Lackfi János

Lackfi János író, költő, műfordító 1971-ben született Budapesten. Nyolcvan könyve jelent meg, versek és prózák, fele felnőtteknek, fele gyerekeknek. Negyvenkét kötetet fordított franciából. Megzenésített verseiből tíz CD-nyi anyag készült, Lovasi András, Malek Andrea, Herczku Ágnes, a Kaláka és mások előadásában. Tárcanovellái, esszéi, jegyzetei jelennek meg évek óta rendszeresen az online, illetve offline sajtó legkülönbözőbb orgánumaiban, a hvg.hu-n, a Nők Lapjában, a Képmásban, a bárkaonline-on, az Indexen, a Telexen.
Humoros identitásesszé-kötete, a negyvenezer példányban elkelt Milyenek a magyarok? angol, vietnami és bolgár fordításban is megjelent. Jelentős könyvsikernek számít a tizenkétezer példányban eladott, klasszikus magyar gyerekversek átiratait tartalmazó, Vörös Istvánnal közösen jegyzett Apám kakasa, illetve az interneten is népszerű, hittel kapcsolatos verseket tartalmazó, tizenhatezer olvasóhoz eljutott #Jóéjtpuszi.
Tíz dráma szerzője, Hinták című darabjával elnyerte a Dramaturgok Céhe Vilmos-díját. A mű számos helyen színpadra került, Peremartoni Krisztina és Soltész Bözse, illetve Tarjányi Krisztina és Molnár Enikő előadásában. A Csipkerózsa mesejátékot a Budapest Bábszínházban, A dühös lovag címűt a debreceni Csokonai Színházban játszották sikerrel. Drámaíróként Örkény-, NKA- és Katona József-ösztöndíjas, legújabb darabjának, a Medvelesnek a bemutatója a küszöbön áll. Gyermekversei tankönyvekben is olvashatók, gyakran kerülnek elő szavalóversenyek repertoárján. Kétszer elnyerte az Év gyerekkönyve-díjat (A buta felnőtt, 2004; Kövér Lajos aranykeze, 2008), Janikovszky Éva-díjas (2010). Két kortárs gyermekirodalmi antológiát szerkesztett (Aranysityak, 2010; Nini néni és a többiek, 2011).
Író-olvasó találkozók, rendhagyó irodalomórák alkalmával bejárta az egész országot és a Kárpát-medencét, tizenkétszer „kerülte meg a Földet” határainkon belül. Összesen körülbelül 120 000 felnőtt és mintegy 80 000 iskolás előtt beszélt irodalomról, költészetről. 
Egyes műveit tizenöt nyelvre fordították le, Bulgáriában elnyerte az Aleko Konsztantinov-díjat. Fesztiválokon, könyvvásárokon, konferenciákon, találkozókon képviselte Magyarországot többek között Pekingben, Algírban, Sydneyben, Isztambulban, Moszkvában, Los Angelesben, Montreálban, Genfben, Párizsban, Brüsszelben, Colmarban, Prágában, Medanában, Szöulban. A Kaláka együttes műsorát francia nyelven kommentálva fellépett Clunyben, Strasbourgban, Brüsszelben, Corrensben és a párizsi Sorbonne-on.
Tizennegyedik éve minden nyáron a Kaláka Versudvar házigazda-szervezője Gryllus Dániellel közösen a kapolcsi Művészetek Völgyében.
Tizenhét évig tanított a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának francia tanszékén. Oktatott tizenkilencedik és huszadik századi francia irodalmat, frankofón irodalmakat, műfordítást, de más tanszékekre áttanítva világirodalmat, kortárs magyar irodalmat is. Vörös István kollégájával együtt hozták létre az első akkreditált, négy féléves Kreatív Írás képzést, melynek struktúráját később számos más felsőoktatási intézmény átvette. Idestova két évtizede foglalkozik íróképzéssel, 2013 óta vezeti a Lackfi Kreatív Írás kurzust, melynek alkalmai korábban évekig a Marczibányi téi Művelődési Központban zajlottak, 2019 óta viszont online formában folytatódnak, 2-300 résztvevővel. A szép sikereket elérő, rendszeresen pályázatokat nyerő, publikáló, saját kötettel rendelkező tanítványok évek óta offline táboron is részt vehetnek, és a legjobb munkáik félévente elhangzanak az improvizatív színházat játszó Momentán társulattal közös Szóbanforgó-estek alkalmával.
Egy-egy gyakorlatias kézikönyve is napvilágot látott, Hogyan írjunk verset? (2020) címmel felnőtteknek, Titkos versműhely címmel gyerekeknek (szerzőtárs: Molnár Krisztina Rita, 2019).
Több mint másfél évtizedig a Nagyvilág világirodalmi folyóirat francia és frankofón irodalmi szerkesztőjeként tevékenykedett, a versrovatot is vezette. Több mint kétszáz francia, illetve nyolcvan belga szerző munkáiból fordított antológiákba, folyóiratokba, kötetekbe. Drámafordításait (Racine, Marivaux, Lesage, Maeterlinck) több budapesti színház tűzte műsorára. Francia, belga, kanadai, svájci, luxemburgi irodalmi különszámokat, tematikus blokkokat szerkesztett számos lap, többek között a Parnasszus, a Magyar Napló, a Forrás, az Enigma hasábjain. Több műfordítás-antológiát szerkesztett, Proust-különszámot válogatott, sajtó alá rendezte Molière összes drámájának új kiadását.
Számos portréfilm készült róla és számtalan interjú vele a legkülönfélébb médiumokban. Egy évtizedig résztvevőként, majd műsorvezetőként működött közre a Lyukasóra című költészeti műsorban, olyan legendás pályatársak társaságában, mint Lator László, Várady Szabolcs vagy Szabó T. Anna. Fél évig önálló, zenés irodalmi műsort vezetett és szerkesztett a Duna Televízióban Penge címmel, további félévig napi rendszerességgel jelentkezett az 1Könyv adásával. Jegyzeteiből évekig olvasott fel a Katolikus Rádióban, a Petőfi, illetve a Klasszik Rádióban.
2003-tól 2011-ig a Műfordítók Egyesülete elnökségi tagja volt, aktív részt vállalt az akkor frissen alapított szakmai szervezet csatlakozásában a brüsszeli székhelyű CEATL-hez (Európai Műfordítószervezetek Szövetsége). Évekig tagja volt az Európai Unió könyves, majd kulturális pályázatait elbíráló, brüsszeli székhelyű zsűrinek.
Facebook-oldalának több mint 120 000 követője van, havi többszázezres eléréssel. Legnépszerűbb bejegyzése másfélmillió emberhez jutott el.
Zsámbékon él feleségével, hat gyermeke és öt unokája van.