Rokay Zoltán római katolikus pap, egyetemi tanár, 1947. július 20-án született Szabadkán, szülei ötödik gyermekeként. Középiskolai éveit a szabadkai Paulinum falai között töltötte, itt érettségizett 1966-ban. Az érettségit követően jelentkezett az egyházmegye kispapjai közé, s a zágrábi teológiai fakultáson kezdte meg teológiai tanulmányait. Az első tanév után másfél évnyi katonai szolgálat következett. 1968-tól Innsbruckban folytatta tanulmányait, ahol a Leopold-Franzens Egyetem hallgatójaként teológiát, filozófiát és klasszika-filológiát tanult, s ahol 1971-ben licenciátust is szerzett. Zvenaković Mátyás püspök szentelte pappá 1973-ban Szabadkán, a Nagy Szent Teréz-székesegyházban. E templomban kezdte meg papi működését, s közben a Paulinumban latin és görög nyelvet, valamint filozófiai propedeutikát oktatott. Hamarosan prefektusként és egyetemi lelkészként is szolgálhatott, majd az óbecsei főplébánia plébánosa lett.
Lelkipásztori munkája mellett folytatta tovább teológiai és filozófiai tanulmányait, s mindkettőből doktori fokozatott szerzett. Teológiai doktorátusát Innsbruckban szerezte meg 1989-ben, filozófiai doktorátusát pedig hét évvel később, a kieli Christian-Albrechts Egyetemen nyerte el. Teológiai doktori értekezésének címe: Die Nachtgesichte des Propheten Sacharja, a filozófiai doktorátusáé: Die Wissenschaftslehre Nova Methodo von J. G. Fichte.
1997-től egyetemi tanár. A budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karára került, a 2-es számú Keresztény Bölcseleti Tanszék élére. 2000-ben habilitált, ugyanekkor a nyilvános rendes egyetemi tanári kinevezést is elnyerte. Tanszéke oktatott tárgyai: filozófiatörténet, antropológia, etika, tudományelmélet és hermeneutika. A Hittudományi Kar dékáni tisztségét 2002 és 2004, valamint 2004 és 2006 között viselte.
Vendégelőadóként, vendégprofesszorként illetve előadóként ismert Piliscsabán, Veszprémben, Szegeden, Leuvenben, Passauban, Luxembourgban és Zágrábban. Könyveinek többsége a bölcselettudomány területén helyezkedik el, monográfiái azonban esetenként biblikus vagy ikonográfiai kérdéseket dolgoznak fel. Jelentősek fordításai is, hiszen a többi között Diogenész Laertiosz, Fichte, Erasmus, Kierkegaard és XVI. Benedek pápa egy-egy műve neki köszönheti magyar nyelvű megjelenését. Több mint száz tudományos közlemény szerzője, nemzetközi és hazai szakfolyóiratokban egyaránt publikál.