Dr. Szovák Kornél

Szovák Kornél a Vas megyei Sárváron született 1962-ben. 1981-ben a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban érettségizett, majd 1981–1982-ben Baján teljesített sorkatonai szolgálatot, 1982–1987 között az ELTE Bölcsészettudományi Karán latin–történelem szakon az Eötvös Collegium hallgatójaként szerzett kitüntetéses középiskolai tanári oklevelet.
1984-től a Boronkai Iván vezette A Magyarországi Középkori Latinság Szótára szerkesztőségének munkatársaként vett részt a szótár kiadásra való előkészítésének munkálataiban, majd az MTA Ókortudományi Kutatócsoportjának tagjaként állandó munkatársa lett. 1992–1993-ban a szótár negyedik kötetének társszerkesztője, 1995-től főszerkesztője. 1987-től rendszeresen tart egyetemi órákat, kezdetben az ELTE Latin Tanszékén latin nyelvi kurzusokat, később a középlatin filológiai program keretében szaktárgyi gyakorlatokat és előadásokat. 1997-ben középkori irodalomtörténetet tanított az Eötvös Collegium meghívott oktatójaként. 1992-től oktat egyetemen, 1997-től a PPKE BTK Medievisztika, 2001-től az Ókortudományi Intézet vezetője volt 2004-ig. Fő kutatási területe a középkori egyház-, eszme- és művelődéstörténet.
Kandidátusi disszertációját 1996-ban védte meg, ennek tárgya a 12. század végi eszmetörténet volt (Anonymus és a Szent László-legenda). Akadémiai doktori címét igazoló oklevelét 2012-ben kapta meg. 1986-ban, 2001-ben, 2004-ben hosszabb ideig, több alkalommal pedig rövidebb kutatóúton Rómában, 1994-ben és 1999-ben Münchenben volt ösztöndíjas. 2001 óta évi rendszerességgel kutatásokat folytatott a Vatikáni Titkos Levéltárban. Hazai tudományos fórumok mellett nemzetközi konferenciákon (1992-ben Londonban, 1995-ben Leedsben, 1998-ban Velencében, 2001-ben Rómában és Utrechtben, 2008-ban Piliscsabán, 2013-ban Párizsban, 2018-ban Lipcsében) tartott idegen nyelvű előadásokat. Három alkalommal jelölték a MTA levelező tagságára.
Szakterülete a medievisztika, vizsgálati módszere a középkori latin források történeti-filológiai értelmezése. Tudományos pályája kezdete óta a középkori eszmetörténet és egyháztörténet áll kutatásai középpontjában. Kutatásait három levéltár releváns dokumentumaira összpontosítja: a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, a Pannonhalmi Bencés Főapátsági Levéltár és a Vatikáni Apostoli Levéltár anyagára. Az Archivio Apostolico Vaticano középkori magyar vonatkozású anyagának (Hungarica) feltárásában hosszú idő után elsőként vette fel újra a munkát. Kutatási eredményeit hazai és nemzetközi konferenciákon mutatja be magyar, angol, német és olasz nyelven. Különösen fontos számára a határon túli magyar tudományos életben való részvétel.
Alapítója az Analecta Mediaevalia évkönyv-sorozatnak. 2009 óta az Antik Tanulmányok, 2014 óta az Acta Antiqua szerkesztőbizottsági tagja. Irányításával készült Magyarországon az első tudományos digitális adatbázis, amely az új számítógépes technikában rejlő összes lehetőséget kihasználja. Két nemzetközi tudományos bizottságnak is tagja (Commission internationale de diplomatique; International Commission for the Thesaurus linguae Latinae). Két ciklusban volt titkára, majd újabb két ciklusban elnöke a MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya Klasszika-filológiai Tudományos Bizottságának; jelenleg a Közép- és Neolatin Munkabizottság elnöke. Legfontosabb tudományos munkája A Magyarországi Középkori Latinság Szótára szerkesztése, és a magyar emlékek kutatása a Vatikáni Levéltárban. Erdő Péter bíborossal közösen munkálkodik a Formularium Ecclesiae Strigoniensis kiadásán.