Korábbi díjazottak

A(z) 2024. évi nyertesek

Teológiai és Irodalmi kategória

Barsi Balázs OFM
Barsi Balázs OFM
Teológia

Kitüntetések, pályadíjak:

2005 – Sióagárd díszpolgára
2011 – Sümeg díszpolgára
2011 – Veszprém megye Érdemrendje
2012 – A Magyar Érdemrend lovagkeresztje
2016 – A Magyar Érdemrend középkeresztje
2017 – Fraknói Vilmos-díj
2018 – Márton Áron-emlékérem
2019 – Széchenyi-díj
2022 – Magyar Örökség-díj

Életrajz

Ferences szerzetes, pap, hitszónok, ny. gimnáziumi és teológiai tanár. Barsi Balázs 1946. január 5-én született Sióagárdon (Tolna vm.); keresztneve: István. 1960-tól a győri bencés gimnázium diákja volt, majd 1964-ben belépett Szent Ferenc rendjébe: a Kapisztrán Szent Jánosról nevezett Ferences Rendtartomány novíciusa lett Esztergomban. Rendi neve: Balázs. 1965-től Budapesten, a Ferences Hittudományi Főiskolán folytatott teológiai tanulmányokat, ezzel párhuzamosan az ELTE Bölcsészettudományi Karának hallgatója volt, ahol magyar–orosz szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. 1968. szeptember 15-én tett ünnepélyes örökfogadalmat. 1971. augusztus 8-án szülőfalujában szentelték pappá. 1972-től az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium tanáraként és kollégiumi nevelőként tevékenykedett. Orosz nyelvet, később hittant tanított; ez idő alatt többször beválasztották a rendtartomány vezetőségébe. 1975-től – kétéves megszakítással – tanári munkája mellett több mint húsz esztendőn át volt novíciusmagiszter. 1980-tól két éven keresztül biblikus tanulmányokat folytatott a Strasbourgi Egyetemen (Université de Strasbourg); itt írta francia nyelvű doktori értekezését a gazdag ifjúról szóló evangéliumi történet exegéziséből. 1982-től, korábbi megbízatásai mellett főiskolai tanárként biblikus tárgyakat és liturgikát tanított Budapesten, a Ferences Hittudományi Főiskolán, valamint a Pázmány Péter Római Katolikus Hittudományi Akadémia levelező tagozatán. 1991-ben kezdte meg adventi és nagyböjti konferenciabeszéd-sorozatát a pesti ferences templomban, mely napjainkban is nagy sikerrel zajlik. Igehirdetései, amelyek kezdetben magnókazettákon terjedtek, később nyomtatásban is megjelentek. A katolikus rádió- és televízióműsorok rendszeres szereplője. 1993-ban a noviciátussal együtt Esztergomból Szécsénybe költözött, ahol hamarosan házfőnök lett. 1995-től a Zeneakadémia (ma: Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem) óraadó tanáraként katolikus liturgikát oktat az egyházzene szakos hallgatóknak. 1997-ben Sümegre helyezték, ahol lelkigyakorlatos központot hozott létre. 2005-től egy éven át, a két magyarországi ferences rendtartomány egyesítéséig a Szűz Máriáról nevezett Ferences Rendtartomány provinciálisa volt. Provinciálisként 2006-ban megáldotta a világ első Newman-templomát, melyet a sümegcsehi szőlőhegyen építtetett. A következő években az új kegyhelyen vendégházat, szabadtéri misézőhelyet, valamint keresztutat és keresztúti kápolnát létesített. 2021-ig a sümegi Sarlós Boldogasszony ferences kegyhely templomigazgatója, a sümegcsehi Newman-templom és emlékhely gondozója, lelkigyakorlat-vezető lelkipásztor volt.

Főbb művei

  1. Úrjövet. Adventi gondolatok. Márton Áron Kiadó, Budapest 1992.
  2. A megkísértés misztériuma Elmélkedések a Mk 1,12–13-ról, Márton Áron Kiadó, Budapest 1992.
  3. Adventtől Pünkösdig Konferenciabeszédek a pesti ferenceseknél az 1994-es egyházi évben, EFO, Budapest 1994.
  4. Bosco Szent János (Az Életszentség Mesterei 1), EFO, Budapest 1995.
  5. A szeretet misztériuma Elmélkedések az Énekek énekéről, EFO, Budapest 1996. – E könyv első részének átdolgozott kiadása: „Tégy engem szívedre pecsétnek”, Sümeg, 2003. Második részének átdolgozott kiadása: „Szerelmes szellők suttogása.” A lelki élet hármas útja az Énekek éneke fényében, Keresztes Szent János értelmezése szerint, Sümeg, 2004; második kiadás: Sarutlan Kármelita Nővérek, Magyarszék 2014.
  6. A Bárány menyegzője Elmélkedések a Jelenések könyvéről, EFO, Budapest 1997. – Átdolgozott kiadása: „Neked adom az élet koronáját.” A Jelenések könyvének magyarázata. Sümeg, 2005; második átdolgozott kiadás: Kecskemét, 2014.
  7. Az egyszülött Fiú Elmélkedések Jézus életéről, EFO, Budapest 1997. – E könyv válogatott fejezetei alapján: Názáret iskolája. Elmélkedések az Úr Jézus rejtett életéről, Sümeg, 2004; átdolgozott és bővített kiadások: Kecskemét, 2011, 2014.
  8. Hitünk foglalata Az Apostoli hitvallás magyarázata, EFO, Budapest 1998; további, javított kiadások: Sümeg, 2003; Kecskemét, 2010
  9. Örökké megmarad A Szeretethimusz magyarázata, EFO, Budapest 1998; második, javított kiadás: Sümeg, 2003; német nyelven: Sie bleibt in Ewigkeit. Ein Kommentar zum Hohelied der Liebe des Heiligen Paulus, ford. ifj. Csernohorszky Vilmos, Magyart, Budapest é. n
  10. A teremtő Lélek Elmélkedések a Szentlélekről, EFO, Budapest 1999. – E könyv válogatott fejezetei alapján: A Lélek ajándékai, Kecskemét, 2011; Újjáteremtő Lélek, Kecskemét, 2014.
  11. Húsvéti stációk Találkozások a Feltámadottal (Szedő Dénes versfordításának felhasználásával, Xantus Géza illusztrációival), Új Ember, Budapest 2000.
  12. Az irgalmas Atya Sümeg, 2001. – A könyv első négy fejezetének átdolgozott változata: Az irgalmasság misztériuma. Elmélkedések a Lk 15, 11–32 alapján, Kecskemét, 2011
  13. John Henry Newman (Az Életszentség Mesterei 2), Sümeg, 2001. – Bővített és átdolgozott kiadások: „Jó Fény, vezess!” Boldog John Henry Newman lelkisége, Newman Központ, Budapest 2010; „Nem vétkeztem a világosság ellen.” Szent John Henry Newman üzenete a XXI. század embere számára, Newman Központ – Szent Gellért Kiadó, Budapest 2020.
  14. Krisztus a mi reménységünk Elmélkedések a keresztény reményről, Sümeg, 2002. – E könyvből kiemelve: A remény 10 szava. A Tízparancsolat a keresztény remény tükrében, Kecskemét, 2013. – A Hitünk foglalata, az Örökké megmarad és a Krisztus, a mi reménységünk c. kötetek anyaga egyben: „Most megmarad e három.” Elmélkedések a három isteni erényről, Szent Gellért Kiadó, Budapest 2018.
  15. Jézus pere Sümeg, 2008.
  16. „És az Ige testté lőn.” Elmélkedések és imádságok Karácsony misztériumáról, Sümeg, 2008. – Bővített és átdolgozott kiadás: 2013. Újabb átdolgozott kiadás: „Gyermek született nékünk”, Szent Gellért Kiadó, Budapest 2019.
  17. Hét szó a kereszten (Könyvfejezet Bábel Balázs, Kerényi Lajos, Jelenits István, Czakó Gábor, Frenyó Zoltán, Prohászka Ottokár írásaival egy kötetben), szerk. Frenyó Zoltán, Szent Gellért Kiadó, Budapest, 2010.
  18. 13 kérdés a családról (Balázs atya válaszol 1) Kecskemét, 2011; második, javított kiadás: 2012.
  19. 13 kérdés a végső napokról (Balázs atya válaszol 2), Kecskemét, 2011.
  20. 13 kérdés a liturgiáról (Balázs atya válaszol 3), Kecskemét, 2011.
  21. 13 kérdés a gyónásról (Balázs atya válaszol 4) Kecskemét, 2013.
  22. Ádám és Éva (Balázs atya a Biblia szentjeiről 1), Kecskemét, 2011.
  23. Jézus 33 szava Kecskemét, 2012; német nyelven: 33 Worte Jesu, Miriam-Verlag, 2018.
  24. „Új lendület.” A Ferences Világi Rend regulájáról (A Ferences Világi Rend tagjainak 2011–12-ben tartott lelkigyakorlat szerkesztett változata), FVR Országos Tanácsa, Budapest 2013.
  25. Aranymisés áldással Sümegi Ferences Rendház, Sümeg 2021.
  26. A forrástól az óceánig – sodrásba kerülve Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány, Budapest 2021.
  27. Mélység a mélységet 1–4. Szentírási elmélkedések az 1999-es egyházi év minden napjára (közösen Telek Péter-Pállal), EFO, Budapest 1998–1999.
  28. Magasság és mélység 1–4. Szentírási elmélkedések az egyházi év minden napjára (közösen Telek Péter-Pállal), Sümeg, 1999–2002.
  29. A szentek útja a szeretet útja Gondolatok az esztendő minden napjára, Szent Gellért Kiadó, Budapest 2020.
  30. Mi dolgunk a világon? Mindennapra egy mély gondolat, hogy lelki magasságokba emelkedhessünk, Szent Gellért Kiadó, Budapest 2021.
  31. „Szólj, Uram…” 1–4. Szentírási elmélkedések minden napra a görögkatolikus olvasmányrend szerint, Görögkatolikus Metropólia, Debrecen 2019.
  32. Krisztus békéje Naplótöredékek egy ferences kolostorból, Szécsény, 1996. – Átdolgozott, bővített kiadása: Krisztus békéje. Egy ferences novíciusmester naplójából, Kecskemét, 2010.
  33. Énekemmé lettek igazságaid Telek Péter-Pál Beszélgetőkönyve, Sümeg–Kecskemét, 2009.
  34. Világ Világossága A Kapisztrán Szent Jánosról nevezett Ferences Rendtartomány jubileumi kiadványa a honfoglalás 1100 éves évfordulója tiszteletére (közösen Pétery Balázs fotóművésszel), EFO, Budapest 1996.
  35. Boldog John Henry Newman templom, Sümegcsehi Reprezentatív elmélkedő album John Henry Newman bíboros boldoggá avatásának tiszteletére (közösen Udvardi Erzsébet festőművésszel), Patrióták a Közjóért Egyesület, Budapest 2010.
  36. Beszédes képek Az esztergomi ferences rendház Szent Ferenc-táblaképeihez írt elmélkedések fr. Tokár János igazgató 55. születésnapja és intézményvezetői tevékenysége megkezdésének 15. évfordulója alkalmából, Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium, Esztergom 2012.
  37. Szombat esti elmélkedések Diákoknak tartott elmélkedések Giotto Szent Ferenc freskóival és azok elemzésével (közösen Keppel Márton művészettörténész hallgatóval), Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium, Esztergom 2012.
  38. Barsi Balázs Breviárium Ünnepi kötet Balázs atya 70. születésnapja alkalmából, igehirdetésének 70 szavával, Kecskemét, 2015.
Lackfi János
Lackfi János
Irodalom

Kitüntetések, pályadíjak:

1992 – Gérecz Attila-díj
1997 – A kárpátaljai Pánsíp folyóirat és az Írószövetség szonettpályázatának fődíja
1997 – Az Első Soproni Bordalverseny Különdíja
1998 – A Société des Gens de Lettres Illyés Gyula-díja
1999 – A belga Kulturális Minisztérium Műfordítói Díja
2000 – A Kortárs Irodalmi Központ és a Petőfi Irodalmi Múzeum Vörösmarty-pályázatának díja
2000 – József Attila-díj
2001 – Déry Tibor-díj
2004 – Év Gyermekkönyve díj
2009 – Európai Költészeti Akadémia Pegazus-díja
2010 – Vilmos-díj
2010 – Janikovszky Éva-díj
2013 – Prima Primissima díj
2021 – Magyarország Babérkoszorúja díj

Életrajz

Lackfi János író, költő, műfordító 1971-ben született Budapesten. Nyolcvan könyve jelent meg, versek és prózák, fele felnőtteknek, fele gyerekeknek. Negyvenkét kötetet fordított franciából. Megzenésített verseiből tíz CD-nyi anyag készült, Lovasi András, Malek Andrea, Herczku Ágnes, a Kaláka és mások előadásában. Tárcanovellái, esszéi, jegyzetei jelennek meg évek óta rendszeresen az online, illetve offline sajtó legkülönbözőbb orgánumaiban, a hvg.hu-n, a Nők Lapjában, a Képmásban, a bárkaonline-on, az Indexen, a Telexen. Humoros identitásesszé-kötete, a negyvenezer példányban elkelt Milyenek a magyarok? angol, vietnami és bolgár fordításban is megjelent. Jelentős könyvsikernek számít a tizenkétezer példányban eladott, klasszikus magyar gyerekversek átiratait tartalmazó, Vörös Istvánnal közösen jegyzett Apám kakasa, illetve az interneten is népszerű, hittel kapcsolatos verseket tartalmazó, tizenhatezer olvasóhoz eljutott #Jóéjtpuszi. Tíz dráma szerzője, Hinták című darabjával elnyerte a Dramaturgok Céhe Vilmos-díját. A mű számos helyen színpadra került, Peremartoni Krisztina és Soltész Bözse, illetve Tarjányi Krisztina és Molnár Enikő előadásában. A Csipkerózsa mesejátékot a Budapest Bábszínházban, A dühös lovag címűt a debreceni Csokonai Színházban játszották sikerrel. Drámaíróként Örkény-, NKA- és Katona József-ösztöndíjas, legújabb darabjának, a Medvelesnek a bemutatója a küszöbön áll. Gyermekversei tankönyvekben is olvashatók, gyakran kerülnek elő szavalóversenyek repertoárján. Kétszer elnyerte az Év gyerekkönyve-díjat (A buta felnőtt, 2004; Kövér Lajos aranykeze, 2008), Janikovszky Éva-díjas (2010). Két kortárs gyermekirodalmi antológiát szerkesztett (Aranysityak, 2010; Nini néni és a többiek, 2011). Író-olvasó találkozók, rendhagyó irodalomórák alkalmával bejárta az egész országot és a Kárpát-medencét, tizenkétszer „kerülte meg a Földet” határainkon belül. Összesen körülbelül 120 000 felnőtt és mintegy 80 000 iskolás előtt beszélt irodalomról, költészetről.  Egyes műveit tizenöt nyelvre fordították le, Bulgáriában elnyerte az Aleko Konsztantinov-díjat. Fesztiválokon, könyvvásárokon, konferenciákon, találkozókon képviselte Magyarországot többek között Pekingben, Algírban, Sydneyben, Isztambulban, Moszkvában, Los Angelesben, Montreálban, Genfben, Párizsban, Brüsszelben, Colmarban, Prágában, Medanában, Szöulban. A Kaláka együttes műsorát francia nyelven kommentálva fellépett Clunyben, Strasbourgban, Brüsszelben, Corrensben és a párizsi Sorbonne-on. Tizennegyedik éve minden nyáron a Kaláka Versudvar házigazda-szervezője Gryllus Dániellel közösen a kapolcsi Művészetek Völgyében. Tizenhét évig tanított a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának francia tanszékén. Oktatott tizenkilencedik és huszadik századi francia irodalmat, frankofón irodalmakat, műfordítást, de más tanszékekre áttanítva világirodalmat, kortárs magyar irodalmat is. Vörös István kollégájával együtt hozták létre az első akkreditált, négy féléves Kreatív Írás képzést, melynek struktúráját később számos más felsőoktatási intézmény átvette. Idestova két évtizede foglalkozik íróképzéssel, 2013 óta vezeti a Lackfi Kreatív Írás kurzust, melynek alkalmai korábban évekig a Marczibányi téi Művelődési Központban zajlottak, 2019 óta viszont online formában folytatódnak, 2-300 résztvevővel. A szép sikereket elérő, rendszeresen pályázatokat nyerő, publikáló, saját kötettel rendelkező tanítványok évek óta offline táboron is részt vehetnek, és a legjobb munkáik félévente elhangzanak az improvizatív színházat játszó Momentán társulattal közös Szóbanforgó-estek alkalmával. Egy-egy gyakorlatias kézikönyve is napvilágot látott, Hogyan írjunk verset? (2020) címmel felnőtteknek, Titkos versműhely címmel gyerekeknek (szerzőtárs: Molnár Krisztina Rita, 2019). Több mint másfél évtizedig a Nagyvilág világirodalmi folyóirat francia és frankofón irodalmi szerkesztőjeként tevékenykedett, a versrovatot is vezette. Több mint kétszáz francia, illetve nyolcvan belga szerző munkáiból fordított antológiákba, folyóiratokba, kötetekbe. Drámafordításait (Racine, Marivaux, Lesage, Maeterlinck) több budapesti színház tűzte műsorára. Francia, belga, kanadai, svájci, luxemburgi irodalmi különszámokat, tematikus blokkokat szerkesztett számos lap, többek között a Parnasszus, a Magyar Napló, a Forrás, az Enigma hasábjain. Több műfordítás-antológiát szerkesztett, Proust-különszámot válogatott, sajtó alá rendezte Molière összes drámájának új kiadását. Számos portréfilm készült róla és számtalan interjú vele a legkülönfélébb médiumokban. Egy évtizedig résztvevőként, majd műsorvezetőként működött közre a Lyukasóra című költészeti műsorban, olyan legendás pályatársak társaságában, mint Lator László, Várady Szabolcs vagy Szabó T. Anna. Fél évig önálló, zenés irodalmi műsort vezetett és szerkesztett a Duna Televízióban Penge címmel, további félévig napi rendszerességgel jelentkezett az 1Könyv adásával. Jegyzeteiből évekig olvasott fel a Katolikus Rádióban, a Petőfi, illetve a Klasszik Rádióban. 2003-tól 2011-ig a Műfordítók Egyesülete elnökségi tagja volt, aktív részt vállalt az akkor frissen alapított szakmai szervezet csatlakozásában a brüsszeli székhelyű CEATL-hez (Európai Műfordítószervezetek Szövetsége). Évekig tagja volt az Európai Unió könyves, majd kulturális pályázatait elbíráló, brüsszeli székhelyű zsűrinek. Facebook-oldalának több mint 120 000 követője van, havi többszázezres eléréssel. Legnépszerűbb bejegyzése másfélmillió emberhez jutott el. Zsámbékon él feleségével, hat gyermeke és öt unokája van.

Főbb művei

  1. Magam KÉZirat Kiadó, Budapest 1992.
  2. Hosszú öltésekkel Tevan, Békéscsaba 1995.
  3. Illesztékek Tevan, Békéscsaba 1998.
  4. Öt seb Belvárosi Könyvkiadó, Budapest 2000.
  5. Elképzelhető Nagyvilág, Budapest 2001.
  6. Két csavart szaltó Ister, Budapest 2002.
  7. Hófogók Ister, Budapest 2003.
  8. A buta felnőtt Versek, Móra, Budapest 2004.
  9. Hőveszteség Palatinus, Budapest 2005.
  10. Kövér Lajos színre lép. Meseregény General Press, Budapest 2007.
  11. Halottnéző Noran, Budapest 2007.
  12. Kövér Lajos aranykeze. Meseregény Noran, Budapest 2008.
  13. Domboninneni mesék Móra, Budapest 2010.
  14. Átváltozós mesék Cartaphilus, Budapest 2011.
  15. Karácsonyi vándorok Móra, Budapest 2011.
  16. A legnehezebb kabát Helikon, Budapest 2011.
  17. Élő hal Helikon, Budapest 2011.
  18. Csak úszóknak Helikon, Budapest 2012.
  19. Milyenek a magyarok? Helikon, Budapest 2012.
  20. Milyenek MÉG a magyarok? Helikon, Budapest 2013.
  21. Három a magyar igazság Helikon, Budapest 2014.
  22. Szakimesék Kolibri, Budapest 2014.
  23. A világ legrövidebb meséi Móra, Budapest 2014.
  24. Belvárosi gyümölcsök Pagony, Budapest 2015.
  25. Verslavina Athenaeum, Budapest 2016.
  26. Egy a ráadás Helikon, Budapest 2016.
  27. Öt seb Szent István Társulat, Budapest 2016.
  28. Szerelmi nyomozás Ifjúsági regény, Scolar, Budapest 2016.
  29. Csavard fel a szöveget! (közösen Vörös Istvánnal), Athenaeum, Budapest 2017.
  30. Szilágyi Örzsébet e-mailjét megírta (közösen Vörös Istvánnal), Helikon, Budapest 2017.
  31. Szóvihar Helikon, Budapest 2017.
  32. Dombontúli mesék (14 kötet), Kossuth, Budapest 2016–2017.
  33. Emberszabás Helikon, Budapest 2018.
  34. Tizenöt Korniss Dezső-vers Szépművészeti Múzeum, Budapest 2018.
  35. Levágott fül Helikon, Budapest 2018.
  36. Mi az öröm? Versek Lesznai Anna nyomán, Balatonfüred Városért Közalapítvány, Balatonfüred 2019.
  37. Száll a kakukk a fészre Helikon, Budapest 2019.
  38. Életem első könyve Pagony, Budapest 2020.
  39. Jóság néni csokija Kálvin János Kiadó, Budapest 2020.
  40. Igaz mese a karácsonyról Cerkabella, Szentendre 2020.
  41. Van tüzed? Szent István Társulat, Budapest 2020.
  42. Százérintő Móra, Budapest 2021.
  43. Igaz mese a Mikulásról Cerkabella, Szentendre 2021.
  44. Dupla medve Versgyári költemények POKET, Komárom 2021.
  45. #Jóéjtpuszi Harmat, Budapest 2021.
  46. Igaz mese a húsvétról Cerkabella, Szentendre 2022.
  47. Karácsonyváró Harmat Kiadó, Budapest 2022.
  48. #Jóéjtpuszi2 Harmat, Budapest 2022.
  49. Igaz mese a keresztelésről Cerkabella, Szentendre 2023.
  50. Aranyalma, zsák zsizsik Móra, Budapest 2023.
  51. Rocky Helikon, Budapest 2023.
  52. Bejgliköztársaság Helikon, 2023.
  53. Esőtánc Szóvihar, 2023.
  54. Sistergő zsoltárok Harmat, Budapest 2023.
  55. Keresgélők imakönyve POKET, Komárom 2023.
  56. A visszakapott emberarcok keresztútja Szent István Társulat, Budapest 2023.
A(z) 2023. évi nyertesek

Teológiai és Irodalmi kategória

Dr. Marton József
Dr. Marton József
Teológia

Kitüntetések, pályadíjak:

2000 – A Magyar Tudományos Akadémia Külső köztestületének tagja
2001 – Fraknói Vilmos-díj (egyháztörténeti tevékenységéért – Magyar Nemzeti Kul-turális Örökség Minisztériuma)
2002 – Egyetemi díj: Diploma de Inovaţie Instituţională – a Kolozsvári Babeş-Bolyai Rektorátusa
2003 – Egyetemi díj: Diploma de merit – a Kolozsvári Babeş-Bolyai Rektorátusa
2004 – Egyetemi díj: Diploma de merit – a Kolozsvári Babeş-Bolyai Rektorátusa
2005 – Egyetemi díj: Diploma de excelenţă didactică – a Kolozsvári Babeş-Bolyai Rektorátusa
2006 – Egyetemi díj: Diploma de ştiinţifică – a Kolozsvári Babeş-Bolyai Rektorátusa
2007 – Egyetemi díj: Diploma de ştiinţifică – a Kolozsvári Babeş-Bolyai Rektorátusa
2008 – Egyetemi díj: Premiul Excelenţei ştiinţifice – a Kolozsvári Babeş-Bolyai Rektorátusa
2009 – Egyetemi díj: Diploma de Premiul Reprezentativităţii – a Kolozsvári Babeş-Bolyai Rektorátusa
2010 – Egyetemi díj: Premiul cercetării ştiinţifice – a Kolozsvári Babeş-Bolyai Rektorátusa
2011 – Egyetemi díj: Premiul profesorul anului – acordat de UBB Cluj-Napoca
2016 – Egyetemi díj: Premiul excelenţă în cercetare ştiinţifică – acordat de UBB Cluj-Napoca
2017 – Egyetemi díj: Diploma pentru contribuţiile sale remarcabile aduse la dezvoltarea vieţii ştiinţifice – din cadrul Fac. de Teol. Rom. Cat.
2017 – A Szent István Tudományos Akadémia (Academia Scientiarum de Sancto Stephano rege nominata) rendes tagja
2018 – Magyar Érdemrend Lovagkeresztje

Életrajz

Marton József a Maros megyei Székelykálban született, 1950. április 15-én. Teológiai tanul-mányait Gyulafehérvárott végezte 1969–1975 között. 1992-ben a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetemen szerzett teológiai doktori fokozatot, disszertációját az erdélyi katolikus papképzésről írta.
Márton Áron püspök szentelte pappá 1975. június 22-én. Ötévnyi lelkipásztori szolgálat (Székelyudvarhely, Ditró és Marosvásárhely) után 1980 őszétől Jakab Antal püspök a gyulafehérvári Hittudományi Főiskola patrológia-, katekétika- és homiletikatanárává nevezte ki; ezzel párhuzamosan a Kántoriskola (szemináriumi líceum) spirituálisa és hittanára lett. 1985-ben ez utóbbi munka alóli felmentésével egyidőben a főiskolán a már oktatott tantárgyai mellé elöljárója az egyháztörténelem oktatását is rábízta. Ettől kezdve a gyulafehérvári Pasztorálteológiai Intézet – mely 2007-től a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának önálló intézete – egyháztörténelem és patrológiatanára. Oktatói munkája mellett 1990-ben Erdély-szinten megszervezte és 9 évig vezette a világiak teológiai képzését (levelező tagozat). 1996-ban aktívan részt vett a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának megszervezésében. 1996-tól napjainkig egyháztörténelmet és patrológiát tanít a hittudományi főiskolán.
1996-ban a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen elnyerte az egyetemi tanár fokozatot. 1996-tól 2016. október 1-ig (nyugdíjba vonulásáig) a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudomány-egyetem Római Katolikus Teológia Karának egyetemi tanára, 15 éven (1997–2008, 2012–2016) át dékánja volt. 2008–2012-ig a Teológia Kar Pasztorálteológiai Intézete tanulmányi igazgatójának tisztségét is betöltötte.
1999-ben megszerezte a doktoráltatási jogot; mind ez ideig irányításával 36 jelölt szer-zett teológiai doktori címet, és 38 doktori bizottságban volt opponens. 1990-től 1999-ig a Gyulafehérvári Főegyházmegye Katekétikai Bizottságának titkára; a nyári továbbképzők szervezője és előadója volt. Ugyanekkor 1-8. osztály részére hittankönyvek kiadásában is oroszlánrészt vállalt. 2000 és 2016 között a hitoktatók nyári továbbképzésein rendszeresen tartott előadásokat. 1999-től 2020-ig a Márton Áron Szakkollégium igazgatója. 2000 és 2016 között a hittantanárok I. fokozati vizsgáin 35-ször dolgozatvezető, további 8 alkalommal elnök (romániai specialitás, helyszíni vizsgákról van szó). 1999-től 2007-ig az erdélyi Sapientia Kuratórium alapító tagja, utolsó négy évben alelnöke. A megalakult Erdélyi Magyar Egyetem vezetőtanácsának tagja (a hivatalos megszervezésig). 2000 és 2016 között a Studia Latina Catholica (Kolozsvár) folyóirat alapítója és főszerkesztője. 2001-től 2019-ig a Studia Theologica Transsyilvaniensia (Gyulafehérvár) folyóirat alapítója és főszerkesztője.
Egyházi célt szolgáló egyéb beosztásai: 2002 és 2006 között a Tanügy-minisztérium Teológiai Bizottságának tagja, mely a romániai és a külföldi egyetemeken szerzett doktori diplomákat honosította. 2004-től 2012-ig tagja a BBTE keretén belül működő Curriculum-Bizottságnak (az egyetem programjainak belső akkreditációját koordináló és ellenőrző gré-miuma). 2006 és 2011 között tagja volt a Tanügy-minisztérium Akkreditációs Teológiai Bi-zottságának, mely a docensi és egyetemi tanári előrelépéseket konfirmálta. 2008-tól 2011-ig a Főiskolai Oktatás Minőségét Biztosító Román Ügynökség (ARACIS) humanisztikai és teológiai állandó bizottságnak tagja. 2011 és 2016 között az Egyetemi Diplomák, Oklevelek és Bizonyítványok Hitelesítésének Országos Tanácsának (CNADTCU) is tagja volt.
Kutatómunkája eredményeit számos konferencián, tudományos ülésszakon, előadá-son ismertette és publikálta: 1990 és 2022 között 62 konferencián tartott tudományos elő-adást, 28 szimpóziumon pedig díszelőadást. Kutatási területe Márton Áron gyulafehérvári római katolikus püspök írásos hagyatékának feldolgozása, valamint az Erdélyi Katolikus Egyház története. A „Márton Áron Hagyatéka” című sorozatban 28 kötet megjelenésében segédkezett.

Főbb művei

  1. A gyulafehérvári római katolikus egyházmegye a 20. században Pro-Print, Csíkszereda 2014.
  2. Az erdélyi egyházmegye a középkorban Pro-Print, Csíkszereda 2013.
  3. A keresztény szerzetesség története Stúdium, Kolozsvár 2010.
  4. Az erdélyi katolicizmus 90 éve Kolozsvár, 2008.
  5. A keresztény jelenkor Mentor, Marosvásárhely 2008.
  6. A keresztény újkor Mentor, Marosvásárhely 2006.
  7. Fogarasy Mihály erdélyi püspök élete és munkássága Gyulafehérvár 2005.
  8. A keresztény középkor Mentor, Marosvásárhely – Târgu Mureş 2005.
  9. A keresztény ókor Mentor, Marosvásárhely 2004.
  10. Katolikus egyháztörténet I. Stúdium, Kolozsvár 2002.
  11. Katolikus egyháztörténet II. Stúdium, Kolozsvár 2001.
  12. „Papnevelés az erdélyi (gyulafehérvári) egyházmegyében 1753-tól 1918-ig” (Formarea preoţilor în dieceza de Alba Iulia între anii 1753–1918), in Studia Theologica Budapestiensis Series Facultatis Theologicae Universitatis Catholicae a Petro Pázmány Vol. 5. Budapest 1993.
  13. Crâmpeie din istoria Bisericii Romano-Catolice din Transilvania „Sapientia”, Iaşi 2021.
  14. „A Püspök.” Tanulmányok Márton Áronról Pro-Print, Csíkszereda 2022.
Dr. Sáry Pál
Dr. Sáry Pál
Irodalom

Kitüntetések, pályadíjak:

2005 – A MAB tudományos díja
2008 – Kiváló oktató diploma (ME ÁJK HÖK)
2008 – Bolyai János Kutatási Ösztöndíj (MTA)
2009 – Miskolci Egyetem érdemes oktatója
2012 – Bolyai Emléklap (MTA)
2012 – Pro Facultate emlékérem (ME ÁJK)
2016 – Signum Aureum Facultatis kitüntetés (ME ÁJK)
2018 – Magyar Érdemrend tisztikeresztje, polgári tagozat
2021 – Kiváló konzulensi oklevél (ME TDT)
2022 – Miskolci Egyetem kiváló kutatója

Életrajz

Sáry Pál 1970-ben született Miskolcon. A kecskeméti Piarista Gimnáziumban érettségizett 1989-ben. Felsőfokú tanulmányait a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán vé-gezte, ahol 1997-ben summa cum laude minősítésű diplomát szerzett. Egy évig bírósági fogal-mazóként dolgozott. Római joggal professzora, Zlinszky János ösztönzésére kezdett foglal-kozni. 1998-tól a Miskolci Egyetem Római Jogi Tanszékének főállású oktatója, előbb tanár-segédi, 2003-tól adjunktusi, 2007-től docensi, majd 2017-től egyetemi tanári beosztásban.
2003-ban szerzett summa cum laude minősítésű PhD-fokozatot, 2012-ben habilitált. 2012-től a Római Jogi Tanszék vezetője, emellett 2014-től a (több tanszéket magába foglaló) Jogtörténeti és Jogelméleti Intézet igazgatója. A Miskolci Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Doktori Iskolájának oktatója és több doktorandusz témavezetője.
Főállása mellett 2003-tól 2008-ig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogtörténeti Tanszékének részállású oktatója volt, előbb adjunktusi, majd docensi beosztásban. 2005-től 2014-ig az MTA Miskolci Területi Bizottsága (MAB) Állam- és Jogtudományi Szakbizottsá-gának titkára volt. 2007-től 2014-ig a Publicationes Universitatis Miskolcinensis Sectio Juridica et Politica című folyóirat felelős szerkesztője, 2008-tól 2017-ig a Miskolci Jogi Szemle szerkesztő-bizottságának tagja volt. 2009-től a European Society for History of Law tagja. 2016-tól az MTA Állam- és Jogtudományi Bizottsága Római Jogi és Európai Magánjogtörténeti Albizottságá-nak (REMA) tagja. 2020-ban a MAB Jogtörténeti és Jogelméleti Munkabizottságának elnö-kévé választották. 2020-tól a Szent István Tudományos Akadémia (SZITA) tagja, 2021-től a SZITA Jog- és Társadalomtudományi Osztályának titkára.
Közel kétszáz publikációval és több mint ötszáz hivatkozással rendelkezik. Előadásai-val folyamatosan szerepel a hazai és a külföldi tudományos konferenciákon. Külföldi kuta-tásait elsősorban a Leuveni Katolikus Egyetem könyvtáraiban végezte. Főbb kutatási terüle-tei: a római büntetőjog fejlődése, a római császárok vallás- és egyházpolitikai rendelkezései, az állam és az egyház kapcsolata a Római Birodalomban, ókeresztény állambölcselet.
Nős, felsége Gedeon Magdolna jogtörténész, római jogász. Egy gyermekük van.

Főbb művei

  1. Bűnvádi eljárások az Újszövetségben Szent István Társulat, Budapest 2000, 2003, 2004, 2007
  2. Keresztre feszítés az ókorban Szent István Társulat, Budapest 2004.
  3. Pogány birodalomból keresztény birodalom. A Római Birodalom kereszténnyé válása a Codex Theodosianus tükrében Szent István Társulat, Budapest 2009.
  4. Iustinianus császár egyházpolitikai rendelkezései Szent István Társulat, Budapest 2012.
  5. A forradalmár Jézustól a terrorista Szent Cirillig. Liberális elképzelések – konzervatív szemmel Szent István Társulat, Budapest 2017.
  6. Az ókeresztény állambölcselet vázlata Szent István Társulat, Budapest 2023.
A(z) 2022. évi nyertesek

Teológiai és Irodalmi kategória

Dr. Hal’ko József
Dr. Hal’ko József
Teológia

Kitüntetések, pályadíjak:

2009 – Pápai káplán
2012 – Serrai címzetes püspök, a Pozsonyi Főegyházmegye első segédpüspöke
2012 – A Külföldön Élő Szlovákok Tanácsának és a Migránsok és Menekültek Tanácsának elnöke (Szlovák Püspöki Konferencia)
2012 – A Szlovák Püspöki Konferencia képviselője az Európai Püspöki Konfe-renciák Tanácsában (COMECE)
2013 – Egyetemi professzor

Életrajz

Mons. prof. ThDr. Jozef Haľko, PhD. a Pozsonyi Főegyházmegye római katolikus segédpüspöke, serrai címzetes püspök, a Pozsonyi Comenius Egyetem Római Katolikus Cirill és Metód Hittudományi Karának egyháztörténelem tanára, történész. Jozef Haľko 1964. május 10-én született Pozsonyban, az első pozsonyi görög-katolikus parókus unokájaként. Miután a szocialista rendszerben a gimnáziumi tanulmányait követően a teológiai karra benyújtott felvételi kérelmét többször is elutasították, a Pozsonyi Közgazdasági Főiskola hallgatója lett. Dolgozott munkásként a Pozsonyi Vízműveknél, és nevelőként egy szociális otthonban. 1990-ben kezdte el tanulmányait a Pozsonyi Comenius Egyetem Római Katolikus Cirill és Metód Hittudományi Karán. A Pápai Szent Kereszt Egyetemen (Pontificia Università della Santa Croce) fejezett be Rómában. 1994. július 4-én Mons. Ján Sokol nagyszombati érsek-metropolita a nagyszombati Keresztelő Szent János-katedrálisban pappá szentelte. 1997. október 1-jén kápláni kinevezést kapott a pozsonyi Szent Márton-dómba, és főpásztora megbízta a magyar anyanyelvű hívek lelkipásztori ellátásával. A Pozsonyi Comenius Egyetem Római Katolikus Cirill és Metód Hittudományi Karán az Egyház-történelem Tanszék vezetője is lett. Forgatókönyveket írt a Szlovák Televízió számára, Vatikánból sugárzott szentmiséket kommentált ugyanebben a televízióban, cikkeket jelentetett meg szakfolyóiratokban és a Radio Vaticana szlovák adása is rendszeresen közölte írásait. 2000-ben megvédte egyháztörténelemből írt doktori disszertációs munkáját a római Szent Kereszt Pápai Egyetemen és 2006-ban a Pozsonyi Comenius Egyetem Római Katolikus Cirill és Metód Hittudományi Karán az Egyháztörténelem Tanszék docense lett. 2008-tól az újonnan megalakult Pozsonyi Főegyházmegye mediális osztályát vezette, ahol szóvivőként is tevékenykedett. 2009-ben XVI. Benedek pápa „monsignore” címmel tüntette ki – kinevezte Őszentsége káplánjává. A 2009-es és 2010-es évben a Szent Márton-katedrális szentélye alatti feltárást koordinálta, amelynek eredménye Pázmány Péter sírjának azonosítása lett. 2013. február 21-én inaugurációs előadást tartott A pozsonyi Szent Márton katedrális szentélye alatti terek feltárása és Pázmány Péter bíboros sírjának azonosítása címmel, mely után a Comenius Egyetem Tudományos Tanácsa határozatával jóváhagyta a Hittudományi Kar Tudományos Tanácsának javaslatát egyetemi professzorrá való kinevezésére katolikus teológia szakon. Ivan Gašparovič, a Szlovák Köztársaság elnöke 2013. november 26-án egyetemi professzorrá nevezte ki. 2012. január 31-én XVI. Benedek pápa kinevezte a Pozsonyi Főegyházmegye első segédpüspökévé és serrai címzetes püspökké. 2012. március 17-én szentelte püspökké a pozsonyi Szent Márton katedrálisban Mons. Stanislav Zvolenský pozsonyi érsek-metropolita mint főszentelő. Társszentelői Mons. Mario Giordana, Szlovákia apostoli nunciusa és Jozef Tomko bíboros, a Népek Evangelizációja Kongregáció nyugalmazott prefektusa voltak. 2012. március 21-én kinevezték a Pozsonyi Főegyházmegye általános helynökévé. A Szlovák Püspöki Konferencia Külföldön Élő Szlovákok Tanácsának és a Migránsok és Menekültek Tanácsának elnöke. 2012 novemberétől az SzPK képviselője az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsában (COMECE). Jozef Haľko püspök aktívan van jelen a közösségi médiában: a Facebook-on, Instagramon és YouTube-csatornával is rendelkezik, Biskup Jozef Haľko – oficiálna stránka néven. Egyperces címmel minden héten videót tesz közzé, amely rövid elmélkedés a következő vasárnapi evangélium egy-egy fontos gondolatáról, valamint megosztja hazai és külföldi lelkipásztori tevékenységét, a fontos egyházi eseményeket és a Katolikus Egyház történelmének érdekes kérdéseit is.

Főbb művei

  1. Tam, kde zomrel Peter Daka, Bratislava 1993.
  2. A Csehszlovák szakadár Katolikus Akció: Kommunista kísérlet a katolikus egyház nemzeti egyházzá formálására Csehszlovákiában Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Esztergom–Piliscsaba 2004.
  3. Rozbiť Cirkev: Rozkolnícka Katolícka akcia Lúč, 2004.
  4. Osudná sms-ka, Vydal Juraj Mrocek Bratislava, 2005.
  5. Dejiny lurdskej jaskyne na Hlbokej ceste v Bratislave Lúč 2005. (Magyarul: A pozsonyi Mélyi úti Lourdes-i barlang története, Lúč, Bratislava 2005.)
  6. Modrý kostol: Dejiny Kostola sv. Alžbety v Bratislave Lúč, 2006 (Magyarul: A Kék templom. A pozsonyi Szent Erzsébet-templom története, METEM–Szent István Társulat, Budapest 2007.)
  7. Ave Crux: Život a dielo biskupa Ambróza Lazíka Spolok sv. Vojtecha, 2006.
  8. Arcibiskupov zápas. Životná cesta Mons. RNDr. Júliusa Gábriša Spolok sv. Vojtecha, 2008.
  9. Dóm: Katedrála sv. Martina v Bratislave, fotografie: Mgr. Štefan Komorný Lúč, 2010.
  10. Dejiny jezuitov v Bratislave do roku 1773 fotografie: Ľuboš Rojka, Dobrá kniha, 2015.
  11. Vznik bohosloveckej fakulty v Bratislave z hľadiska života jej prvého dekana Dr. Emila Funczika Univerzita Komenského, Bratislava 2016. (A Dóm. A pozsonyi Szent Márton katedrális című könyv 2010-ben az Év könyve lett, amelyért megkapta a Comenius Egyetem rektorának díját.)
Dr. Szovák Kornél
Dr. Szovák Kornél
Irodalom

Kitüntetések, pályadíjak:

1993 – Az MTA Ókortudományi Társaság Révay-díja
1997 – Az MTA Művészettörténeti Bizottsága Opus mirabile–díja
2004 – Akadémiai Díj
2015 – Fraknói-díj
2021 – Széchenyi-díj

Életrajz

Szovák Kornél a Vas megyei Sárváron született 1962-ben. 1981-ben a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban érettségizett, majd 1981–1982-ben Baján teljesített sorkatonai szolgálatot, 1982–1987 között az ELTE Bölcsészettudományi Karán latin–történelem szakon az Eötvös Collegium hallgatójaként szerzett kitüntetéses középiskolai tanári oklevelet. 1984-től a Boronkai Iván vezette A Magyarországi Középkori Latinság Szótára szerkesztőségének munkatársaként vett részt a szótár kiadásra való előkészítésének munkálataiban, majd az MTA Ókortudományi Kutatócsoportjának tagjaként állandó munkatársa lett. 1992–1993-ban a szótár negyedik kötetének társszerkesztője, 1995-től főszerkesztője. 1987-től rendszeresen tart egyetemi órákat, kezdetben az ELTE Latin Tanszékén latin nyelvi kurzusokat, később a középlatin filológiai program keretében szaktárgyi gyakorlatokat és előadásokat. 1997-ben középkori irodalomtörténetet tanított az Eötvös Collegium meghívott oktatójaként. 1992-től oktat egyetemen, 1997-től a PPKE BTK Medievisztika, 2001-től az Ókortudományi Intézet vezetője volt 2004-ig. Fő kutatási területe a középkori egyház-, eszme- és művelődéstörténet. Kandidátusi disszertációját 1996-ban védte meg, ennek tárgya a 12. század végi eszmetörténet volt (Anonymus és a Szent László-legenda). Akadémiai doktori címét igazoló oklevelét 2012-ben kapta meg. 1986-ban, 2001-ben, 2004-ben hosszabb ideig, több alkalommal pedig rövidebb kutatóúton Rómában, 1994-ben és 1999-ben Münchenben volt ösztöndíjas. 2001 óta évi rendszerességgel kutatásokat folytatott a Vatikáni Titkos Levéltárban. Hazai tudományos fórumok mellett nemzetközi konferenciákon (1992-ben Londonban, 1995-ben Leedsben, 1998-ban Velencében, 2001-ben Rómában és Utrechtben, 2008-ban Piliscsabán, 2013-ban Párizsban, 2018-ban Lipcsében) tartott idegen nyelvű előadásokat. Három alkalommal jelölték a MTA levelező tagságára. Szakterülete a medievisztika, vizsgálati módszere a középkori latin források történeti-filológiai értelmezése. Tudományos pályája kezdete óta a középkori eszmetörténet és egyháztörténet áll kutatásai középpontjában. Kutatásait három levéltár releváns dokumentumaira összpontosítja: a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, a Pannonhalmi Bencés Főapátsági Levéltár és a Vatikáni Apostoli Levéltár anyagára. Az Archivio Apostolico Vaticano középkori magyar vonatkozású anyagának (Hungarica) feltárásában hosszú idő után elsőként vette fel újra a munkát. Kutatási eredményeit hazai és nemzetközi konferenciákon mutatja be magyar, angol, német és olasz nyelven. Különösen fontos számára a határon túli magyar tudományos életben való részvétel. Alapítója az Analecta Mediaevalia évkönyv-sorozatnak. 2009 óta az Antik Tanulmányok, 2014 óta az Acta Antiqua szerkesztőbizottsági tagja. Irányításával készült Magyarországon az első tudományos digitális adatbázis, amely az új számítógépes technikában rejlő összes lehetőséget kihasználja. Két nemzetközi tudományos bizottságnak is tagja (Commission internationale de diplomatique; International Commission for the Thesaurus linguae Latinae). Két ciklusban volt titkára, majd újabb két ciklusban elnöke a MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya Klasszika-filológiai Tudományos Bizottságának; jelenleg a Közép- és Neolatin Munkabizottság elnöke. Legfontosabb tudományos munkája A Magyarországi Középkori Latinság Szótára szerkesztése, és a magyar emlékek kutatása a Vatikáni Levéltárban. Erdő Péter bíborossal közösen munkálkodik a Formularium Ecclesiae Strigoniensis kiadásán.

Főbb művei

  1. A legendák László királya in Szent László emlékkönyv, szerk. Bódvai András, Budapest 2021, 58–79.
  2. Szkítia és a szittya azonosságtudat in Magyar Tudomány 182 (2021), Különszám, 176–187.
  3. Győr városának egyházai és templomai az írott forrásokban in Győr története I: A kezdetektől 1447-ig, szerk. Horváth Richárd et alii, Győr 2021, 163–180.
  4. Bakonybél korai oklevelei in Vallis Sanctorum: Fejezetek a bakonybéli monostor ezeréves történetéből, szerk. Dénesi Tamás, Bakonybél 2020, 29–44.
  5. Kamonci Balázs esete Urbánfalvi Jánossal in „A kultúra tarthatja meg, és teheti ismét naggyá”. Tanulmányok Ujváry Gábor hatvanadik születésnapjára, szerk. Dubniczky Zsolt, Hermann Róbert et alii, Budapest 2020, 29–37.
  6. „Exemplum et informatio”. A Legenda aurea magyarországi recepciótörténetének két epizódja in „Mestereknek gyengyének”. Ünnepi kötet Madas Edit hetvenedik születésnapjára, szerk. Hende Fanni, Kisdi Klára, Korondi Ágnes, 2020, 559–567.
  7. Formularium Ecclesiae Strigoniensis Közreadja Erdő Péter, Szovák Kornél, Tusor Péter, harmadik, javított kiadás, Budapest 2020 (Collectanea studiorum et textuum, classis I, vol. 4).
  8. Megjegyzések a mesterségbeli tudásátadás kutatásának középkori forrásterületeihez in Techné: A szakképzés módszerei az ókorban és a középkorban 2018, 147–161.
  9. Győzelmi koronát nyertünk in Vigilia 83 (2018:8) 562–569.
  10. Lexicon Latinitatis Medii Aevi Hungariae = A magyarországi középkori latinság szótára VI. kötet (K–M), kiadásra előkészítette Szovák Kornél, Argumentum Kiadó, Budapest 2017.
  11. Gondolatok a magyar őstörténet latin nyelvű kútfőiről in Annales: Az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézete Évkönyve 1 (2015) 139–150.
  12. A kamonci oltárosok egyezsége in Arcana Tabularii: Tanulmányok Solymosi László tiszteletére, szerk. Bárány Attila, Dreska Gábor, Szovák Kornél, 1. kötet, Budapest, Debrecen 2014, 291–306.
  13. Lexicon Latinitatis Medii Aevi Hungariae = A magyarországi középkori latinság szótára I. pótkötet (A–I), kiadásra előkészítette Szovák Kornél, Argumentum Kiadó, Budapest 2013.
  14. Ilkusi (Bylica) Márton pápai bullái in Magyarország és a római Szentszék: Források és távlatok: Tanulmányok Erdő bíboros tiszteletére, 2012, 27–49.
  15. Byzantine Emigrants in Italy in Infima aetas Pannonica. Studies in Late Medieval Hungarian History, ed. Péter E. Kovács, Kornél Szovák, Corvina Kiadó, Budapest 2009, 273–293.
  16. Magyarország mint a nyugati keresztény művelődés védőbástyája Pázmány Péter Katolikus Egyetem Egyháztörténeti Kutatócsoport, Róma 2004.
  17. Lexicon Latinitatis Medii Aevi Hungariae = A magyarországi középkori latinság szótára V. kötet (I), kiadásra előkészítette Szovák Kornél, Argumentum Kiadó, Budapest 1999.
  18. Pannonhalma: Képes kalauz a bencés Főapátság történetéhez és nevezetességeihez Pannonhalmi Bencés Főapátság, Pannonhalma 1996.
  19. Lexicon Latinitatis medii aevi Hungariae = A magyarországi középkori latinság szótára IV. kötet (F–H), kiadásra előkészítette Boronkai Iván és Szovák Kornél, Akadémiai Kiadó, Budapest 1993.
A(z) 2021. évi nyertesek

Teológiai és Irodalmi kategória

Dr. Keresztes Szilárd
Dr. Keresztes Szilárd
Teológia

Kitüntetések, pályadíjak:

1996 – A Magyar Kormány „Kisebbségekért Díja”
1996 – Hajdúdorog város díszpolgára
1997 – A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje
2000 – Bocskai-díj
2004 – Tolerancia-díj
2008 – Pro Comitatu-dí

Életrajz

Keresztes Szilárd Nyíracsádon született 1932. július 19-én. Sátoraljaújhelyen érettségizett, majd 1950-től 1955-ig az újonnan alapított Nyíregyházi Görögkatolikus Papnevelő Intézetben folytatott teológiai tanulmányokat. Nyíregyházán szentelték pappá 1955-ben. Ezt követően a budapesti Római Katolikus Hittudományi Akadémián folytatta tanulmányait, ahol 1958-ban doktorátust szerzett. Doktori értekezésének címe: A Szentlélek származásának kérdése a Firenzei Zsinaton.

1957-től 1960-ig szervező lelkész volt Kispesten, majd 1960 és 1970 között segédlelkész, illetve kántor Nyíregyházán. 1961-től 1975-ig teológiai tanárként dolgozott a Nyíregyházi Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán – dogmatikát, filozófiát, szónoklattant és egyházi éneket oktatott.

1966-tól 1969-ig a Pápai Magyar Intézet növendéke volt Rómában, ahol a Pápai Keleti Intézetben a Keleti Egyházi Tudományok Fakultásán licenciátusi fokozatot szerzett. Dolgozatának címe: Paul Evdokimov eucharisztikus egyháztana.

VI. Pál pápa 1975-ben kunáviai címzetes püspökké és a Hajdúdorogi Egyházmegye segédpüspökévé nevezte ki. 1975. február 8-án szentelték püspökké Nyíregyházán. 1976-ban Dr. Timkó Imre megyéspüspök nevezte ki a Miskolci Apostoli Exarchátus általános helynökévé és a budapesti szórványterület püspöki helynökévé.

Az 1987/88-as tanévben a Római Pápai Magyar Intézet rektora volt.

Dr. Timkó Imre halála után 1988. június 30-án nevezték ki hajdúdorogi megyéspüspökké és miskolci apostoli kormányzóvá. 2008. június 30-tól emeritus hajdúdorogi megyéspüspök.

1983 és 1990 között a Keleti Kódexrevíziós Pápai Bizottság konzultora majd tagja; 1989-től 1994-ig a Keleti Egyházak Kongregációjának tagja. 2000-től 2010-ig a Vándorlók és Útonlevők Pápai Tanácsának tagja, 2008-ig a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Migrációs Bizottságának és Gazdasági Bizottságnak elnöke.

Főbb művei

  1. A Szentlélek származásának kérdése a Firenzei Zsinaton Budapest, 1957 (doktori disszertáció, kézirat)
  2. Bevezetés a Keleti Egyházakról szóló zsinati határozathoz, in A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai, Budapest é.n.
  3. Mai kihívások: új oktatási tervek az interkulturális társadalomban V. Cigánypasztorációs Világkongresszus, Budapest–Piliscsaba, 2003.
  4. A Biblia lelkipásztori konkordanciája Szent István Társulat, Budapest 2013.
  5. Az én Bibliám – Homíliák: Karácsony – Vízkereszt Szent István Társulat, Budapest 2014.
  6. Az én Bibliám – Homíliák: Nagyhét – Húsvét Szent István Társulat, Budapest 2015.
  7. Az én Bibliám – Homíliák: Máriapócs – Boldogságok Szent István Társulat, Budapest 2015.
  8. Az én Bibliám – Homíliák: Nagyböjt – Lelki napok Szent István Társulat, Budapest 2016.
  9. Az én Bibliám – Homíliák: Testvéreim szolgálata Szent István Társulat, Budapest 2017.
  10. Az én Bibliám – Homíliák: A lélek mélységei Szent István Társulat, Budapest 2018.
  11. Az én Bibliám – Homíliák: Eucharisztia – Jubileumok Szent István Társulat, Budapest 2019.
  12. Az én Bibliám – Homíliák: Templom – Papság Szent István Társulat, Budapest 2020.
  13. Az én Bibliám – Homíliák: Ünnepek – Ökumené Szent István Társulat, Budapest 2021.
  14. Keresztes Szilárd (szerk.): Kruppa Levente: Huszonöt év beszédei I–II. Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola, Nyíregyháza 2019.
  15. Hajdúdorogi emlékek (a Hajdúdorogon elmondott prédikációk, egyéb beszédek és előadások gyűjteménye), 2020 (kis példányszámú magánkiadás)
Dr. Vető Miklós
Dr. Vető Miklós
Irodalom

Kitüntetések, pályadíjak:

2017 – Magyar Érdemrend középkeresztje
2019 – Magyar Filozófiai Társaság életműdíja

Életrajz

Vető Miklós 1936. augusztus 22-én született szekularizált, hazafias érzelmű zsidó családban. Szülei 1941-ben – öccsével együtt – megkereszteltették. Édesapja halálát követően Felcsútról Budapestre költöztek. Édesanyját 1944 nyarán deportálták, náci munkatáborban halt meg tífuszban, 1945 tavaszán. Apai nagybátyja és sváb katolikus felesége vették magukhoz. A nyilas uralmat a fővárosban élte át, apácák majd nevelőanyja bújtatták – öccsével együtt.

Középiskolai tanulmányait a budapesti Madách Gimnáziumban végezte. 1954-ben egy vallási élmény után kezdett szentmisére járni. Ugyanabban az évben a középiskolai tanulmányi (akkor Rákosi Mátyásról elnevezett) versenyen történelemből második helyezést ért el. Osztályidegen származása miatt csak fellebbezés után vették fel a Szegedi Egyetem jogi karára. Itt hívő fiatalokkal találkozott, nekik köszönhetően hite elmélyült; az ekkor kötött barátságok egész életén át elkísérték. 1956 októberében alapító tagja volt a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségének (MEFESz). Tevékenységéért menekülnie kellett, 1957 januárjában Jugoszláviába szökött. Különböző menekülttáborok után májusban Franciaországba érkezett. Filozófiai tanulmányait 1957-ben a Sorbonne-on kezdte el. A későbbi párizsi bíboros, Lustiger atya által animált katolikus diákszervezetben találkozott az olasz szakos Odile Wattré-vel, akivel 1962-ben kötött házasságot. Filozófiai tanulmányait az oxfordi egyetemen fejezte be 1963-ban.
1963-ban a házaspár az USA-ba költözött, itt született meg három gyermekük is. 1975 és 1979 között a család Elefántcsontparton élt, majd visszatelepültnek Franciaországba. Idősebb fiuk, Étienne belépett a Chemin Neuf közösségbe, ahol pappá szentelték. Rómában él, a Pápai Gergely Egyetemen dogmatikus teológiát és ökumenizmust tanít. Nicolas fiuk és Marie-Élisabeth lányuk házastársaikkal együtt hívő katolikusok, jelenleg Franciaországban élnek. Kilenc unokájuk született.

1964-ban az oxfordi egyetemen megvédte Simone Weil filozófiájáról, majd tíz évvel később a Sorbonne-on Schelling filozófiájáról írt tézisét. 1963–65 között az USA-ban, a milwaukee-i Marquette egyetemen majd 1965–75 között a Yale egyetemen tanít. 1975-79-ben az abidjáni egyetemen (Elefántcsontpart) a filozófia professzora. 1979-92 között a Rennes I egyetemen majd 1992–2005 között a poitiers-i egyetemen a filozófia professzora. 2005-ben vonult nyugállományba.
1992-ben a Princeton egyetem (USA), 2006-ban a Villanova Egyetem (USA), 2007 és 2010-ben a quebec-i Laval egyetem (Kanada), 2015-ben a melbourne-i Katolikus Egyetem (Ausztrália) vendégprofesszora.
Előadó körutakon volt Brazília, Chile, India, Japán és Ausztrália különböző egyetemein. Rövid kurzusokat tartott az ELTE-n, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, a Szegedi Tudományegyetemen, a Sapientián, előadásokat tartott Beregszászon, Bukarestben, Kolozsvárott, Temesváron és Újvidéken. Nemzetközi filozófiai konferenciákat „hozott” Magyarországra. Az 1990-es években tagja volt a számos nyelven megjelenő COMMUNIO katolikus folyóirat nemzetközi tanácsadó testületének. A Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, a melbourne-i Katolikus Egyetem és a Szegedi Tudományegyetem díszdoktora. A francia Katolikus Akadémia tagja. Könyveit lefordították angol, japán és német nyelvre. Simone Weil és Jonathan Edwards gondolatvilágáról írt művei magyarul is megjelentek, utóbbi a Károli Gáspár Református Egyetem és a L’Harmattan közös gondozásában.

Vető Miklós megtartotta a magyar állampolgárságát. Miután 1970-ben francia állampolgár lett, családostól és egyedül is egyre gyakrabban látogatott Magyarországra. Párizsban 2020. január 9-én szentségekkel ellátva halt meg, Utolsó óráiban kisebbik fia volt mellette.

Főbb művei

  1. Simone Weil vallásos metafizikája ford. Bende József, L’Harmattan, Budapest 2005 (A filozófia útjai)
  2. A teremtő Isten. Vallásfilozófiai tanulmányok ford. Kiss Dávid, Szabó Zsigmond, Veresegyházi Nóra, Kairosz, Budapest 2011.
  3. Jonathan Edwards gondolatvilága ford. Förköli Gábor, Koncz Hunor Attila, Károli Gáspár Református Egyetem–L’Harmattan, Budapest 2019 (Károli Könyvek. Monográfiák)
  4. La Métaphysique religieuse de Simone Weil (Párizs, 1971, több kiadás); angolul: The Religious Metaphysics of Simone Weil (olasz és japán nyelven is megjelent)
  5. F. W. J. Schelling: Stuttgarter Privatvorlesungen (Torino, 1973, németül)
  6. Le fondemont selon Schelling (Párizs, 1977, második kiadás 2002-ben)
  7. La pensée de Jonathan Edwards (Párizs, 1987); angolul: The Thought of Jonathan Edwards
  8. Études sur L’idéalisme Allemand (Párizs, 1988)
  9. De Kant à Schelling (Grenoble, németül is megjelent)
  10. Le mal (Párizs, 2000)
  11. Fichte. De L’Action à L’Image (Párizs, 2001)
  12. La naissance de la volonté (Párizs, 2002, portugálul is megjelent)
  13. Philosophie et religion (Párizs, 2006)
  14. Nouvelles études sur L’Idealisme Allemand (Párizs, 2009)
  15. Gabriel Marcel (Párizs, 2014)
  16. De Whitehead a Marion (Párizs, 2015)
  17. Pierre de Bérulle (Párizs, 2016)
  18. La volonté selon Fénelon.
A(z) 2019. évi nyertesek

Teológiai és Irodalmi kategória

Robert Card. Sarah
Robert Card. Sarah
Teológia

Kitüntetések, pályadíjak:

2019 – Stephanus-díj

Életrajz

Robert Sarah 1945. június 15-én született Ourousban, az afrikai Guinea egyik legkisebb falujában, animista törzsi családban. 1947. július 20-án részesült a keresztség szentségében egy misszionárius atya szolgálata által. Alapfokú tanulmányait szülőfalujában végezte, ugyanitt szerzett alapbizonyítványt 11 éves korában. 1957-ben belépett az elefántcsontparti Bingerwille-ben lévő Szent Ágoston kisszemináriumba, ahol három éven keresztül tanult. Az 1960-ban Elefántcsontpart és Guinea között kialakult feszült politikai viszony miatt rövid ideig Conakryban, a Szentlélek Kongregáció atyái által vezetett középiskolai kisszemináriumban folytatta tanulmányait. 1962 márciusában Kindiába, egy Conakrytól 150 km-re található oktatási intézménybe került – itt érettségizett 1964-ben. Ugyanebben az évben felvételt nyert a nancyi nagyszemináriumba, ahol 1967-ig tanult. A Guinea és Franciaország között romló nemzetközi kapcsolatok itteni tanulmányai megszakítására kényszerítették, így 1967 októbere és 1969 júniusa között a szenegáli Sébikotane-ban folytatta teológiai tanulmányait. 1969 és 1974 között a római Pápai Gergely Egyetem (Gregoriana) hallgatója volt, ám közben 1971-ben a jeruzsálemi Studium Biblicum Franciscanumban szentírástudományból licenciátusi fokozatot szerzett. 1969. július 20-án szentelték pappá a Conakryi Egyházmegye számára. Pappá szentelését követően a guineai Boké plébánosaként szolgált, majd 1976-tól a conakryi kisszeminárium tanára és igazgatója lett. VI. Pál pápa 1978. április 18-án nevezte ki püspökké, ám szentelésére nem kerülhetett sor. A kinevezést II. János Pál erősítette meg 1979-ben: augusztus 13-án conakryi érsek-metropolitává nevezte ki, augusztus 23-án pedig kankani apostoli adminisztrátorrá. Püspökké szentelésére Giovanni Benelli bíboros kézfeltétele által 1979. december 8-án került sor. Püspöki jelmondata: Sufficit tibi gratia mea – Elég neked az én kegyelmem. Több mint 20 évig volt Conakry püspöke, hivatali ideje alatt elnöke volt a Guineai Püspöki Konferenciának és a Nyugat-afrikai Püspöki Konferenciának is. 2001. október 1-jén II. János Pál pápa a Népek Evangelizációjának Kongregációja titkárává nevezte ki, s mintegy 10 évig töltötte be ezt a pozíciót. 2010. október 7-én a „Cor Unum” Pápai Tanács elnökévé nevezték ki, 2013. március 13-án pedig megerősítették e posztján. 2010. november 20-án XVI. Benedek kreálta bíborossá. 2014. november 24-én Ferenc pápa az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció prefektusává nevezte ki. Tagja a Világiak Pápai Tanácsának, az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsának és a „Dignitatis Humanae” Intézetnek. 2015. március 10-én Ferenc pápa a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottsága tagjává nevezte ki. A francia, olasz és angol nyelvismerettel rendelkező guineai bíboros a Római Kúria kiemelkedő személyisége; a hagyományos katolikus tanítás erőteljes képviselője és támogatója a szexuális erkölcs és az élethez való jog védelmének kérdéskörében, valamint az iszlám radikalizmus elítélésében. Nagy nemzetközi sajtóorgánumokban publikál, ezek közé tartozik a Le Monde, a La Croix, a National Catholic Reporter és a Catholic Herald.

Főbb művei

  1. Culture, démocratie et développement à la lumière de Centesimus annus [Kultúra, demokrácia és fejlődés a Centesimus annus fényében] Editions IMC, 1998.
  2. Robert Sarah–Nicolas Diat: Isten vagy a semmi Beszélgetés a hitről (fordította Barsi Balázs OFM), Szent István Társulat, Budapest 2015. (Eddig három kiadásban.)
  3. A csönd ereje. A zaj diktatúrájával szemben Robert Sarah bíborossal Nicolas Diat beszélget (fordította Barsi Balázs OFM), Szent István Társulat, Budapest 2015. (Eddig két kiadásban.)
  4. Le soir approche et déjà le jour baisse Fayard, Paris 2019, Magyarul előkészületben (Barsi Balázs OFM fordításában) a Szent István Társulatnál, Esteledik, lemenőben már a nap munkacímmel.
Szelestei Nagy László
Szelestei Nagy László
Irodalom

Kitüntetések, pályadíjak:

1985 – Bél Mátyás Emlékérem
1986 – Az irodalomtudomány kandidátusa
1991 – Keresztury Dezső-díj
2008 – Az irodalomtudományok doktora
2009 – Faludy Ferenc-díj
2011 – Mestertanár Aranyérem
2016 – Érd Város Életmű Díja

Életrajz

Szelestei Nagy László 1947. július 30-án született Szombathelyen. Nős (felesége Dr. Hubert Ildikó), egy gyermek (Anna) édesapja. A Győri Bencés Gimnáziumban érettségizett 1965-ben. Ezt követően a Nyugat-magyarországi Fűrészek üzemének segédmunkásaként dolgozott, majd 1966. szeptember 1-től 1967. augusztus 2-ig katonai szolgálatot teljesített Kalocsán. 1967 és 1972 között az ELTE Bölcsészettudományi Karának nappali tagozatos hallgatójaként folytatta tanulmányait, ahol magyar–latin középiskolai tanári, levéltárosi és könyvtárosi diplomát szerzett. 1972 augusztusától 1973. január 31-ig a Budapest-csepeli Bajáki Ferenc Szakmunkásképző tanára, 1973. február 1-től 1996. július 31-ig az Országos Széchényi Könyvtár könyvtárosa volt. 1992-től 1996-ig másodállásban docensként oktatott a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának Régi Magyar Irodalom Tanszékén. 1993-tól könyvtártörténeti szakdolgozatokat vezetett és bírált az OSZK–KMK tanfolyamain, a következő év februárjától a Pázmány Péter Katolikus Egyetem régi magyar irodalmi szemináriumainak vezetőjeként tevékenykedett. 1996-tól 2017-ig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának tanára, ugyanezen intézmény Magyar Irodalmi Intézetében 1997–2000 között intézetvezető, 1997–2001 között Széchenyi Professzori Ösztöndíjas, 2003–2005 között Széchenyi István Ösztöndíjas, 2006–2009 között dékán. 2012-től 2017. július 31-i nyugdíjazásáig a MTA–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport alapítója és vezetője volt. Kutatási területe a 16–18. századi magyarországi irodalom és lelkiségtörténet. Számtalan könyv szerkesztője és lektora; tanulmány, cikk, szócikk (Magyar Művelődéstörténeti Lexikon) és recenzió szerzője. Hazai és külföldi konferenciák rendszeres előadója.

Főbb művei

  1. Bél Mátyás kéziratos hagyatékának katalógusa MTA Könyvtára, Budapest 1984 [1985]
  2. Batthyány Kristóf európai utazása, 1657–1658 JATE BTK, Szeged 1988 (Peregrinatio Hungarorum, 2).
  3. Irodalom- és tudományszervezési törekvések a 18. századi Magyarországon, 1690–1790 Kandidátusi értekezés, Országos Széchényi Könyvtár, Budapest 1989 (Az Országos Széchényi Könyvtár Kiadványai, Új Sorozat, 4).
  4. Bél Mátyás levelezése Balassi Kiadó, Budapest 1993 (Magyarországi tudósok levelezése, 3).
  5. Naplók és útleírások a 16–18. századból. Briccius Kokavinus, Nagyfalvi Gergely, Hodik János naplója, Csáky Péter és Radvánszky László útleírása [Magyar, német és szlovák bevezetővel], Universitas Kiadó, Budapest 1998 (Historia Litteraria, 6).
  6. Kalmár György, „a magyar nyelv szerelmese” Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészettudományi Kar, Piliscsaba 2000 (Pázmány Irodalmi Műhely – Források, 2).
  7. Kalmár György: Féljed a Királyt! Pápa, 2001 (Pápai Diákok, 7).
  8. Magyar ferencesek prédikációs gyakorlata a 17. században. Csíksomlyói kéziratos prédikációk Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészettudományi Kar, Piliscsaba 2003. (Pázmány Irodalmi Műhely, 4). Gyöngyösi Krizosztom prédikációs útmutatóját (1665) Sz. N. L. fordításában átvette: Retorikák a barokk korból, szerk. Bitskey István, Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen 2003.
  9. Régi magyar prédikációk, 16–18. század. Egyetemi szöveggyűjtemény Szent István Társulat Budapest 2005.
  10. Magyar bejegyzések a Veszprémi Calepinusban Szenal, Érd 2007.
  11. Rekatolizáció és barokk áhítat METEM, Budapest 2008 (METEM Könyvek, 64).
  12. Eszmék és arcok a 18. századi Magyarországról Universitas, Budapest 2010 (Historia litteraria, 26).
  13. Weszprémi István levelezése Argumentum, Budapest 2013 (Magyarországi tudósok levelezése, 6).
  14. Irodalom és lelkiség. Tanulmányok MTA–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport, Budapest 2013 (Pázmány Irodalmi Műhely – Lelkiségtörténeti Tanulmányok, 6).
  15. Magyar bencések prédikációi a 17–18. század fordulóján MTA–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport, Budapest 2014 (Pázmány Irodalmi – Lelkiségtörténeti Források, 3).
  16. Szent Anna tisztelete Magyarországon a barokk korban MTA–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport, Budapest 2014 (Pázmány Irodalmi Műhely – Lelkiségtörténeti Források, 3).
  17. Tanulmányok a 17–18. századi magyarországi művelődésről (Csak elektronikus kiadás), MTA–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport, Budapest 2018 (Pázmány Irodalmi Műhely – Lelkiségtörténeti Tanulmányok, 20).