Puskás Attila római katolikus áldozópap, teológus, tanszékvezető egyetemi tanár, a Szent István Tudományos Akadémia rendes tagja. A Tolna vármegyei Döbröközön született 1965. május 14-én. Általános iskolai tanulmányait szülőfalujában végezte, majd a dombóvári Gőgös Ignác Gimnáziumban érettségizett 1983-ban. Teológiai tanulmányait – mint pécsi egyházmegyés kispap – a budapesti Központi Papnevelő Intézet (Seminarium Centrale) növendékeként a budapesti Pázmány Péter Hittudományi Akadémián végezte. 1990-ben szentelte pappá Mayer Mihály megyéspüspök Pécsett. 1990–1991-ben a bécsi Pázmáneumban tanult ösztöndíjasként. 1991-ben a Pázmány Péter Hittudományi Akadémián szerzett teológiai doktorátust; disszertációjának címe: A kinyilatkoztatás fogalma Anton Günther teológiájában. 1992 és 1994 között Rómában, a Pápai Gergely Egyetemen (Gregoriana), a Pápai Magyar Intézet ösztöndíjasaként teológiát és filozófiát tanult ahol szaklicenciát szerzett. 1994–1995-ben káplánként szolgált Szekszárdon, s közben a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskolán filozófiát tanított. 1995-től 1997-ig a Gregoriana Filozófiai Karának doktori iskolájában képezte magát és szerzett doktori címet. Római disszertációjának címe: La domanda sul senso della vita umana nella filosofia di Georg Scherer (Az emberi élet értelmének kérdése Georg Scherer filozófiájában). 1997 és 2000 között a budapesti Központi Papnevelő Intézet prefektusa, mellette óraadó a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskolán. 1999-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kar Dogmatika Tanszékének rendkívüli tanára. 2006-ban habilitált, 2008-tól ugyanitt tanszékvezető egyetemi tanár. 2020 és 2024 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának dékánja, jelenleg dékánhelyettese. Az egyetemi kutatás (Hans Urs von Balthasar teológiája) és oktatás mellett huszonöt éve a budapesti Egyetemi templom nagy létszámú Don Bosco Ének- és Zenekarának lelkivezetője. Számos tudományos szakcikk, tanulmány (főként a Communio, Teológia és Vigilia folyóiratokban, a Folia Theologicában és a Jeromos Füzetekben), fordítás, lexikon szócikk, valamint szerkesztett kötet köthető a nevéhez. A Magyar Tudományos Művek Tára (MTMT) több mint 200 magyar, német és olasz nyelvű publikációját regisztrálja a dogmatika és lelkiség tárgykörében.

Mezei Balázs Mihály (publikációkban Mezei Balázs, Mezei Balázs M., Balázs M. Mezei; prof., Dr., habil., DSc): filozófus, irodalomtudós, vallásfilozófus, a Szent István Tudományos Akadémia rendes tagja, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Magyar Vallástudományi Társaság elnöke (2016‒2022), az Eötvös Loránd Kutatóhálózat (ELKH, ma: HUN-REN) Tudományos Tanácsának tagja, a Magyar Filozófiai Enciklopédia magyar és angol kiadásának és kutatócsoportjának vezetője. Pestszenterzsébeten született 1960. február 15-én, négy testvére közül harmadikként. Édesanya Legéndy Klára Waldorf-pedagógus, biodinamikus közgazdász. Édesapja Dr. Mezei Ottó művészettörténész. Mindkét szülő a szocializmus időszakában a tiltott vagy tűrt területeken működött úttörő személyiségként, akiket a rendszerváltozás után magas kitüntetésekkel illettek. Felesége Mezei-Tóth Andrea életvezetési tanácsadó. Két felnőtt gyermek édesapja. Testvérei közül ismert személyiség Kristina Maria Mezei svédországi művészettörténész, Mezei Dániel sportközgazdász, Mezei Mihály, a Demeter International hivatalos minősítője. Iskoláit Budapesten végezte, a Jedlik Ányos Gimnáziumban érettségizett. Ezután laikusként elvégezte a Római Katolikus Hittudományi Főiskolát, de más felekezetek teológiai kurzusait is látogatta. 1982-től műfordítóként és tanárként dolgozott, több díjat kapott tevékenysége nyomán, például az Európa Könyvkiadó Nívódíját 2 alkalommal. 1988-ban válogatott verseit Lator László mutatta be az Élet és Irodalom hasábjain. Ebben az évben már az Internationale Akademie für Philosophie (Fürstentum Liechtenstein) hallgatója, később doktorandusza lett. Doktori disszertációját Edmund Husserlről írta 1990 és 1993 között, Josef Seifert és Barry Smith vezetésével. 1993-tól ismét Magyarországon élt, s több egyetemen is tanított. Habilitációs munkája vallástudományi témában készült. Kinevezett professzora az Eötvös Loránd Tudományegyetemnek, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemnek, illetve a Budapesti Corvinus Egyetemnek. A Magyar Tudományos Akadémia nagydoktorátusát 2006-ban nyerte el. Két évtizeden át vezette a Pázmány Péter Katolikus Egyetem filozófiaoktatását, ahol a legalsóbb szinttől a doktori iskoláig építette fel a filozófiai képzést. Jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetem kutatóprofesszora. A világ több vezető egyetemén volt vendégoktató, kétszer Fulbright-ösztöndíjas kutató. Eddig két John Templeton-projektum, valamint több nemzetközi kutatócsoport tagja. Kétszer kapott Széchenyi professzori ösztöndíjat. 2019-ben a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki. Eddig 58 saját szerzőségű, fordított, illetve szerkesztett kötete, több mint 250 tanulmánya jelent meg magyar, angol, német és francia nyelven, a filozófia különböző tárgyköreiben. A Szent István Társulat kiadásában gondozza a Fides et ratio: A vallásbölcselet kiskönyvtára sorozatát. Vezetője Gondos-Grünhut László életműkiadásának (MCA), valamint a Molnár Tamás Összegyűjtött Művei sorozatnak (NKE). Szerkesztője a Religions folyóirat Varieties of Revelation című különszámának, amely a jövőben könyv formában is megjelenik. Több nemzetközi könyvsorozat szerkesztőbizottságának tagja (pl. Illuminating Modernity, Libri Nigri, Realist Phenomenological Philosophy). Életében és gondolkodásában meghatározó szerepet játszott Dr. Molnár Gyula jogász, a magyar Országgyűlés egykori gyorsírója, a Mindszenty-per elítéltje, mariológus; Josef Seifert, a kortárs katolikus gondolkodás kiemelkedő alakja; William Desmond, a Leuveni Katolikus Egyetem professzora; valamint Vető Miklós francia filozófus, több hazai és más egyetem díszdoktora.

Ferences szerzetes, pap, hitszónok, ny. gimnáziumi és teológiai tanár. Barsi Balázs 1946. január 5-én született Sióagárdon (Tolna vm.); keresztneve: István. 1960-tól a győri bencés gimnázium diákja volt, majd 1964-ben belépett Szent Ferenc rendjébe: a Kapisztrán Szent Jánosról nevezett Ferences Rendtartomány novíciusa lett Esztergomban. Rendi neve: Balázs. 1965-től Budapesten, a Ferences Hittudományi Főiskolán folytatott teológiai tanulmányokat, ezzel párhuzamosan az ELTE Bölcsészettudományi Karának hallgatója volt, ahol magyar–orosz szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. 1968. szeptember 15-én tett ünnepélyes örökfogadalmat. 1971. augusztus 8-án szülőfalujában szentelték pappá. 1972-től az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium tanáraként és kollégiumi nevelőként tevékenykedett. Orosz nyelvet, később hittant tanított; ez idő alatt többször beválasztották a rendtartomány vezetőségébe. 1975-től – kétéves megszakítással – tanári munkája mellett több mint húsz esztendőn át volt novíciusmagiszter. 1980-tól két éven keresztül biblikus tanulmányokat folytatott a Strasbourgi Egyetemen (Université de Strasbourg); itt írta francia nyelvű doktori értekezését a gazdag ifjúról szóló evangéliumi történet exegéziséből. 1982-től, korábbi megbízatásai mellett főiskolai tanárként biblikus tárgyakat és liturgikát tanított Budapesten, a Ferences Hittudományi Főiskolán, valamint a Pázmány Péter Római Katolikus Hittudományi Akadémia levelező tagozatán. 1991-ben kezdte meg adventi és nagyböjti konferenciabeszéd-sorozatát a pesti ferences templomban, mely napjainkban is nagy sikerrel zajlik. Igehirdetései, amelyek kezdetben magnókazettákon terjedtek, később nyomtatásban is megjelentek. A katolikus rádió- és televízióműsorok rendszeres szereplője. 1993-ban a noviciátussal együtt Esztergomból Szécsénybe költözött, ahol hamarosan házfőnök lett. 1995-től a Zeneakadémia (ma: Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem) óraadó tanáraként katolikus liturgikát oktat az egyházzene szakos hallgatóknak. 1997-ben Sümegre helyezték, ahol lelkigyakorlatos központot hozott létre. 2005-től egy éven át, a két magyarországi ferences rendtartomány egyesítéséig a Szűz Máriáról nevezett Ferences Rendtartomány provinciálisa volt. Provinciálisként 2006-ban megáldotta a világ első Newman-templomát, melyet a sümegcsehi szőlőhegyen építtetett. A következő években az új kegyhelyen vendégházat, szabadtéri misézőhelyet, valamint keresztutat és keresztúti kápolnát létesített. 2021-ig a sümegi Sarlós Boldogasszony ferences kegyhely templomigazgatója, a sümegcsehi Newman-templom és emlékhely gondozója, lelkigyakorlat-vezető lelkipásztor volt.

Lackfi János író, költő, műfordító 1971-ben született Budapesten. Nyolcvan könyve jelent meg, versek és prózák, fele felnőtteknek, fele gyerekeknek. Negyvenkét kötetet fordított franciából. Megzenésített verseiből tíz CD-nyi anyag készült, Lovasi András, Malek Andrea, Herczku Ágnes, a Kaláka és mások előadásában. Tárcanovellái, esszéi, jegyzetei jelennek meg évek óta rendszeresen az online, illetve offline sajtó legkülönbözőbb orgánumaiban, a hvg.hu-n, a Nők Lapjában, a Képmásban, a bárkaonline-on, az Indexen, a Telexen. Humoros identitásesszé-kötete, a negyvenezer példányban elkelt Milyenek a magyarok? angol, vietnami és bolgár fordításban is megjelent. Jelentős könyvsikernek számít a tizenkétezer példányban eladott, klasszikus magyar gyerekversek átiratait tartalmazó, Vörös Istvánnal közösen jegyzett Apám kakasa, illetve az interneten is népszerű, hittel kapcsolatos verseket tartalmazó, tizenhatezer olvasóhoz eljutott #Jóéjtpuszi. Tíz dráma szerzője, Hinták című darabjával elnyerte a Dramaturgok Céhe Vilmos-díját. A mű számos helyen színpadra került, Peremartoni Krisztina és Soltész Bözse, illetve Tarjányi Krisztina és Molnár Enikő előadásában. A Csipkerózsa mesejátékot a Budapest Bábszínházban, A dühös lovag címűt a debreceni Csokonai Színházban játszották sikerrel. Drámaíróként Örkény-, NKA- és Katona József-ösztöndíjas, legújabb darabjának, a Medvelesnek a bemutatója a küszöbön áll. Gyermekversei tankönyvekben is olvashatók, gyakran kerülnek elő szavalóversenyek repertoárján. Kétszer elnyerte az Év gyerekkönyve-díjat (A buta felnőtt, 2004; Kövér Lajos aranykeze, 2008), Janikovszky Éva-díjas (2010). Két kortárs gyermekirodalmi antológiát szerkesztett (Aranysityak, 2010; Nini néni és a többiek, 2011). Író-olvasó találkozók, rendhagyó irodalomórák alkalmával bejárta az egész országot és a Kárpát-medencét, tizenkétszer „kerülte meg a Földet” határainkon belül. Összesen körülbelül 120 000 felnőtt és mintegy 80 000 iskolás előtt beszélt irodalomról, költészetről.  Egyes műveit tizenöt nyelvre fordították le, Bulgáriában elnyerte az Aleko Konsztantinov-díjat. Fesztiválokon, könyvvásárokon, konferenciákon, találkozókon képviselte Magyarországot többek között Pekingben, Algírban, Sydneyben, Isztambulban, Moszkvában, Los Angelesben, Montreálban, Genfben, Párizsban, Brüsszelben, Colmarban, Prágában, Medanában, Szöulban. A Kaláka együttes műsorát francia nyelven kommentálva fellépett Clunyben, Strasbourgban, Brüsszelben, Corrensben és a párizsi Sorbonne-on. Tizennegyedik éve minden nyáron a Kaláka Versudvar házigazda-szervezője Gryllus Dániellel közösen a kapolcsi Művészetek Völgyében. Tizenhét évig tanított a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának francia tanszékén. Oktatott tizenkilencedik és huszadik századi francia irodalmat, frankofón irodalmakat, műfordítást, de más tanszékekre áttanítva világirodalmat, kortárs magyar irodalmat is. Vörös István kollégájával együtt hozták létre az első akkreditált, négy féléves Kreatív Írás képzést, melynek struktúráját később számos más felsőoktatási intézmény átvette. Idestova két évtizede foglalkozik íróképzéssel, 2013 óta vezeti a Lackfi Kreatív Írás kurzust, melynek alkalmai korábban évekig a Marczibányi téi Művelődési Központban zajlottak, 2019 óta viszont online formában folytatódnak, 2-300 résztvevővel. A szép sikereket elérő, rendszeresen pályázatokat nyerő, publikáló, saját kötettel rendelkező tanítványok évek óta offline táboron is részt vehetnek, és a legjobb munkáik félévente elhangzanak az improvizatív színházat játszó Momentán társulattal közös Szóbanforgó-estek alkalmával. Egy-egy gyakorlatias kézikönyve is napvilágot látott, Hogyan írjunk verset? (2020) címmel felnőtteknek, Titkos versműhely címmel gyerekeknek (szerzőtárs: Molnár Krisztina Rita, 2019). Több mint másfél évtizedig a Nagyvilág világirodalmi folyóirat francia és frankofón irodalmi szerkesztőjeként tevékenykedett, a versrovatot is vezette. Több mint kétszáz francia, illetve nyolcvan belga szerző munkáiból fordított antológiákba, folyóiratokba, kötetekbe. Drámafordításait (Racine, Marivaux, Lesage, Maeterlinck) több budapesti színház tűzte műsorára. Francia, belga, kanadai, svájci, luxemburgi irodalmi különszámokat, tematikus blokkokat szerkesztett számos lap, többek között a Parnasszus, a Magyar Napló, a Forrás, az Enigma hasábjain. Több műfordítás-antológiát szerkesztett, Proust-különszámot válogatott, sajtó alá rendezte Molière összes drámájának új kiadását. Számos portréfilm készült róla és számtalan interjú vele a legkülönfélébb médiumokban. Egy évtizedig résztvevőként, majd műsorvezetőként működött közre a Lyukasóra című költészeti műsorban, olyan legendás pályatársak társaságában, mint Lator László, Várady Szabolcs vagy Szabó T. Anna. Fél évig önálló, zenés irodalmi műsort vezetett és szerkesztett a Duna Televízióban Penge címmel, további félévig napi rendszerességgel jelentkezett az 1Könyv adásával. Jegyzeteiből évekig olvasott fel a Katolikus Rádióban, a Petőfi, illetve a Klasszik Rádióban. 2003-tól 2011-ig a Műfordítók Egyesülete elnökségi tagja volt, aktív részt vállalt az akkor frissen alapított szakmai szervezet csatlakozásában a brüsszeli székhelyű CEATL-hez (Európai Műfordítószervezetek Szövetsége). Évekig tagja volt az Európai Unió könyves, majd kulturális pályázatait elbíráló, brüsszeli székhelyű zsűrinek. Facebook-oldalának több mint 120 000 követője van, havi többszázezres eléréssel. Legnépszerűbb bejegyzése másfélmillió emberhez jutott el. Zsámbékon él feleségével, hat gyermeke és öt unokája van.

Marton József a Maros megyei Székelykálban született, 1950. április 15-én. Teológiai tanul-mányait Gyulafehérvárott végezte 1969–1975 között. 1992-ben a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetemen szerzett teológiai doktori fokozatot, disszertációját az erdélyi katolikus papképzésről írta.
Márton Áron püspök szentelte pappá 1975. június 22-én. Ötévnyi lelkipásztori szolgálat (Székelyudvarhely, Ditró és Marosvásárhely) után 1980 őszétől Jakab Antal püspök a gyulafehérvári Hittudományi Főiskola patrológia-, katekétika- és homiletikatanárává nevezte ki; ezzel párhuzamosan a Kántoriskola (szemináriumi líceum) spirituálisa és hittanára lett. 1985-ben ez utóbbi munka alóli felmentésével egyidőben a főiskolán a már oktatott tantárgyai mellé elöljárója az egyháztörténelem oktatását is rábízta. Ettől kezdve a gyulafehérvári Pasztorálteológiai Intézet – mely 2007-től a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának önálló intézete – egyháztörténelem és patrológiatanára. Oktatói munkája mellett 1990-ben Erdély-szinten megszervezte és 9 évig vezette a világiak teológiai képzését (levelező tagozat). 1996-ban aktívan részt vett a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának megszervezésében. 1996-tól napjainkig egyháztörténelmet és patrológiát tanít a hittudományi főiskolán.
1996-ban a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen elnyerte az egyetemi tanár fokozatot. 1996-tól 2016. október 1-ig (nyugdíjba vonulásáig) a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudomány-egyetem Római Katolikus Teológia Karának egyetemi tanára, 15 éven (1997–2008, 2012–2016) át dékánja volt. 2008–2012-ig a Teológia Kar Pasztorálteológiai Intézete tanulmányi igazgatójának tisztségét is betöltötte.
1999-ben megszerezte a doktoráltatási jogot; mind ez ideig irányításával 36 jelölt szer-zett teológiai doktori címet, és 38 doktori bizottságban volt opponens. 1990-től 1999-ig a Gyulafehérvári Főegyházmegye Katekétikai Bizottságának titkára; a nyári továbbképzők szervezője és előadója volt. Ugyanekkor 1-8. osztály részére hittankönyvek kiadásában is oroszlánrészt vállalt. 2000 és 2016 között a hitoktatók nyári továbbképzésein rendszeresen tartott előadásokat. 1999-től 2020-ig a Márton Áron Szakkollégium igazgatója. 2000 és 2016 között a hittantanárok I. fokozati vizsgáin 35-ször dolgozatvezető, további 8 alkalommal elnök (romániai specialitás, helyszíni vizsgákról van szó). 1999-től 2007-ig az erdélyi Sapientia Kuratórium alapító tagja, utolsó négy évben alelnöke. A megalakult Erdélyi Magyar Egyetem vezetőtanácsának tagja (a hivatalos megszervezésig). 2000 és 2016 között a Studia Latina Catholica (Kolozsvár) folyóirat alapítója és főszerkesztője. 2001-től 2019-ig a Studia Theologica Transsyilvaniensia (Gyulafehérvár) folyóirat alapítója és főszerkesztője.
Egyházi célt szolgáló egyéb beosztásai: 2002 és 2006 között a Tanügy-minisztérium Teológiai Bizottságának tagja, mely a romániai és a külföldi egyetemeken szerzett doktori diplomákat honosította. 2004-től 2012-ig tagja a BBTE keretén belül működő Curriculum-Bizottságnak (az egyetem programjainak belső akkreditációját koordináló és ellenőrző gré-miuma). 2006 és 2011 között tagja volt a Tanügy-minisztérium Akkreditációs Teológiai Bi-zottságának, mely a docensi és egyetemi tanári előrelépéseket konfirmálta. 2008-tól 2011-ig a Főiskolai Oktatás Minőségét Biztosító Román Ügynökség (ARACIS) humanisztikai és teológiai állandó bizottságnak tagja. 2011 és 2016 között az Egyetemi Diplomák, Oklevelek és Bizonyítványok Hitelesítésének Országos Tanácsának (CNADTCU) is tagja volt.
Kutatómunkája eredményeit számos konferencián, tudományos ülésszakon, előadá-son ismertette és publikálta: 1990 és 2022 között 62 konferencián tartott tudományos elő-adást, 28 szimpóziumon pedig díszelőadást. Kutatási területe Márton Áron gyulafehérvári római katolikus püspök írásos hagyatékának feldolgozása, valamint az Erdélyi Katolikus Egyház története. A „Márton Áron Hagyatéka” című sorozatban 28 kötet megjelenésében segédkezett.

Sáry Pál 1970-ben született Miskolcon. A kecskeméti Piarista Gimnáziumban érettségizett 1989-ben. Felsőfokú tanulmányait a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán vé-gezte, ahol 1997-ben summa cum laude minősítésű diplomát szerzett. Egy évig bírósági fogal-mazóként dolgozott. Római joggal professzora, Zlinszky János ösztönzésére kezdett foglal-kozni. 1998-tól a Miskolci Egyetem Római Jogi Tanszékének főállású oktatója, előbb tanár-segédi, 2003-tól adjunktusi, 2007-től docensi, majd 2017-től egyetemi tanári beosztásban.
2003-ban szerzett summa cum laude minősítésű PhD-fokozatot, 2012-ben habilitált. 2012-től a Római Jogi Tanszék vezetője, emellett 2014-től a (több tanszéket magába foglaló) Jogtörténeti és Jogelméleti Intézet igazgatója. A Miskolci Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Doktori Iskolájának oktatója és több doktorandusz témavezetője.
Főállása mellett 2003-tól 2008-ig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogtörténeti Tanszékének részállású oktatója volt, előbb adjunktusi, majd docensi beosztásban. 2005-től 2014-ig az MTA Miskolci Területi Bizottsága (MAB) Állam- és Jogtudományi Szakbizottsá-gának titkára volt. 2007-től 2014-ig a Publicationes Universitatis Miskolcinensis Sectio Juridica et Politica című folyóirat felelős szerkesztője, 2008-tól 2017-ig a Miskolci Jogi Szemle szerkesztő-bizottságának tagja volt. 2009-től a European Society for History of Law tagja. 2016-tól az MTA Állam- és Jogtudományi Bizottsága Római Jogi és Európai Magánjogtörténeti Albizottságá-nak (REMA) tagja. 2020-ban a MAB Jogtörténeti és Jogelméleti Munkabizottságának elnö-kévé választották. 2020-tól a Szent István Tudományos Akadémia (SZITA) tagja, 2021-től a SZITA Jog- és Társadalomtudományi Osztályának titkára.
Közel kétszáz publikációval és több mint ötszáz hivatkozással rendelkezik. Előadásai-val folyamatosan szerepel a hazai és a külföldi tudományos konferenciákon. Külföldi kuta-tásait elsősorban a Leuveni Katolikus Egyetem könyvtáraiban végezte. Főbb kutatási terüle-tei: a római büntetőjog fejlődése, a római császárok vallás- és egyházpolitikai rendelkezései, az állam és az egyház kapcsolata a Római Birodalomban, ókeresztény állambölcselet.
Nős, felsége Gedeon Magdolna jogtörténész, római jogász. Egy gyermekük van.

Mons. prof. ThDr. Jozef Haľko, PhD. a Pozsonyi Főegyházmegye római katolikus segédpüspöke, serrai címzetes püspök, a Pozsonyi Comenius Egyetem Római Katolikus Cirill és Metód Hittudományi Karának egyháztörténelem tanára, történész. Jozef Haľko 1964. május 10-én született Pozsonyban, az első pozsonyi görög-katolikus parókus unokájaként. Miután a szocialista rendszerben a gimnáziumi tanulmányait követően a teológiai karra benyújtott felvételi kérelmét többször is elutasították, a Pozsonyi Közgazdasági Főiskola hallgatója lett. Dolgozott munkásként a Pozsonyi Vízműveknél, és nevelőként egy szociális otthonban. 1990-ben kezdte el tanulmányait a Pozsonyi Comenius Egyetem Római Katolikus Cirill és Metód Hittudományi Karán. A Pápai Szent Kereszt Egyetemen (Pontificia Università della Santa Croce) fejezett be Rómában. 1994. július 4-én Mons. Ján Sokol nagyszombati érsek-metropolita a nagyszombati Keresztelő Szent János-katedrálisban pappá szentelte. 1997. október 1-jén kápláni kinevezést kapott a pozsonyi Szent Márton-dómba, és főpásztora megbízta a magyar anyanyelvű hívek lelkipásztori ellátásával. A Pozsonyi Comenius Egyetem Római Katolikus Cirill és Metód Hittudományi Karán az Egyház-történelem Tanszék vezetője is lett. Forgatókönyveket írt a Szlovák Televízió számára, Vatikánból sugárzott szentmiséket kommentált ugyanebben a televízióban, cikkeket jelentetett meg szakfolyóiratokban és a Radio Vaticana szlovák adása is rendszeresen közölte írásait. 2000-ben megvédte egyháztörténelemből írt doktori disszertációs munkáját a római Szent Kereszt Pápai Egyetemen és 2006-ban a Pozsonyi Comenius Egyetem Római Katolikus Cirill és Metód Hittudományi Karán az Egyháztörténelem Tanszék docense lett. 2008-tól az újonnan megalakult Pozsonyi Főegyházmegye mediális osztályát vezette, ahol szóvivőként is tevékenykedett. 2009-ben XVI. Benedek pápa „monsignore” címmel tüntette ki – kinevezte Őszentsége káplánjává. A 2009-es és 2010-es évben a Szent Márton-katedrális szentélye alatti feltárást koordinálta, amelynek eredménye Pázmány Péter sírjának azonosítása lett. 2013. február 21-én inaugurációs előadást tartott A pozsonyi Szent Márton katedrális szentélye alatti terek feltárása és Pázmány Péter bíboros sírjának azonosítása címmel, mely után a Comenius Egyetem Tudományos Tanácsa határozatával jóváhagyta a Hittudományi Kar Tudományos Tanácsának javaslatát egyetemi professzorrá való kinevezésére katolikus teológia szakon. Ivan Gašparovič, a Szlovák Köztársaság elnöke 2013. november 26-án egyetemi professzorrá nevezte ki. 2012. január 31-én XVI. Benedek pápa kinevezte a Pozsonyi Főegyházmegye első segédpüspökévé és serrai címzetes püspökké. 2012. március 17-én szentelte püspökké a pozsonyi Szent Márton katedrálisban Mons. Stanislav Zvolenský pozsonyi érsek-metropolita mint főszentelő. Társszentelői Mons. Mario Giordana, Szlovákia apostoli nunciusa és Jozef Tomko bíboros, a Népek Evangelizációja Kongregáció nyugalmazott prefektusa voltak. 2012. március 21-én kinevezték a Pozsonyi Főegyházmegye általános helynökévé. A Szlovák Püspöki Konferencia Külföldön Élő Szlovákok Tanácsának és a Migránsok és Menekültek Tanácsának elnöke. 2012 novemberétől az SzPK képviselője az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsában (COMECE). Jozef Haľko püspök aktívan van jelen a közösségi médiában: a Facebook-on, Instagramon és YouTube-csatornával is rendelkezik, Biskup Jozef Haľko – oficiálna stránka néven. Egyperces címmel minden héten videót tesz közzé, amely rövid elmélkedés a következő vasárnapi evangélium egy-egy fontos gondolatáról, valamint megosztja hazai és külföldi lelkipásztori tevékenységét, a fontos egyházi eseményeket és a Katolikus Egyház történelmének érdekes kérdéseit is.

Szovák Kornél a Vas megyei Sárváron született 1962-ben. 1981-ben a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban érettségizett, majd 1981–1982-ben Baján teljesített sorkatonai szolgálatot, 1982–1987 között az ELTE Bölcsészettudományi Karán latin–történelem szakon az Eötvös Collegium hallgatójaként szerzett kitüntetéses középiskolai tanári oklevelet. 1984-től a Boronkai Iván vezette A Magyarországi Középkori Latinság Szótára szerkesztőségének munkatársaként vett részt a szótár kiadásra való előkészítésének munkálataiban, majd az MTA Ókortudományi Kutatócsoportjának tagjaként állandó munkatársa lett. 1992–1993-ban a szótár negyedik kötetének társszerkesztője, 1995-től főszerkesztője. 1987-től rendszeresen tart egyetemi órákat, kezdetben az ELTE Latin Tanszékén latin nyelvi kurzusokat, később a középlatin filológiai program keretében szaktárgyi gyakorlatokat és előadásokat. 1997-ben középkori irodalomtörténetet tanított az Eötvös Collegium meghívott oktatójaként. 1992-től oktat egyetemen, 1997-től a PPKE BTK Medievisztika, 2001-től az Ókortudományi Intézet vezetője volt 2004-ig. Fő kutatási területe a középkori egyház-, eszme- és művelődéstörténet. Kandidátusi disszertációját 1996-ban védte meg, ennek tárgya a 12. század végi eszmetörténet volt (Anonymus és a Szent László-legenda). Akadémiai doktori címét igazoló oklevelét 2012-ben kapta meg. 1986-ban, 2001-ben, 2004-ben hosszabb ideig, több alkalommal pedig rövidebb kutatóúton Rómában, 1994-ben és 1999-ben Münchenben volt ösztöndíjas. 2001 óta évi rendszerességgel kutatásokat folytatott a Vatikáni Titkos Levéltárban. Hazai tudományos fórumok mellett nemzetközi konferenciákon (1992-ben Londonban, 1995-ben Leedsben, 1998-ban Velencében, 2001-ben Rómában és Utrechtben, 2008-ban Piliscsabán, 2013-ban Párizsban, 2018-ban Lipcsében) tartott idegen nyelvű előadásokat. Három alkalommal jelölték a MTA levelező tagságára. Szakterülete a medievisztika, vizsgálati módszere a középkori latin források történeti-filológiai értelmezése. Tudományos pályája kezdete óta a középkori eszmetörténet és egyháztörténet áll kutatásai középpontjában. Kutatásait három levéltár releváns dokumentumaira összpontosítja: a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, a Pannonhalmi Bencés Főapátsági Levéltár és a Vatikáni Apostoli Levéltár anyagára. Az Archivio Apostolico Vaticano középkori magyar vonatkozású anyagának (Hungarica) feltárásában hosszú idő után elsőként vette fel újra a munkát. Kutatási eredményeit hazai és nemzetközi konferenciákon mutatja be magyar, angol, német és olasz nyelven. Különösen fontos számára a határon túli magyar tudományos életben való részvétel. Alapítója az Analecta Mediaevalia évkönyv-sorozatnak. 2009 óta az Antik Tanulmányok, 2014 óta az Acta Antiqua szerkesztőbizottsági tagja. Irányításával készült Magyarországon az első tudományos digitális adatbázis, amely az új számítógépes technikában rejlő összes lehetőséget kihasználja. Két nemzetközi tudományos bizottságnak is tagja (Commission internationale de diplomatique; International Commission for the Thesaurus linguae Latinae). Két ciklusban volt titkára, majd újabb két ciklusban elnöke a MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya Klasszika-filológiai Tudományos Bizottságának; jelenleg a Közép- és Neolatin Munkabizottság elnöke. Legfontosabb tudományos munkája A Magyarországi Középkori Latinság Szótára szerkesztése, és a magyar emlékek kutatása a Vatikáni Levéltárban. Erdő Péter bíborossal közösen munkálkodik a Formularium Ecclesiae Strigoniensis kiadásán.

Keresztes Szilárd Nyíracsádon született 1932. július 19-én. Sátoraljaújhelyen érettségizett, majd 1950-től 1955-ig az újonnan alapított Nyíregyházi Görögkatolikus Papnevelő Intézetben folytatott teológiai tanulmányokat. Nyíregyházán szentelték pappá 1955-ben. Ezt követően a budapesti Római Katolikus Hittudományi Akadémián folytatta tanulmányait, ahol 1958-ban doktorátust szerzett. Doktori értekezésének címe: A Szentlélek származásának kérdése a Firenzei Zsinaton.

1957-től 1960-ig szervező lelkész volt Kispesten, majd 1960 és 1970 között segédlelkész, illetve kántor Nyíregyházán. 1961-től 1975-ig teológiai tanárként dolgozott a Nyíregyházi Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán – dogmatikát, filozófiát, szónoklattant és egyházi éneket oktatott.

1966-tól 1969-ig a Pápai Magyar Intézet növendéke volt Rómában, ahol a Pápai Keleti Intézetben a Keleti Egyházi Tudományok Fakultásán licenciátusi fokozatot szerzett. Dolgozatának címe: Paul Evdokimov eucharisztikus egyháztana.

VI. Pál pápa 1975-ben kunáviai címzetes püspökké és a Hajdúdorogi Egyházmegye segédpüspökévé nevezte ki. 1975. február 8-án szentelték püspökké Nyíregyházán. 1976-ban Dr. Timkó Imre megyéspüspök nevezte ki a Miskolci Apostoli Exarchátus általános helynökévé és a budapesti szórványterület püspöki helynökévé.

Az 1987/88-as tanévben a Római Pápai Magyar Intézet rektora volt.

Dr. Timkó Imre halála után 1988. június 30-án nevezték ki hajdúdorogi megyéspüspökké és miskolci apostoli kormányzóvá. 2008. június 30-tól emeritus hajdúdorogi megyéspüspök.

1983 és 1990 között a Keleti Kódexrevíziós Pápai Bizottság konzultora majd tagja; 1989-től 1994-ig a Keleti Egyházak Kongregációjának tagja. 2000-től 2010-ig a Vándorlók és Útonlevők Pápai Tanácsának tagja, 2008-ig a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Migrációs Bizottságának és Gazdasági Bizottságnak elnöke.

Vető Miklós 1936. augusztus 22-én született szekularizált, hazafias érzelmű zsidó családban. Szülei 1941-ben – öccsével együtt – megkereszteltették. Édesapja halálát követően Felcsútról Budapestre költöztek. Édesanyját 1944 nyarán deportálták, náci munkatáborban halt meg tífuszban, 1945 tavaszán. Apai nagybátyja és sváb katolikus felesége vették magukhoz. A nyilas uralmat a fővárosban élte át, apácák majd nevelőanyja bújtatták – öccsével együtt.

Középiskolai tanulmányait a budapesti Madách Gimnáziumban végezte. 1954-ben egy vallási élmény után kezdett szentmisére járni. Ugyanabban az évben a középiskolai tanulmányi (akkor Rákosi Mátyásról elnevezett) versenyen történelemből második helyezést ért el. Osztályidegen származása miatt csak fellebbezés után vették fel a Szegedi Egyetem jogi karára. Itt hívő fiatalokkal találkozott, nekik köszönhetően hite elmélyült; az ekkor kötött barátságok egész életén át elkísérték. 1956 októberében alapító tagja volt a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségének (MEFESz). Tevékenységéért menekülnie kellett, 1957 januárjában Jugoszláviába szökött. Különböző menekülttáborok után májusban Franciaországba érkezett. Filozófiai tanulmányait 1957-ben a Sorbonne-on kezdte el. A későbbi párizsi bíboros, Lustiger atya által animált katolikus diákszervezetben találkozott az olasz szakos Odile Wattré-vel, akivel 1962-ben kötött házasságot. Filozófiai tanulmányait az oxfordi egyetemen fejezte be 1963-ban.
1963-ban a házaspár az USA-ba költözött, itt született meg három gyermekük is. 1975 és 1979 között a család Elefántcsontparton élt, majd visszatelepültnek Franciaországba. Idősebb fiuk, Étienne belépett a Chemin Neuf közösségbe, ahol pappá szentelték. Rómában él, a Pápai Gergely Egyetemen dogmatikus teológiát és ökumenizmust tanít. Nicolas fiuk és Marie-Élisabeth lányuk házastársaikkal együtt hívő katolikusok, jelenleg Franciaországban élnek. Kilenc unokájuk született.

1964-ban az oxfordi egyetemen megvédte Simone Weil filozófiájáról, majd tíz évvel később a Sorbonne-on Schelling filozófiájáról írt tézisét. 1963–65 között az USA-ban, a milwaukee-i Marquette egyetemen majd 1965–75 között a Yale egyetemen tanít. 1975-79-ben az abidjáni egyetemen (Elefántcsontpart) a filozófia professzora. 1979-92 között a Rennes I egyetemen majd 1992–2005 között a poitiers-i egyetemen a filozófia professzora. 2005-ben vonult nyugállományba.
1992-ben a Princeton egyetem (USA), 2006-ban a Villanova Egyetem (USA), 2007 és 2010-ben a quebec-i Laval egyetem (Kanada), 2015-ben a melbourne-i Katolikus Egyetem (Ausztrália) vendégprofesszora.
Előadó körutakon volt Brazília, Chile, India, Japán és Ausztrália különböző egyetemein. Rövid kurzusokat tartott az ELTE-n, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, a Szegedi Tudományegyetemen, a Sapientián, előadásokat tartott Beregszászon, Bukarestben, Kolozsvárott, Temesváron és Újvidéken. Nemzetközi filozófiai konferenciákat „hozott” Magyarországra. Az 1990-es években tagja volt a számos nyelven megjelenő COMMUNIO katolikus folyóirat nemzetközi tanácsadó testületének. A Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, a melbourne-i Katolikus Egyetem és a Szegedi Tudományegyetem díszdoktora. A francia Katolikus Akadémia tagja. Könyveit lefordították angol, japán és német nyelvre. Simone Weil és Jonathan Edwards gondolatvilágáról írt művei magyarul is megjelentek, utóbbi a Károli Gáspár Református Egyetem és a L’Harmattan közös gondozásában.

Vető Miklós megtartotta a magyar állampolgárságát. Miután 1970-ben francia állampolgár lett, családostól és egyedül is egyre gyakrabban látogatott Magyarországra. Párizsban 2020. január 9-én szentségekkel ellátva halt meg, Utolsó óráiban kisebbik fia volt mellette.