  7. La pensée de Jonathan Edwards (Párizs, 1987); angolul: The Thought of Jonathan Edwards
  8. Études sur L’idéalisme Allemand (Párizs, 1988)
  9. De Kant à Schelling (Grenoble, németül is megjelent)
  10. Le mal (Párizs, 2000)
  11. Fichte. De L’Action à L’Image (Párizs, 2001)
  12. La naissance de la volonté (Párizs, 2002, portugálul is megjelent)
  13. Philosophie et religion (Párizs, 2006)
  14. Nouvelles études sur L’Idealisme Allemand (Párizs, 2009)
  15. Gabriel Marcel (Párizs, 2014)
  16. De Whitehead a Marion (Párizs, 2015)
  17. Pierre de Bérulle (Párizs, 2016)
  18. La volonté selon Fénelon.
A(z) 2019. évi nyertesek

Teológiai és Irodalmi kategória

Robert Card. Sarah
Robert Card. Sarah
Teológia

Kitüntetések, pályadíjak:

2019 – Stephanus-díj

Életrajz

Robert Sarah 1945. június 15-én született Ourousban, az afrikai Guinea egyik legkisebb falujában, animista törzsi családban. 1947. július 20-án részesült a keresztség szentségében egy misszionárius atya szolgálata által. Alapfokú tanulmányait szülőfalujában végezte, ugyanitt szerzett alapbizonyítványt 11 éves korában. 1957-ben belépett az elefántcsontparti Bingerwille-ben lévő Szent Ágoston kisszemináriumba, ahol három éven keresztül tanult. Az 1960-ban Elefántcsontpart és Guinea között kialakult feszült politikai viszony miatt rövid ideig Conakryban, a Szentlélek Kongregáció atyái által vezetett középiskolai kisszemináriumban folytatta tanulmányait. 1962 márciusában Kindiába, egy Conakrytól 150 km-re található oktatási intézménybe került – itt érettségizett 1964-ben. Ugyanebben az évben felvételt nyert a nancyi nagyszemináriumba, ahol 1967-ig tanult. A Guinea és Franciaország között romló nemzetközi kapcsolatok itteni tanulmányai megszakítására kényszerítették, így 1967 októbere és 1969 júniusa között a szenegáli Sébikotane-ban folytatta teológiai tanulmányait. 1969 és 1974 között a római Pápai Gergely Egyetem (Gregoriana) hallgatója volt, ám közben 1971-ben a jeruzsálemi Studium Biblicum Franciscanumban szentírástudományból licenciátusi fokozatot szerzett. 1969. július 20-án szentelték pappá a Conakryi Egyházmegye számára. Pappá szentelését követően a guineai Boké plébánosaként szolgált, majd 1976-tól a conakryi kisszeminárium tanára és igazgatója lett. VI. Pál pápa 1978. április 18-án nevezte ki püspökké, ám szentelésére nem kerülhetett sor. A kinevezést II. János Pál erősítette meg 1979-ben: augusztus 13-án conakryi érsek-metropolitává nevezte ki, augusztus 23-án pedig kankani apostoli adminisztrátorrá. Püspökké szentelésére Giovanni Benelli bíboros kézfeltétele által 1979. december 8-án került sor. Püspöki jelmondata: Sufficit tibi gratia mea – Elég neked az én kegyelmem. Több mint 20 évig volt Conakry püspöke, hivatali ideje alatt elnöke volt a Guineai Püspöki Konferenciának és a Nyugat-afrikai Püspöki Konferenciának is. 2001. október 1-jén II. János Pál pápa a Népek Evangelizációjának Kongregációja titkárává nevezte ki, s mintegy 10 évig töltötte be ezt a pozíciót. 2010. október 7-én a „Cor Unum” Pápai Tanács elnökévé nevezték ki, 2013. március 13-án pedig megerősítették e posztján. 2010. november 20-án XVI. Benedek kreálta bíborossá. 2014. november 24-én Ferenc pápa az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció prefektusává nevezte ki. Tagja a Világiak Pápai Tanácsának, az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsának és a „Dignitatis Humanae” Intézetnek. 2015. március 10-én Ferenc pápa a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottsága tagjává nevezte ki. A francia, olasz és angol nyelvismerettel rendelkező guineai bíboros a Római Kúria kiemelkedő személyisége; a hagyományos katolikus tanítás erőteljes képviselője és támogatója a szexuális erkölcs és az élethez való jog védelmének kérdéskörében, valamint az iszlám radikalizmus elítélésében. Nagy nemzetközi sajtóorgánumokban publikál, ezek közé tartozik a Le Monde, a La Croix, a National Catholic Reporter és a Catholic Herald.

Főbb művei

  1. Culture, démocratie et développement à la lumière de Centesimus annus [Kultúra, demokrácia és fejlődés a Centesimus annus fényében] Editions IMC, 1998.
  2. Robert Sarah–Nicolas Diat: Isten vagy a semmi Beszélgetés a hitről (fordította Barsi Balázs OFM), Szent István Társulat, Budapest 2015. (Eddig három kiadásban.)
  3. A csönd ereje. A zaj diktatúrájával szemben Robert Sarah bíborossal Nicolas Diat beszélget (fordította Barsi Balázs OFM), Szent István Társulat, Budapest 2015. (Eddig két kiadásban.)
  4. Le soir approche et déjà le jour baisse Fayard, Paris 2019, Magyarul előkészületben (Barsi Balázs OFM fordításában) a Szent István Társulatnál, Esteledik, lemenőben már a nap munkacímmel.
Szelestei Nagy László
Szelestei Nagy László
Irodalom

Kitüntetések, pályadíjak:

1985 – Bél Mátyás Emlékérem
1986 – Az irodalomtudomány kandidátusa
1991 – Keresztury Dezső-díj
2008 – Az irodalomtudományok doktora
2009 – Faludy Ferenc-díj
2011 – Mestertanár Aranyérem
2016 – Érd Város Életmű Díja

Életrajz

Szelestei Nagy László 1947. július 30-án született Szombathelyen. Nős (felesége Dr. Hubert Ildikó), egy gyermek (Anna) édesapja. A Győri Bencés Gimnáziumban érettségizett 1965-ben. Ezt követően a Nyugat-magyarországi Fűrészek üzemének segédmunkásaként dolgozott, majd 1966. szeptember 1-től 1967. augusztus 2-ig katonai szolgálatot teljesített Kalocsán. 1967 és 1972 között az ELTE Bölcsészettudományi Karának nappali tagozatos hallgatójaként folytatta tanulmányait, ahol magyar–latin középiskolai tanári, levéltárosi és könyvtárosi diplomát szerzett. 1972 augusztusától 1973. január 31-ig a Budapest-csepeli Bajáki Ferenc Szakmunkásképző tanára, 1973. február 1-től 1996. július 31-ig az Országos Széchényi Könyvtár könyvtárosa volt. 1992-től 1996-ig másodállásban docensként oktatott a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának Régi Magyar Irodalom Tanszékén. 1993-tól könyvtártörténeti szakdolgozatokat vezetett és bírált az OSZK–KMK tanfolyamain, a következő év februárjától a Pázmány Péter Katolikus Egyetem régi magyar irodalmi szemináriumainak vezetőjeként tevékenykedett. 1996-tól 2017-ig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának tanára, ugyanezen intézmény Magyar Irodalmi Intézetében 1997–2000 között intézetvezető, 1997–2001 között Széchenyi Professzori Ösztöndíjas, 2003–2005 között Széchenyi István Ösztöndíjas, 2006–2009 között dékán. 2012-től 2017. július 31-i nyugdíjazásáig a MTA–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport alapítója és vezetője volt. Kutatási területe a 16–18. századi magyarországi irodalom és lelkiségtörténet. Számtalan könyv szerkesztője és lektora; tanulmány, cikk, szócikk (Magyar Művelődéstörténeti Lexikon) és recenzió szerzője. Hazai és külföldi konferenciák rendszeres előadója.

Főbb művei

  1. Bél Mátyás kéziratos hagyatékának katalógusa MTA Könyvtára, Budapest 1984 [1985]
  2. Batthyány Kristóf európai utazása, 1657–1658 JATE BTK, Szeged 1988 (Peregrinatio Hungarorum, 2).
  3. Irodalom- és tudományszervezési törekvések a 18. századi Magyarországon, 1690–1790 Kandidátusi értekezés, Országos Széchényi Könyvtár, Budapest 1989 (Az Országos Széchényi Könyvtár Kiadványai, Új Sorozat, 4).
  4. Bél Mátyás levelezése Balassi Kiadó, Budapest 1993 (Magyarországi tudósok levelezése, 3).
  5. Naplók és útleírások a 16–18. századból. Briccius Kokavinus, Nagyfalvi Gergely, Hodik János naplója, Csáky Péter és Radvánszky László útleírása [Magyar, német és szlovák bevezetővel], Universitas Kiadó, Budapest 1998 (Historia Litteraria, 6).
  6. Kalmár György, „a magyar nyelv szerelmese” Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészettudományi Kar, Piliscsaba 2000 (Pázmány Irodalmi Műhely – Források, 2).
  7. Kalmár György: Féljed a Királyt! Pápa, 2001 (Pápai Diákok, 7).
  8. Magyar ferencesek prédikációs gyakorlata a 17. században. Csíksomlyói kéziratos prédikációk Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészettudományi Kar, Piliscsaba 2003. (Pázmány Irodalmi Műhely, 4). Gyöngyösi Krizosztom prédikációs útmutatóját (1665) Sz. N. L. fordításában átvette: Retorikák a barokk korból, szerk. Bitskey István, Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen 2003.
  9. Régi magyar prédikációk, 16–18. század. Egyetemi szöveggyűjtemény Szent István Társulat Budapest 2005.
  10. Magyar bejegyzések a Veszprémi Calepinusban Szenal, Érd 2007.
  11. Rekatolizáció és barokk áhítat METEM, Budapest 2008 (METEM Könyvek, 64).
  12. Eszmék és arcok a 18. századi Magyarországról Universitas, Budapest 2010 (Historia litteraria, 26).
  13. Weszprémi István levelezése Argumentum, Budapest 2013 (Magyarországi tudósok levelezése, 6).
  14. Irodalom és lelkiség. Tanulmányok MTA–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport, Budapest 2013 (Pázmány Irodalmi Műhely – Lelkiségtörténeti Tanulmányok, 6).
  15. Magyar bencések prédikációi a 17–18. század fordulóján MTA–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport, Budapest 2014 (Pázmány Irodalmi – Lelkiségtörténeti Források, 3).
  16. Szent Anna tisztelete Magyarországon a barokk korban MTA–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport, Budapest 2014 (Pázmány Irodalmi Műhely – Lelkiségtörténeti Források, 3).
  17. Tanulmányok a 17–18. századi magyarországi művelődésről (Csak elektronikus kiadás), MTA–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport, Budapest 2018 (Pázmány Irodalmi Műhely – Lelkiségtörténeti Tanulmányok, 20).
A(z) 2018. évi nyertesek

Teológiai és Irodalmi kategória

Rokay Zoltán
Rokay Zoltán
Teológia

Kitüntetések, pályadíjak:

2002 – a Szent István Akadémia rendes tagja
2003 – pápai káplán
2003 – budafelhévízi Szentháromságról nevezett címzetes prépost
2005 – „Litteris et artibus” érdemrend I. osztályú keresztje (az osztrák köztársasági elnöktől)
2011 – Pázmány Plakett

Életrajz

Rokay Zoltán római katolikus pap, egyetemi tanár, 1947. július 20-án született Szabadkán, szülei ötödik gyermekeként. Középiskolai éveit a szabadkai Paulinum falai között töltötte, itt érettségizett 1966-ban. Az érettségit követően jelentkezett az egyházmegye kispapjai közé, s a zágrábi teológiai fakultáson kezdte meg teológiai tanulmányait. Az első tanév után másfél évnyi katonai szolgálat következett. 1968-tól Innsbruckban folytatta tanulmányait, ahol a Leopold-Franzens Egyetem hallgatójaként teológiát, filozófiát és klasszika-filológiát tanult, s ahol 1971-ben licenciátust is szerzett. Zvenaković Mátyás püspök szentelte pappá 1973-ban Szabadkán, a Nagy Szent Teréz-székesegyházban. E templomban kezdte meg papi működését, s közben a Paulinumban latin és görög nyelvet, valamint filozófiai propedeutikát oktatott. Hamarosan prefektusként és egyetemi lelkészként is szolgálhatott, majd az óbecsei főplébánia plébánosa lett. Lelkipásztori munkája mellett folytatta tovább teológiai és filozófiai tanulmányait, s mindkettőből doktori fokozatott szerzett. Teológiai doktorátusát Innsbruckban szerezte meg 1989-ben, filozófiai doktorátusát pedig hét évvel később, a kieli Christian-Albrechts Egyetemen nyerte el. Teológiai doktori értekezésének címe: Die Nachtgesichte des Propheten Sacharja, a filozófiai doktorátusáé: Die Wissenschaftslehre Nova Methodo von J. G. Fichte. 1997-től egyetemi tanár. A budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karára került, a 2-es számú Keresztény Bölcseleti Tanszék élére. 2000-ben habilitált, ugyanekkor a nyilvános rendes egyetemi tanári kinevezést is elnyerte. Tanszéke oktatott tárgyai: filozófiatörténet, antropológia, etika, tudományelmélet és hermeneutika. A Hittudományi Kar dékáni tisztségét 2002 és 2004, valamint 2004 és 2006 között viselte. Vendégelőadóként, vendégprofesszorként illetve előadóként ismert Piliscsabán, Veszprémben, Szegeden, Leuvenben, Passauban, Luxembourgban és Zágrábban. Könyveinek többsége a bölcselettudomány területén helyezkedik el, monográfiái azonban esetenként biblikus vagy ikonográfiai kérdéseket dolgoznak fel. Jelentősek fordításai is, hiszen a többi között Diogenész Laertiosz, Fichte, Erasmus, Kierkegaard és XVI. Benedek pápa egy-egy műve neki köszönheti magyar nyelvű megjelenését. Több mint száz tudományos közlemény szerzője, nemzetközi és hazai szakfolyóiratokban egyaránt publikál.

Főbb művei

  1. Die Quellen der frühen Religionsphilosophie Johann Gottlieb Fichtes. (Studia Theologica Budapestinensia. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának sorozata 23). Márton Áron Kiadó, Budapest 1999.
  2. Paschasius Radbertus, Ratramnus: Az Úr testéről és véréről Ford. Rokay Zoltán. Paulus Hungarus–Kairosz, 2001.
  3. Egység a különbözőségben: A 60 éves Bolberitz Pál köszöntése Szent István Társulat, Budapest 2002.
  4. Johann Gottlieb Fichte: Minden kinyilatkoztatás kritikájának kísérlete Ford. Rokay Zoltán, Gáspár Csaba László. L’Harmattan Kiadó, Budapest 2003.
  5. Rotterdami Erasmus: A szabad döntésről Ford. Rokay Zoltán. Jel Kiadó, Budapest 2004.
  6. Diogenész Laertiosz: A filozófiában jeleskedők élete és nézetei tíz könyvben, I–V. könyv Ford. Rokay Zoltán. Jel Kiadó, Budapest 2005.
  7. Diogenész Laertiosz: A filozófiában jeleskedők élete és nézetei tíz könyvben, VI–X. könyv Ford. Rokay Zoltán. Jel Kiadó, Budapest 2007.
  8. XVI. Benedek pápa: A Názáreti Jézus, 1. kötet. A Jordánban való megkeresztelkedés-től a színeváltozásig Szent István Társulat, Budapest 2007.
  9. Descartes levelei Pfalzi Erzsébet hercegnőhöz 1643–1649. Ford. Rokay Zoltán. Ecclesia, Budapest 2008.
  10. Lanfrancus, Berengarius: Boldog Lanfrancus canterbury érsek könyve az Úr testéről és véréről Tours-i Berengár ellen Ford. Rokay Zoltán. Szulik Alapítvány, Lux Color Printing, Óbecse 2009.
  11. Etika – Tudományelmélet Jel Kiadó, Budapest 2009.
  12. Monoteizmus a nyugat-európai gondolkodásban – Die philosophischen Wurzeln des Monotheismus bei Platon und Aristoteles Szerzői kiadás, Budapest 2009.
  13. A monoteizmus Friedrich Wilhelm Joseph Schelling művében – Der Monotheismus im Werk von Friedrich Wilhelm Joseph Schelling Szulik József Alapítvány, Szabadka 2010.
  14. A zsoltárok Isten-, ember- és világképe Szulik József Alapítvány, Óbecse 2010.
  15. Szólalj meg Mózes Szulik József Alapítvány, Óbecse 2010.
  16. Iszokratész: Iszokratész attikai rétor művei, 1. kötet Ford. Rokay Zoltán. Szulik Alapítvány, Lux Color Printing, Óbecse 2011.
  17. omponius Mela: Három könyv a Föld elhelyezkedéséről Ford. Rokay Zoltán. Szulik Alapítvány, Lux Color Printing, Óbecse 2011.
  18. Die Nachtgesichte des Propheten Sacharja: Eine einzelexegetische Untersuchung zur Bestimmung ihrer Eigenart Frankfurt am Main; New York; Berlin; Bern; Bruxelles; New York; Oxford; Peter Lang Verlag, Wien 2011.
  19. Jézus gyermekségtörténete Szulik Alapítvány, Lux Color Printing, Óbecse 2011.
  20. Mariahilf: A Segítő Mária kegykép hódító útja Szulik József Alapítvány, Óbecse 2012.
  21. Friedrich Wilhelm Joseph Schelling: Clara: Avagy beszélgetés a természet és a szellemi világ összefüggéséről Ford. Rokay Zoltán. Szulik Alapítvány, Lux Color Printing, Óbecse 2012.
  22. Pázmány-tanulmányok Szulik Alapítvány, Lux Color Printing, Óbecse 2013.
  23. Johann Gottlieb Fichte (1762–1814) élete és műve Szulik Alapítvány, Lux Color Printing, Óbecse 2013.
  24. Studia Flaciana Szulik Alapítvány, Lux Color Printing, Óbecse 2013.
  25. Ikonográfiai írások Szulik Alapítvány, Lux Color Printing, Óbecse 2013.
  26. Márkpassió Szulik Alapítvány, Lux Color Printing, Óbecse 2014.
  27. Ikonográfiai írások II. Szulik Alapítvány, Lux Color Printing, Óbecse 2014.
  28. Zwischen Klassik und Romantik: J. G. Fichtes Wissenschaftslehre Nova Methodo und die gedruckten Schriften seiner spät-jenaer Zeit Shaker Verlag, Aachen 2014.
  29. Jézus Krisztus az eljövendő Szulik Alapítvány, Lux Color Printing, Óbecse 2014.
  30. Iszokratész: Iszokratész attikai rétor művei, 2. kötet Ford. Rokay Zoltán. Szulik Alapítvány, Lux Color Printing, Óbecse 2015.
  31. „Képei áhítatot keltők…” Szulik Alapítvány, Lux Color Printing, Óbecse 2016.
  32. Søren Aabye Kierkegaard: Utóirat Ford. Rokay Zoltán. Szulik Alapítvány, Lux Color Printing, Óbecse 2016.
  33. Gottfried Wilhelm Leibniz (1646–1716) élete és műve Szulik Alapítvány, Lux Color Printing, Óbecse 2017.
  34. Lukácspassió Szulik Alapítvány, Lux Color Printing, Óbecse 2017.
  35. 1517, 2017: Rokay Zoltán tanulmányai a reformáció tárgyköréből Szulik Alapítvány, Lux Color Printing, Óbecse 2017.
Valter Ilona
Valter Ilona
Irodalom

Kitüntetések, pályadíjak:

1980 – Kuzsinszky Bálint érem
1987 – Madách-díj (Nógrád megye a pásztói kutatásokért)
1989 – Magyar Műemlékvédelemért plakett
1993 – Pásztó város díszpolgára
2001 – Forster Gyula-díj
2002 – Rómer Flóris érem (Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társaság)
2009 – A Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje
2014 – Magyar Érdemrend Tisztikeresztje
2015 – Möller István emlékérem

Életrajz

Valter Ilona 1938. december 15-én született a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Sárospatakon. A Rákóczi Gimnáziumban (ma újra a Református Kollégium Gimnáziuma) érettségizett 1957-ben. Még ebben az évben felvételt nyert az ELTE Bölcsészettudományi Karának régészet–történelem tanári szakára. Itt szerzett diplomát László Gyula professzor tanítványaként A Bodrogköz honfoglalás kori és középkori településtörténete című dolgozatával, 1962-ben. Diplomamunkáját kibővítette a teljes (ma Szlovákiához tartozó) Bodrogköz településtörténetének feldolgozásával, és ezt nyújtotta be doktori disszertációként. Doktori címét 1967-ben védte meg. Tudományos fokozatot 1998-ban szerzett az Árpád-kori téglatemplomok Nyugat-Dunántúlon című kandidátusi disszertációjával. Régészeti pályafutását a Zalaegerszegi Göcseji Múzeumban kezdte 1962-ben. Zala megye első régészeként, majd 1964-től az Országos Műemléki Felügyelőségen és annak jogutód intézményeiben dolgozott régészként és főosztályvezető helyettesként. Innen vonult nyugdíjba 2000-ben. 1962-től folyamatosan végzett régészeti és műemléki falkutatásokat, főleg egyházi műemlékeken. Érdeklődését kezdettől az egyházi emlékek: román kori, gótikus templomok, elpusztult szerzetesi monostorok kutatása határozta meg. Ezt részben szakmai szempontok motiválták, ám meghatározó szerepet játszott benne keresztény hite, és az tény, hogy ez épületek kutatásával jelentős segítséget nyújthat az egyházközségeknek. Ha ugyanis egy egyházi épület bekerült a Műemléki Felügyelőség kutatási programjába, akkor azt az építész tervei alapján a Felügyelőség kivitelezői előbb-utóbb helyre is állították. Valter Ilona szabadidejében, hivatali kötelezettségein túl is vállalt kutatásokat, hogy segítsen az egyházközségeken. Már zalai régészként felfigyelt a Nyugat-Dunántúlon megmaradt kis falusi román kori templomokra. Mintegy 30 kis templom kutatását végezte Vas, Zala és Somogy megyében. Ő kutatta az őriszentpéteri templomot, Mindszenty József hercegprímás szülőfaluja, Csehimindszent római katolikus templomát, de a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tornaszentandrás különleges, ikerszentélyes templomának, és Gyöngyös hatalmas gótikus templomának kutatása is az ő feladata volt. Első műemléki ásatása a bélapátfalvi ciszterci monostorépület feltárása volt 1964–1966 között. Ekkor ismerkedett meg a ciszterci építészettel és magával a renddel, valamint annak hazai és külföldi képviselőivel. Igen sok segítséget kapott tőlük a rend életének megismeréséhez. Szeretetteljes kapcsolat alakult ki közte és egyes rendtagok között. Rajeczky Benjamin, akivel a pásztói apátság feltárásánál ismerkedett meg, több mint húsz évig volt a lelki vezetője. Különösen sokat köszönhet Zakar Polikárp atyának, aki a rend generális apátjaként Rómából nyomon kísérte feltárási munkáit, ciszterci kutatásairól írt tanulmányait elhelyezte külföldi folyóiratokban. Anyagi támogatást is nyújtott, például az első magyar ciszterci apátság, Cikádor feltárásához. Az egész akkor ismert ciszterci közösség érdeklődése kísérte az elpusztult ciszterci apátságok feltárását. Ugyanilyen szeretetteljes öröm nyilvánult meg a ciszterciek részéről, amikor Valter Ilona és a volt ciszterci diák Kubinyi András történész-régész professzor házasságot kötött, természetesen ciszterci templomban. Zakar Polikárp generális apát úr kérésére II. János Pál pápa levélben küldte áldását e házasságra. Valter Ilona férje halála után a Brückner Ákos atya által vezetett ciszterci konventben obláta fogadalmat tett. A bélapátfalvi monostor sikeres feltárása után az ő feladatává vált az elpusztult ciszterci monostorok megkeresése és feltárása: Pásztó (1966–1985), Szentgotthárd (1971, 1982–1984), Bátaszék-Cikádor (1994–2000). Pásztón mintegy 25 évig végzett régészeti feltárásokat. Megtalálta a bencés-ciszterci apátság műhelyépületeit is: a 11. századi üveghutát és a kovácsműhelyt, a plébániatemplom mellett a Rátót nemzetség 13. századi hatszögű temetkezési kápolnáját, a gótikus iskolamesteri házat, vagyis napvilágra került az elpusztult középkori mezőváros. Kutatási munkái során kapcsolatba került a bencés renddel is. 1976 és 1982 között ásatást és falkutatást végzett a boldvai református templomban, ahol kibontakozott a 12. század végén épült bencés apátság, mellette egy körtemplom, a falu plébániatemploma. 1990-től 2003-ig folyt a kutatás Jákon. A mai Szent Jakab-kápolna alatt előkerültek egy 11. századi körtemplom, a falu keresztelőegyházának alapjai, a templomdomb nyugati részén a Ják nemzetség 12. századi kúriájának, 13. századi lakótornyának maradványai, vagyis a Ják nemzetség központja. 1997-től P. Hajmási Erika régész közreműködésével feltárták a bencés monostor alapjait, valamint a templom körüli temető 931 sírját, ahol a 10. század végétől az 1780-as évekig folyt temetkezés. Kutató kollégáival együtt a mai napig tartó barátság alakult ki a jáki plébános, Rátkai László, és a falu között. Régész hallgató egyetemisták nemzedékei dolgoztak itt az évekig tartó ásatáson, ahol nem csak szakmai ismeretekhez juthattak, hanem megtapasztalhatták egy összetartó egyházközség ragaszkodását templomához, a körülötte kiásott ősök maradványaihoz. A csontvázakat nem engedték a szabályok szerint a Savaria Múzeumba szállítani. Kialakítottak a bencés templom északi tornyában egy kutatóhelyiséget, és a Múzeum által leltárba vett és letétként itt elhelyezett ősök maradványai beszentelt, méltó helyen várják a kutatókat. Valter Ilona a premontrei renddel is kapcsolatba került. 1986 és 1992 között hitelesítő feltárást végzett a zsámbéki premontrei prépostsági romtemplomban és környékén. Tisztázódott a korai építéstörténet és feltárásra került 465 középkori sír. E fontos ásatás eredményeinek feldolgozása még fontos feladata lesz a régésznek. Kutatásait magyar és nemzetközi szakfolyóiratokban és önálló kötetekben publikálja.

Főbb művei

  1. Régészeti adatok a Bodrogköz honfoglalás kori településtörténetéhez In A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 4. Miskolc 1964, 131–141.
  2. Egyházas helyek és templomok a középkori Bodrogközben In A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. Miskolc, 1969. 115–142.
  3. A Bodrogköz honfoglalás kori és középkori településtörténete In Agrártörténeti Szemle 16. 1974, 1–55.
  4. Az ácsi református templomok feltárása In Archaeologiai Értesítő 90. 1963, 282–289.
  5. Pusztuló középkori műemlékek Zala megyében In Műemlékvédelem 8. 1964, 74–76.
  6. Pusztuló román kori kerektemplom Bagodvitenyéden (Zala megye) In Műemlékvédelem 11. 1967, 72–75.
  7. A Becsehely-Polai r. k. templom In Magyar Műemlékvédelem 5. Budapest 1970, 335–344.
  8. A bucsúszentlászlói r. k. (volt ferences) templom helyreállítása In Műemlékvédelem 18. 1974, 16–21.
  9. A zalaszentmihályfai r. k. templom kutatása In Magyar Műemlékvédelem 7. Budapest 1974, 145–160.
  10. Román kori templomok kutatása Zala megyében In Műemlékvédelem 20. 1976, 82–86.
  11. A Zalalövő-zalamindszenti r. k. templom kutatása In Zalai Gyűjtemény 6. 1976, 171–198.
  12. A Salomvári család és a salomvári római katolikus templom In Horler Miklós hetvenedik születésnapjára. Tanulmányok. Budapest 1993, 61–83.
  13. Árpád-kori kovácsműhely Csatáron In Zalai Gyűjtemény 6. Zalaegerszeg, 1976, 171–198.
  14. Egyházszervezés, kolostorok, templomok a 11–13. században In Zala megye ezer éve. Zala Megye Önkormányzata, Zalaegerszeg 2001, 61–65.
  15. Szenyéri r. k. templom In Műemlékvédelem 19. 1975, 92–94.
  16. A somogyvámosi templomrom In Építés-Építészettudomány 15. 1983, 469–500. (társszerző: Erdei Ferenc építész)
  17. Előzetes beszámoló az őriszentpéteri r.k. templom 1963. évi kutatásáról In Savaria 2. Szombathely 1964, 129–141.
  18. Őriszentpéter, plébániatemplom Tájak – Korok – Múzeumok Egyesület, 1986, 16. (második kiadás 1994, 232. sz.).
  19. Az őriszentpéteri római katolikus templom kutatása In Savaria 22/4. Szombathely 1999, 51–63.
  20. Bibliai idézetek az őriszentpéteri római katolikus templom falán In Tanulmányok és írások Török József hatvanadik születésnapjára. Budapest 2006. 601–620.
  21. Az őriszentpéteri középkori téglaégető kemence In ComArchHung. 1987, 139–155.
  22. Die Güssinger als Bauherren and als Kirchepatrone. Die Güssinger In Beiträge zur Geschichte der Herren von Güns/Güssing und ihrer Zeit, (13/14. Jahrhundert). Eisenstadt 1989, 473–495.
  23. Pfarr-und Wallfahrtskirche von Mariasdorf Edition Salat, Graz 1990, 48.
  24. Der Wirkungskreis von Johannes Aquila als architekturgeschichtliche Landschaft. (Johannes Aquila működési köre mint építészettörténeti tájegység.) In. Johannes Aquila und die Wandmalerei des 14. Jahrhunderts. (Johannes Aquila és a 14. század falfestészete). Tanulmányok és dokumentumok a budapesti Országos Műemléki Felügyelőség gyűjteményéből. Budapest 1989, 24–28.
  25. Romanische Sakralbauten Westpannoniens Eisenstadt 1985, 340. p
  26. Árpád-kori téglatemplomok Nyugat-Dunántúlon Budapest 2004, 330 p. (2. kiad. 2005.)
  27. A bélletes kapun túl. Gyöngyszemek. Kultúrtörténeti Értékek Nyugat-Pannoniában Szombathely 2005, 43–94.
  28. A balatonfüred-temetői templomrom feltárása és helyreállítása. (A templom története + A bala-tonfüredi román kori körmeneti kereszt.) In A Veszprém megyei Múzeumok Közleményei 11. Veszprém 1972, 149–175.
  29. La croix processionnelle romane de Balatonfüred In Acta Arch. Academiae Scientiarum Hungaricae 24(1972), 215–232, XVII–XXVI. tábla.
  30. A mátraszőlősi (Nógrád megye) r. k. templom kutatása In Műemlékvédelem 18. 1974, 151–159.
  31. A tornaszentandrási r. k. templom kutatása In A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. Miskolc 1980, 99–130.
  32. A gyöngyösi Szent Bertalan-templom építéstörténete a város történetében In Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára. Tanulmányok. Budapest 2002, 89–104.
  33. A gyöngyösi Szent Erzsébet – volt ispotály – temploma In „Quasi liber et pictura.” Tanulmányok Kubinyi András hetvenedik születésnapjára. Budapest 2004, 607–614.
  34. A Győri Egyházmegye műemléki templomai In A Győri Egyházmegye 1000 éve. Győr 2000, 116–127.
  35. A magyar keresztény államiság emlékei a Dél-Dunántúlon – Zala, Somogy, Tolna megyében In Kereszténység és államiság. Pécs 2000, 111–137.
  36. A bélapátfalvi monostor feltárási munkálatai 1964-ben In A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. Miskolc 1966, 199–226.
  37. Die archäologische Erschließung des Zisterzienserklosters von Bélapátfalva In ActaArchHung 33. Budapest 1981, 179–200.
  38. Die archäologische Erschließung der Abtei Bélapátfalva In. Analecta Cisterciensia XXXVIII. Roma 1982, 153–166.
  39. Szentgotthárd története a mohácsi vészig In Szentgotthárd. Helytörténeti, művelődéstörténeti, helyismereti tanulmányok. Szombathely 1981, 29–80.
  40. A cikádori ciszterci monostor feltárása In Műemléki Szemle 11. 2001, 198–201.
  41. A cikádori, más néven (Báta)széki ciszterci apátság története Budapest 2015, 152. p.
  42. Pásztó a középkorban Várostörténeti monográfia. Megjelenés alatt a METEM Könyvek sorozatban.
  43. Boldva, református templom Tájak – Korok – Múzeumok Egyesület, 1991. 16 p. (Tájak, korok, múzeumok Kiskönyvtára 399.)
  44. Rómer Flóris Ferenc Építésügyi Tájékoztatási Központ Kft., Budapest 2006. 35. p. (A magyar műemlékvédelem nagyjai. Életrajzok, visszaemlékezések.)
  45. Szóval, tettel. Rómer Flóris Ferenc élete és munkássága (1815–1889). Budapest 2015.