A(z) 2023. évi nyertesek |
---|
Teológiai és Irodalmi kategóriaDr. Marton József Teológia Kitüntetések, pályadíjak:2000 – A Magyar Tudományos Akadémia Külső köztestületének tagja2001 – Fraknói Vilmos-díj (egyháztörténeti tevékenységéért – Magyar Nemzeti Kul-turális Örökség Minisztériuma) 2002 – Egyetemi díj: Diploma de Inovaţie Instituţională – a Kolozsvári Babeş-Bolyai Rektorátusa 2003 – Egyetemi díj: Diploma de merit – a Kolozsvári Babeş-Bolyai Rektorátusa 2004 – Egyetemi díj: Diploma de merit – a Kolozsvári Babeş-Bolyai Rektorátusa 2005 – Egyetemi díj: Diploma de excelenţă didactică – a Kolozsvári Babeş-Bolyai Rektorátusa 2006 – Egyetemi díj: Diploma de ştiinţifică – a Kolozsvári Babeş-Bolyai Rektorátusa 2007 – Egyetemi díj: Diploma de ştiinţifică – a Kolozsvári Babeş-Bolyai Rektorátusa 2008 – Egyetemi díj: Premiul Excelenţei ştiinţifice – a Kolozsvári Babeş-Bolyai Rektorátusa 2009 – Egyetemi díj: Diploma de Premiul Reprezentativităţii – a Kolozsvári Babeş-Bolyai Rektorátusa 2010 – Egyetemi díj: Premiul cercetării ştiinţifice – a Kolozsvári Babeş-Bolyai Rektorátusa 2011 – Egyetemi díj: Premiul profesorul anului – acordat de UBB Cluj-Napoca 2016 – Egyetemi díj: Premiul excelenţă în cercetare ştiinţifică – acordat de UBB Cluj-Napoca 2017 – Egyetemi díj: Diploma pentru contribuţiile sale remarcabile aduse la dezvoltarea vieţii ştiinţifice – din cadrul Fac. de Teol. Rom. Cat. 2017 – A Szent István Tudományos Akadémia (Academia Scientiarum de Sancto Stephano rege nominata) rendes tagja 2018 – Magyar Érdemrend Lovagkeresztje ÉletrajzMarton József a Maros megyei Székelykálban született, 1950. április 15-én. Teológiai tanul-mányait Gyulafehérvárott végezte 1969–1975 között. 1992-ben a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetemen szerzett teológiai doktori fokozatot, disszertációját az erdélyi katolikus papképzésről írta.
Márton Áron püspök szentelte pappá 1975. június 22-én. Ötévnyi lelkipásztori szolgálat (Székelyudvarhely, Ditró és Marosvásárhely) után 1980 őszétől Jakab Antal püspök a gyulafehérvári Hittudományi Főiskola patrológia-, katekétika- és homiletikatanárává nevezte ki; ezzel párhuzamosan a Kántoriskola (szemináriumi líceum) spirituálisa és hittanára lett. 1985-ben ez utóbbi munka alóli felmentésével egyidőben a főiskolán a már oktatott tantárgyai mellé elöljárója az egyháztörténelem oktatását is rábízta. Ettől kezdve a gyulafehérvári Pasztorálteológiai Intézet – mely 2007-től a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának önálló intézete – egyháztörténelem és patrológiatanára. Oktatói munkája mellett 1990-ben Erdély-szinten megszervezte és 9 évig vezette a világiak teológiai képzését (levelező tagozat). 1996-ban aktívan részt vett a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának megszervezésében. 1996-tól napjainkig egyháztörténelmet és patrológiát tanít a hittudományi főiskolán.
1996-ban a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen elnyerte az egyetemi tanár fokozatot. 1996-tól 2016. október 1-ig (nyugdíjba vonulásáig) a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudomány-egyetem Római Katolikus Teológia Karának egyetemi tanára, 15 éven (1997–2008, 2012–2016) át dékánja volt. 2008–2012-ig a Teológia Kar Pasztorálteológiai Intézete tanulmányi igazgatójának tisztségét is betöltötte.
1999-ben megszerezte a doktoráltatási jogot; mind ez ideig irányításával 36 jelölt szer-zett teológiai doktori címet, és 38 doktori bizottságban volt opponens. 1990-től 1999-ig a Gyulafehérvári Főegyházmegye Katekétikai Bizottságának titkára; a nyári továbbképzők szervezője és előadója volt. Ugyanekkor 1-8. osztály részére hittankönyvek kiadásában is oroszlánrészt vállalt. 2000 és 2016 között a hitoktatók nyári továbbképzésein rendszeresen tartott előadásokat. 1999-től 2020-ig a Márton Áron Szakkollégium igazgatója. 2000 és 2016 között a hittantanárok I. fokozati vizsgáin 35-ször dolgozatvezető, további 8 alkalommal elnök (romániai specialitás, helyszíni vizsgákról van szó). 1999-től 2007-ig az erdélyi Sapientia Kuratórium alapító tagja, utolsó négy évben alelnöke. A megalakult Erdélyi Magyar Egyetem vezetőtanácsának tagja (a hivatalos megszervezésig). 2000 és 2016 között a Studia Latina Catholica (Kolozsvár) folyóirat alapítója és főszerkesztője. 2001-től 2019-ig a Studia Theologica Transsyilvaniensia (Gyulafehérvár) folyóirat alapítója és főszerkesztője.
Egyházi célt szolgáló egyéb beosztásai: 2002 és 2006 között a Tanügy-minisztérium Teológiai Bizottságának tagja, mely a romániai és a külföldi egyetemeken szerzett doktori diplomákat honosította. 2004-től 2012-ig tagja a BBTE keretén belül működő Curriculum-Bizottságnak (az egyetem programjainak belső akkreditációját koordináló és ellenőrző gré-miuma). 2006 és 2011 között tagja volt a Tanügy-minisztérium Akkreditációs Teológiai Bi-zottságának, mely a docensi és egyetemi tanári előrelépéseket konfirmálta. 2008-tól 2011-ig a Főiskolai Oktatás Minőségét Biztosító Román Ügynökség (ARACIS) humanisztikai és teológiai állandó bizottságnak tagja. 2011 és 2016 között az Egyetemi Diplomák, Oklevelek és Bizonyítványok Hitelesítésének Országos Tanácsának (CNADTCU) is tagja volt.
Kutatómunkája eredményeit számos konferencián, tudományos ülésszakon, előadá-son ismertette és publikálta: 1990 és 2022 között 62 konferencián tartott tudományos elő-adást, 28 szimpóziumon pedig díszelőadást. Kutatási területe Márton Áron gyulafehérvári római katolikus püspök írásos hagyatékának feldolgozása, valamint az Erdélyi Katolikus Egyház története. A „Márton Áron Hagyatéka” című sorozatban 28 kötet megjelenésében segédkezett.
Főbb művei
Dr. Sáry Pál Irodalom Kitüntetések, pályadíjak:2005 – A MAB tudományos díja2008 – Kiváló oktató diploma (ME ÁJK HÖK) 2008 – Bolyai János Kutatási Ösztöndíj (MTA) 2009 – Miskolci Egyetem érdemes oktatója 2012 – Bolyai Emléklap (MTA) 2012 – Pro Facultate emlékérem (ME ÁJK) 2016 – Signum Aureum Facultatis kitüntetés (ME ÁJK) 2018 – Magyar Érdemrend tisztikeresztje, polgári tagozat 2021 – Kiváló konzulensi oklevél (ME TDT) 2022 – Miskolci Egyetem kiváló kutatója ÉletrajzSáry Pál 1970-ben született Miskolcon. A kecskeméti Piarista Gimnáziumban érettségizett 1989-ben. Felsőfokú tanulmányait a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán vé-gezte, ahol 1997-ben summa cum laude minősítésű diplomát szerzett. Egy évig bírósági fogal-mazóként dolgozott. Római joggal professzora, Zlinszky János ösztönzésére kezdett foglal-kozni. 1998-tól a Miskolci Egyetem Római Jogi Tanszékének főállású oktatója, előbb tanár-segédi, 2003-tól adjunktusi, 2007-től docensi, majd 2017-től egyetemi tanári beosztásban.
2003-ban szerzett summa cum laude minősítésű PhD-fokozatot, 2012-ben habilitált. 2012-től a Római Jogi Tanszék vezetője, emellett 2014-től a (több tanszéket magába foglaló) Jogtörténeti és Jogelméleti Intézet igazgatója. A Miskolci Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Doktori Iskolájának oktatója és több doktorandusz témavezetője.
Főállása mellett 2003-tól 2008-ig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogtörténeti Tanszékének részállású oktatója volt, előbb adjunktusi, majd docensi beosztásban. 2005-től 2014-ig az MTA Miskolci Területi Bizottsága (MAB) Állam- és Jogtudományi Szakbizottsá-gának titkára volt. 2007-től 2014-ig a Publicationes Universitatis Miskolcinensis Sectio Juridica et Politica című folyóirat felelős szerkesztője, 2008-tól 2017-ig a Miskolci Jogi Szemle szerkesztő-bizottságának tagja volt. 2009-től a European Society for History of Law tagja. 2016-tól az MTA Állam- és Jogtudományi Bizottsága Római Jogi és Európai Magánjogtörténeti Albizottságá-nak (REMA) tagja. 2020-ban a MAB Jogtörténeti és Jogelméleti Munkabizottságának elnö-kévé választották. 2020-tól a Szent István Tudományos Akadémia (SZITA) tagja, 2021-től a SZITA Jog- és Társadalomtudományi Osztályának titkára.
Közel kétszáz publikációval és több mint ötszáz hivatkozással rendelkezik. Előadásai-val folyamatosan szerepel a hazai és a külföldi tudományos konferenciákon. Külföldi kuta-tásait elsősorban a Leuveni Katolikus Egyetem könyvtáraiban végezte. Főbb kutatási terüle-tei: a római büntetőjog fejlődése, a római császárok vallás- és egyházpolitikai rendelkezései, az állam és az egyház kapcsolata a Római Birodalomban, ókeresztény állambölcselet.
Nős, felsége Gedeon Magdolna jogtörténész, római jogász. Egy gyermekük van.
Főbb művei
|
A(z) 2022. évi nyertesek |
Teológiai és Irodalmi kategóriaDr. Hal’ko József Teológia Kitüntetések, pályadíjak:2009 – Pápai káplán2012 – Serrai címzetes püspök, a Pozsonyi Főegyházmegye első segédpüspöke 2012 – A Külföldön Élő Szlovákok Tanácsának és a Migránsok és Menekültek Tanácsának elnöke (Szlovák Püspöki Konferencia) 2012 – A Szlovák Püspöki Konferencia képviselője az Európai Püspöki Konfe-renciák Tanácsában (COMECE) 2013 – Egyetemi professzor ÉletrajzMons. prof. ThDr. Jozef Haľko, PhD. a Pozsonyi Főegyházmegye római katolikus segédpüspöke, serrai címzetes püspök, a Pozsonyi Comenius Egyetem Római Katolikus Cirill és Metód Hittudományi Karának egyháztörténelem tanára, történész.
Jozef Haľko 1964. május 10-én született Pozsonyban, az első pozsonyi görög-katolikus parókus unokájaként. Miután a szocialista rendszerben a gimnáziumi tanulmányait követően a teológiai karra benyújtott felvételi kérelmét többször is elutasították, a Pozsonyi Közgazdasági Főiskola hallgatója lett. Dolgozott munkásként a Pozsonyi Vízműveknél, és nevelőként egy szociális otthonban.
1990-ben kezdte el tanulmányait a Pozsonyi Comenius Egyetem Római Katolikus Cirill és Metód Hittudományi Karán. A Pápai Szent Kereszt Egyetemen (Pontificia Università della Santa Croce) fejezett be Rómában. 1994. július 4-én Mons. Ján Sokol nagyszombati érsek-metropolita a nagyszombati Keresztelő Szent János-katedrálisban pappá szentelte.
1997. október 1-jén kápláni kinevezést kapott a pozsonyi Szent Márton-dómba, és főpásztora megbízta a magyar anyanyelvű hívek lelkipásztori ellátásával. A Pozsonyi Comenius Egyetem Római Katolikus Cirill és Metód Hittudományi Karán az Egyház-történelem Tanszék vezetője is lett. Forgatókönyveket írt a Szlovák Televízió számára, Vatikánból sugárzott szentmiséket kommentált ugyanebben a televízióban, cikkeket jelentetett meg szakfolyóiratokban és a Radio Vaticana szlovák adása is rendszeresen közölte írásait.
2000-ben megvédte egyháztörténelemből írt doktori disszertációs munkáját a római Szent Kereszt Pápai Egyetemen és 2006-ban a Pozsonyi Comenius Egyetem Római Katolikus Cirill és Metód Hittudományi Karán az Egyháztörténelem Tanszék docense lett. 2008-tól az újonnan megalakult Pozsonyi Főegyházmegye mediális osztályát vezette, ahol szóvivőként is tevékenykedett. 2009-ben XVI. Benedek pápa „monsignore” címmel tüntette ki – kinevezte Őszentsége káplánjává.
A 2009-es és 2010-es évben a Szent Márton-katedrális szentélye alatti feltárást koordinálta, amelynek eredménye Pázmány Péter sírjának azonosítása lett. 2013. február 21-én inaugurációs előadást tartott A pozsonyi Szent Márton katedrális szentélye alatti terek feltárása és Pázmány Péter bíboros sírjának azonosítása címmel, mely után a Comenius Egyetem Tudományos Tanácsa határozatával jóváhagyta a Hittudományi Kar Tudományos Tanácsának javaslatát egyetemi professzorrá való kinevezésére katolikus teológia szakon. Ivan Gašparovič, a Szlovák Köztársaság elnöke 2013. november 26-án egyetemi professzorrá nevezte ki.
2012. január 31-én XVI. Benedek pápa kinevezte a Pozsonyi Főegyházmegye első segédpüspökévé és serrai címzetes püspökké. 2012. március 17-én szentelte püspökké a pozsonyi Szent Márton katedrálisban Mons. Stanislav Zvolenský pozsonyi érsek-metropolita mint főszentelő. Társszentelői Mons. Mario Giordana, Szlovákia apostoli nunciusa és Jozef Tomko bíboros, a Népek Evangelizációja Kongregáció nyugalmazott prefektusa voltak. 2012. március 21-én kinevezték a Pozsonyi Főegyházmegye általános helynökévé.
A Szlovák Püspöki Konferencia Külföldön Élő Szlovákok Tanácsának és a Migránsok és Menekültek Tanácsának elnöke. 2012 novemberétől az SzPK képviselője az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsában (COMECE).
Jozef Haľko püspök aktívan van jelen a közösségi médiában: a Facebook-on, Instagramon és YouTube-csatornával is rendelkezik, Biskup Jozef Haľko – oficiálna stránka néven. Egyperces címmel minden héten videót tesz közzé, amely rövid elmélkedés a következő vasárnapi evangélium egy-egy fontos gondolatáról, valamint megosztja hazai és külföldi lelkipásztori tevékenységét, a fontos egyházi eseményeket és a Katolikus Egyház történelmének érdekes kérdéseit is.
Főbb művei
Dr. Szovák Kornél Irodalom Kitüntetések, pályadíjak:1993 – Az MTA Ókortudományi Társaság Révay-díja1997 – Az MTA Művészettörténeti Bizottsága Opus mirabile–díja 2004 – Akadémiai Díj 2015 – Fraknói-díj 2021 – Széchenyi-díj ÉletrajzSzovák Kornél a Vas megyei Sárváron született 1962-ben. 1981-ben a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban érettségizett, majd 1981–1982-ben Baján teljesített sorkatonai szolgálatot, 1982–1987 között az ELTE Bölcsészettudományi Karán latin–történelem szakon az Eötvös Collegium hallgatójaként szerzett kitüntetéses középiskolai tanári oklevelet.
1984-től a Boronkai Iván vezette A Magyarországi Középkori Latinság Szótára szerkesztőségének munkatársaként vett részt a szótár kiadásra való előkészítésének munkálataiban, majd az MTA Ókortudományi Kutatócsoportjának tagjaként állandó munkatársa lett. 1992–1993-ban a szótár negyedik kötetének társszerkesztője, 1995-től főszerkesztője. 1987-től rendszeresen tart egyetemi órákat, kezdetben az ELTE Latin Tanszékén latin nyelvi kurzusokat, később a középlatin filológiai program keretében szaktárgyi gyakorlatokat és előadásokat. 1997-ben középkori irodalomtörténetet tanított az Eötvös Collegium meghívott oktatójaként. 1992-től oktat egyetemen, 1997-től a PPKE BTK Medievisztika, 2001-től az Ókortudományi Intézet vezetője volt 2004-ig. Fő kutatási területe a középkori egyház-, eszme- és művelődéstörténet.
Kandidátusi disszertációját 1996-ban védte meg, ennek tárgya a 12. század végi eszmetörténet volt (Anonymus és a Szent László-legenda). Akadémiai doktori címét igazoló oklevelét 2012-ben kapta meg. 1986-ban, 2001-ben, 2004-ben hosszabb ideig, több alkalommal pedig rövidebb kutatóúton Rómában, 1994-ben és 1999-ben Münchenben volt ösztöndíjas. 2001 óta évi rendszerességgel kutatásokat folytatott a Vatikáni Titkos Levéltárban. Hazai tudományos fórumok mellett nemzetközi konferenciákon (1992-ben Londonban, 1995-ben Leedsben, 1998-ban Velencében, 2001-ben Rómában és Utrechtben, 2008-ban Piliscsabán, 2013-ban Párizsban, 2018-ban Lipcsében) tartott idegen nyelvű előadásokat. Három alkalommal jelölték a MTA levelező tagságára.
Szakterülete a medievisztika, vizsgálati módszere a középkori latin források történeti-filológiai értelmezése. Tudományos pályája kezdete óta a középkori eszmetörténet és egyháztörténet áll kutatásai középpontjában. Kutatásait három levéltár releváns dokumentumaira összpontosítja: a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, a Pannonhalmi Bencés Főapátsági Levéltár és a Vatikáni Apostoli Levéltár anyagára. Az Archivio Apostolico Vaticano középkori magyar vonatkozású anyagának (Hungarica) feltárásában hosszú idő után elsőként vette fel újra a munkát. Kutatási eredményeit hazai és nemzetközi konferenciákon mutatja be magyar, angol, német és olasz nyelven. Különösen fontos számára a határon túli magyar tudományos életben való részvétel.
Alapítója az Analecta Mediaevalia évkönyv-sorozatnak. 2009 óta az Antik Tanulmányok, 2014 óta az Acta Antiqua szerkesztőbizottsági tagja. Irányításával készült Magyarországon az első tudományos digitális adatbázis, amely az új számítógépes technikában rejlő összes lehetőséget kihasználja. Két nemzetközi tudományos bizottságnak is tagja (Commission internationale de diplomatique; International Commission for the Thesaurus linguae Latinae). Két ciklusban volt titkára, majd újabb két ciklusban elnöke a MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya Klasszika-filológiai Tudományos Bizottságának; jelenleg a Közép- és Neolatin Munkabizottság elnöke. Legfontosabb tudományos munkája A Magyarországi Középkori Latinság Szótára szerkesztése, és a magyar emlékek kutatása a Vatikáni Levéltárban. Erdő Péter bíborossal közösen munkálkodik a Formularium Ecclesiae Strigoniensis kiadásán.
Főbb művei
|
A(z) 2021. évi nyertesek |
Teológiai és Irodalmi kategóriaDr. Keresztes Szilárd Teológia Kitüntetések, pályadíjak:1996 – A Magyar Kormány „Kisebbségekért Díja”1996 – Hajdúdorog város díszpolgára 1997 – A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje 2000 – Bocskai-díj 2004 – Tolerancia-díj 2008 – Pro Comitatu-dí ÉletrajzKeresztes Szilárd Nyíracsádon született 1932. július 19-én. Sátoraljaújhelyen érettségizett, majd 1950-től 1955-ig az újonnan alapított Nyíregyházi Görögkatolikus Papnevelő Intézetben folytatott teológiai tanulmányokat. Nyíregyházán szentelték pappá 1955-ben. Ezt követően a budapesti Római Katolikus Hittudományi Akadémián folytatta tanulmányait, ahol 1958-ban doktorátust szerzett. Doktori értekezésének címe: A Szentlélek származásának kérdése a Firenzei Zsinaton.
1957-től 1960-ig szervező lelkész volt Kispesten, majd 1960 és 1970 között segédlelkész, illetve kántor Nyíregyházán. 1961-től 1975-ig teológiai tanárként dolgozott a Nyíregyházi Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán – dogmatikát, filozófiát, szónoklattant és egyházi éneket oktatott.
1966-tól 1969-ig a Pápai Magyar Intézet növendéke volt Rómában, ahol a Pápai Keleti Intézetben a Keleti Egyházi Tudományok Fakultásán licenciátusi fokozatot szerzett. Dolgozatának címe: Paul Evdokimov eucharisztikus egyháztana.
VI. Pál pápa 1975-ben kunáviai címzetes püspökké és a Hajdúdorogi Egyházmegye segédpüspökévé nevezte ki. 1975. február 8-án szentelték püspökké Nyíregyházán. 1976-ban Dr. Timkó Imre megyéspüspök nevezte ki a Miskolci Apostoli Exarchátus általános helynökévé és a budapesti szórványterület püspöki helynökévé.
Az 1987/88-as tanévben a Római Pápai Magyar Intézet rektora volt.
Dr. Timkó Imre halála után 1988. június 30-án nevezték ki hajdúdorogi megyéspüspökké és miskolci apostoli kormányzóvá. 2008. június 30-tól emeritus hajdúdorogi megyéspüspök.
1983 és 1990 között a Keleti Kódexrevíziós Pápai Bizottság konzultora majd tagja; 1989-től 1994-ig a Keleti Egyházak Kongregációjának tagja. 2000-től 2010-ig a Vándorlók és Útonlevők Pápai Tanácsának tagja, 2008-ig a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Migrációs Bizottságának és Gazdasági Bizottságnak elnöke. Főbb művei
Dr. Vető Miklós Irodalom Kitüntetések, pályadíjak:2017 – Magyar Érdemrend középkeresztje2019 – Magyar Filozófiai Társaság életműdíja ÉletrajzVető Miklós 1936. augusztus 22-én született szekularizált, hazafias érzelmű zsidó családban. Szülei 1941-ben – öccsével együtt – megkereszteltették. Édesapja halálát követően Felcsútról Budapestre költöztek. Édesanyját 1944 nyarán deportálták, náci munkatáborban halt meg tífuszban, 1945 tavaszán. Apai nagybátyja és sváb katolikus felesége vették magukhoz. A nyilas uralmat a fővárosban élte át, apácák majd nevelőanyja bújtatták – öccsével együtt.
Középiskolai tanulmányait a budapesti Madách Gimnáziumban végezte. 1954-ben egy vallási élmény után kezdett szentmisére járni. Ugyanabban az évben a középiskolai tanulmányi (akkor Rákosi Mátyásról elnevezett) versenyen történelemből második helyezést ért el. Osztályidegen származása miatt csak fellebbezés után vették fel a Szegedi Egyetem jogi karára. Itt hívő fiatalokkal találkozott, nekik köszönhetően hite elmélyült; az ekkor kötött barátságok egész életén át elkísérték. 1956 októberében alapító tagja volt a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségének (MEFESz). Tevékenységéért menekülnie kellett, 1957 januárjában Jugoszláviába szökött. Különböző menekülttáborok után májusban Franciaországba érkezett.
Filozófiai tanulmányait 1957-ben a Sorbonne-on kezdte el. A későbbi párizsi bíboros, Lustiger atya által animált katolikus diákszervezetben találkozott az olasz szakos Odile Wattré-vel, akivel 1962-ben kötött házasságot. Filozófiai tanulmányait az oxfordi egyetemen fejezte be 1963-ban.
1963-ban a házaspár az USA-ba költözött, itt született meg három gyermekük is. 1975 és 1979 között a család Elefántcsontparton élt, majd visszatelepültnek Franciaországba. Idősebb fiuk, Étienne belépett a Chemin Neuf közösségbe, ahol pappá szentelték. Rómában él, a Pápai Gergely Egyetemen dogmatikus teológiát és ökumenizmust tanít. Nicolas fiuk és Marie-Élisabeth lányuk házastársaikkal együtt hívő katolikusok, jelenleg Franciaországban élnek. Kilenc unokájuk született.
1964-ban az oxfordi egyetemen megvédte Simone Weil filozófiájáról, majd tíz évvel később a Sorbonne-on Schelling filozófiájáról írt tézisét.
1963–65 között az USA-ban, a milwaukee-i Marquette egyetemen majd 1965–75 között a Yale egyetemen tanít. 1975-79-ben az abidjáni egyetemen (Elefántcsontpart) a filozófia professzora. 1979-92 között a Rennes I egyetemen majd 1992–2005 között a poitiers-i egyetemen a filozófia professzora. 2005-ben vonult nyugállományba.
1992-ben a Princeton egyetem (USA), 2006-ban a Villanova Egyetem (USA), 2007 és 2010-ben a quebec-i Laval egyetem (Kanada), 2015-ben a melbourne-i Katolikus Egyetem (Ausztrália) vendégprofesszora.
Előadó körutakon volt Brazília, Chile, India, Japán és Ausztrália különböző egyetemein. Rövid kurzusokat tartott az ELTE-n, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, a Szegedi Tudományegyetemen, a Sapientián, előadásokat tartott Beregszászon, Bukarestben, Kolozsvárott, Temesváron és Újvidéken. Nemzetközi filozófiai konferenciákat „hozott” Magyarországra.
Az 1990-es években tagja volt a számos nyelven megjelenő COMMUNIO katolikus folyóirat nemzetközi tanácsadó testületének. A Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, a melbourne-i Katolikus Egyetem és a Szegedi Tudományegyetem díszdoktora. A francia Katolikus Akadémia tagja.
Könyveit lefordították angol, japán és német nyelvre. Simone Weil és Jonathan Edwards gondolatvilágáról írt művei magyarul is megjelentek, utóbbi a Károli Gáspár Református Egyetem és a L’Harmattan közös gondozásában.
Vető Miklós megtartotta a magyar állampolgárságát. Miután 1970-ben francia állampolgár lett, családostól és egyedül is egyre gyakrabban látogatott Magyarországra.
Párizsban 2020. január 9-én szentségekkel ellátva halt meg, Utolsó óráiban kisebbik fia volt mellette. Főbb művei
|
A(z) 2019. évi nyertesek |
Teológiai és Irodalmi kategóriaRobert Card. Sarah Teológia Kitüntetések, pályadíjak:2019 – Stephanus-díjÉletrajzRobert Sarah 1945. június 15-én született Ourousban, az afrikai Guinea egyik legkisebb falujában, animista törzsi családban. 1947. július 20-án részesült a keresztség szentségében egy misszionárius atya szolgálata által. Alapfokú tanulmányait szülőfalujában végezte, ugyanitt szerzett alapbizonyítványt 11 éves korában. 1957-ben belépett az elefántcsontparti Bingerwille-ben lévő Szent Ágoston kisszemináriumba, ahol három éven keresztül tanult. Az 1960-ban Elefántcsontpart és Guinea között kialakult feszült politikai viszony miatt rövid ideig Conakryban, a Szentlélek Kongregáció atyái által vezetett középiskolai kisszemináriumban folytatta tanulmányait. 1962 márciusában Kindiába, egy Conakrytól 150 km-re található oktatási intézménybe került – itt érettségizett 1964-ben. Ugyanebben az évben felvételt nyert a nancyi nagyszemináriumba, ahol 1967-ig tanult. A Guinea és Franciaország között romló nemzetközi kapcsolatok itteni tanulmányai megszakítására kényszerítették, így 1967 októbere és 1969 júniusa között a szenegáli Sébikotane-ban folytatta teológiai tanulmányait. 1969 és 1974 között a római Pápai Gergely Egyetem (Gregoriana) hallgatója volt, ám közben 1971-ben a jeruzsálemi Studium Biblicum Franciscanumban szentírástudományból licenciátusi fokozatot szerzett.
1969. július 20-án szentelték pappá a Conakryi Egyházmegye számára. Pappá szentelését követően a guineai Boké plébánosaként szolgált, majd 1976-tól a conakryi kisszeminárium tanára és igazgatója lett. VI. Pál pápa 1978. április 18-án nevezte ki püspökké, ám szentelésére nem kerülhetett sor. A kinevezést II. János Pál erősítette meg 1979-ben: augusztus 13-án conakryi érsek-metropolitává nevezte ki, augusztus 23-án pedig kankani apostoli adminisztrátorrá. Püspökké szentelésére Giovanni Benelli bíboros kézfeltétele által 1979. december 8-án került sor. Püspöki jelmondata: Sufficit tibi gratia mea – Elég neked az én kegyelmem. Több mint 20 évig volt Conakry püspöke, hivatali ideje alatt elnöke volt a Guineai Püspöki Konferenciának és a Nyugat-afrikai Püspöki Konferenciának is. 2001. október 1-jén II. János Pál pápa a Népek Evangelizációjának Kongregációja titkárává nevezte ki, s mintegy 10 évig töltötte be ezt a pozíciót. 2010. október 7-én a „Cor Unum” Pápai Tanács elnökévé nevezték ki, 2013. március 13-án pedig megerősítették e posztján. 2010. november 20-án XVI. Benedek kreálta bíborossá. 2014. november 24-én Ferenc pápa az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció prefektusává nevezte ki. Tagja a Világiak Pápai Tanácsának, az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsának és a „Dignitatis Humanae” Intézetnek. 2015. március 10-én Ferenc pápa a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottsága tagjává nevezte ki.
A francia, olasz és angol nyelvismerettel rendelkező guineai bíboros a Római Kúria kiemelkedő személyisége; a hagyományos katolikus tanítás erőteljes képviselője és támogatója a szexuális erkölcs és az élethez való jog védelmének kérdéskörében, valamint az iszlám radikalizmus elítélésében. Nagy nemzetközi sajtóorgánumokban publikál, ezek közé tartozik a Le Monde, a La Croix, a National Catholic Reporter és a Catholic Herald. Főbb művei
Szelestei Nagy László Irodalom Kitüntetések, pályadíjak:1985 – Bél Mátyás Emlékérem1986 – Az irodalomtudomány kandidátusa 1991 – Keresztury Dezső-díj 2008 – Az irodalomtudományok doktora 2009 – Faludy Ferenc-díj 2011 – Mestertanár Aranyérem 2016 – Érd Város Életmű Díja ÉletrajzSzelestei Nagy László 1947. július 30-án született Szombathelyen. Nős (felesége Dr. Hubert Ildikó), egy gyermek (Anna) édesapja. A Győri Bencés Gimnáziumban érettségizett 1965-ben. Ezt követően a Nyugat-magyarországi Fűrészek üzemének segédmunkásaként dolgozott, majd 1966. szeptember 1-től 1967. augusztus 2-ig katonai szolgálatot teljesített Kalocsán. 1967 és 1972 között az ELTE Bölcsészettudományi Karának nappali tagozatos hallgatójaként folytatta tanulmányait, ahol magyar–latin középiskolai tanári, levéltárosi és könyvtárosi diplomát szerzett. 1972 augusztusától 1973. január 31-ig a Budapest-csepeli Bajáki Ferenc Szakmunkásképző tanára, 1973. február 1-től 1996. július 31-ig az Országos Széchényi Könyvtár könyvtárosa volt. 1992-től 1996-ig másodállásban docensként oktatott a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának Régi Magyar Irodalom Tanszékén. 1993-tól könyvtártörténeti szakdolgozatokat vezetett és bírált az OSZK–KMK tanfolyamain, a következő év februárjától a Pázmány Péter Katolikus Egyetem régi magyar irodalmi szemináriumainak vezetőjeként tevékenykedett. 1996-tól 2017-ig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának tanára, ugyanezen intézmény Magyar Irodalmi Intézetében 1997–2000 között intézetvezető, 1997–2001 között Széchenyi Professzori Ösztöndíjas, 2003–2005 között Széchenyi István Ösztöndíjas, 2006–2009 között dékán. 2012-től 2017. július 31-i nyugdíjazásáig a MTA–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport alapítója és vezetője volt.
Kutatási területe a 16–18. századi magyarországi irodalom és lelkiségtörténet. Számtalan könyv szerkesztője és lektora; tanulmány, cikk, szócikk (Magyar Művelődéstörténeti Lexikon) és recenzió szerzője. Hazai és külföldi konferenciák rendszeres előadója. Főbb művei
|
A(z) 2018. évi nyertesek |
Teológiai és Irodalmi kategóriaRokay Zoltán Teológia Kitüntetések, pályadíjak:2002 – a Szent István Akadémia rendes tagja2003 – pápai káplán 2003 – budafelhévízi Szentháromságról nevezett címzetes prépost 2005 – „Litteris et artibus” érdemrend I. osztályú keresztje (az osztrák köztársasági elnöktől) 2011 – Pázmány Plakett ÉletrajzRokay Zoltán római katolikus pap, egyetemi tanár, 1947. július 20-án született Szabadkán, szülei ötödik gyermekeként. Középiskolai éveit a szabadkai Paulinum falai között töltötte, itt érettségizett 1966-ban. Az érettségit követően jelentkezett az egyházmegye kispapjai közé, s a zágrábi teológiai fakultáson kezdte meg teológiai tanulmányait. Az első tanév után másfél évnyi katonai szolgálat következett. 1968-tól Innsbruckban folytatta tanulmányait, ahol a Leopold-Franzens Egyetem hallgatójaként teológiát, filozófiát és klasszika-filológiát tanult, s ahol 1971-ben licenciátust is szerzett. Zvenaković Mátyás püspök szentelte pappá 1973-ban Szabadkán, a Nagy Szent Teréz-székesegyházban. E templomban kezdte meg papi működését, s közben a Paulinumban latin és görög nyelvet, valamint filozófiai propedeutikát oktatott. Hamarosan prefektusként és egyetemi lelkészként is szolgálhatott, majd az óbecsei főplébánia plébánosa lett.
Lelkipásztori munkája mellett folytatta tovább teológiai és filozófiai tanulmányait, s mindkettőből doktori fokozatott szerzett. Teológiai doktorátusát Innsbruckban szerezte meg 1989-ben, filozófiai doktorátusát pedig hét évvel később, a kieli Christian-Albrechts Egyetemen nyerte el. Teológiai doktori értekezésének címe: Die Nachtgesichte des Propheten Sacharja, a filozófiai doktorátusáé: Die Wissenschaftslehre Nova Methodo von J. G. Fichte.
1997-től egyetemi tanár. A budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karára került, a 2-es számú Keresztény Bölcseleti Tanszék élére. 2000-ben habilitált, ugyanekkor a nyilvános rendes egyetemi tanári kinevezést is elnyerte. Tanszéke oktatott tárgyai: filozófiatörténet, antropológia, etika, tudományelmélet és hermeneutika. A Hittudományi Kar dékáni tisztségét 2002 és 2004, valamint 2004 és 2006 között viselte.
Vendégelőadóként, vendégprofesszorként illetve előadóként ismert Piliscsabán, Veszprémben, Szegeden, Leuvenben, Passauban, Luxembourgban és Zágrábban. Könyveinek többsége a bölcselettudomány területén helyezkedik el, monográfiái azonban esetenként biblikus vagy ikonográfiai kérdéseket dolgoznak fel. Jelentősek fordításai is, hiszen a többi között Diogenész Laertiosz, Fichte, Erasmus, Kierkegaard és XVI. Benedek pápa egy-egy műve neki köszönheti magyar nyelvű megjelenését. Több mint száz tudományos közlemény szerzője, nemzetközi és hazai szakfolyóiratokban egyaránt publikál. Főbb művei
Valter Ilona Irodalom Kitüntetések, pályadíjak:1980 – Kuzsinszky Bálint érem1987 – Madách-díj (Nógrád megye a pásztói kutatásokért) 1989 – Magyar Műemlékvédelemért plakett 1993 – Pásztó város díszpolgára 2001 – Forster Gyula-díj 2002 – Rómer Flóris érem (Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társaság) 2009 – A Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje 2014 – Magyar Érdemrend Tisztikeresztje 2015 – Möller István emlékérem ÉletrajzValter Ilona 1938. december 15-én született a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Sárospatakon. A Rákóczi Gimnáziumban (ma újra a Református Kollégium Gimnáziuma) érettségizett 1957-ben. Még ebben az évben felvételt nyert az ELTE Bölcsészettudományi Karának régészet–történelem tanári szakára. Itt szerzett diplomát László Gyula professzor tanítványaként A Bodrogköz honfoglalás kori és középkori településtörténete című dolgozatával, 1962-ben. Diplomamunkáját kibővítette a teljes (ma Szlovákiához tartozó) Bodrogköz településtörténetének feldolgozásával, és ezt nyújtotta be doktori disszertációként. Doktori címét 1967-ben védte meg.
Tudományos fokozatot 1998-ban szerzett az Árpád-kori téglatemplomok Nyugat-Dunántúlon című kandidátusi disszertációjával.
Régészeti pályafutását a Zalaegerszegi Göcseji Múzeumban kezdte 1962-ben. Zala megye első régészeként, majd 1964-től az Országos Műemléki Felügyelőségen és annak jogutód intézményeiben dolgozott régészként és főosztályvezető helyettesként. Innen vonult nyugdíjba 2000-ben.
1962-től folyamatosan végzett régészeti és műemléki falkutatásokat, főleg egyházi műemlékeken. Érdeklődését kezdettől az egyházi emlékek: román kori, gótikus templomok, elpusztult szerzetesi monostorok kutatása határozta meg. Ezt részben szakmai szempontok motiválták, ám meghatározó szerepet játszott benne keresztény hite, és az tény, hogy ez épületek kutatásával jelentős segítséget nyújthat az egyházközségeknek. Ha ugyanis egy egyházi épület bekerült a Műemléki Felügyelőség kutatási programjába, akkor azt az építész tervei alapján a Felügyelőség kivitelezői előbb-utóbb helyre is állították. Valter Ilona szabadidejében, hivatali kötelezettségein túl is vállalt kutatásokat, hogy segítsen az egyházközségeken.
Már zalai régészként felfigyelt a Nyugat-Dunántúlon megmaradt kis falusi román kori templomokra. Mintegy 30 kis templom kutatását végezte Vas, Zala és Somogy megyében. Ő kutatta az őriszentpéteri templomot, Mindszenty József hercegprímás szülőfaluja, Csehimindszent római katolikus templomát, de a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tornaszentandrás különleges, ikerszentélyes templomának, és Gyöngyös hatalmas gótikus templomának kutatása is az ő feladata volt.
Első műemléki ásatása a bélapátfalvi ciszterci monostorépület feltárása volt 1964–1966 között. Ekkor ismerkedett meg a ciszterci építészettel és magával a renddel, valamint annak hazai és külföldi képviselőivel. Igen sok segítséget kapott tőlük a rend életének megismeréséhez. Szeretetteljes kapcsolat alakult ki közte és egyes rendtagok között. Rajeczky Benjamin, akivel a pásztói apátság feltárásánál ismerkedett meg, több mint húsz évig volt a lelki vezetője. Különösen sokat köszönhet Zakar Polikárp atyának, aki a rend generális apátjaként Rómából nyomon kísérte feltárási munkáit, ciszterci kutatásairól írt tanulmányait elhelyezte külföldi folyóiratokban. Anyagi támogatást is nyújtott, például az első magyar ciszterci apátság, Cikádor feltárásához. Az egész akkor ismert ciszterci közösség érdeklődése kísérte az elpusztult ciszterci apátságok feltárását. Ugyanilyen szeretetteljes öröm nyilvánult meg a ciszterciek részéről, amikor Valter Ilona és a volt ciszterci diák Kubinyi András történész-régész professzor házasságot kötött, természetesen ciszterci templomban. Zakar Polikárp generális apát úr kérésére II. János Pál pápa levélben küldte áldását e házasságra. Valter Ilona férje halála után a Brückner Ákos atya által vezetett ciszterci konventben obláta fogadalmat tett.
A bélapátfalvi monostor sikeres feltárása után az ő feladatává vált az elpusztult ciszterci monostorok megkeresése és feltárása: Pásztó (1966–1985), Szentgotthárd (1971, 1982–1984), Bátaszék-Cikádor (1994–2000). Pásztón mintegy 25 évig végzett régészeti feltárásokat. Megtalálta a bencés-ciszterci apátság műhelyépületeit is: a 11. századi üveghutát és a kovácsműhelyt, a plébániatemplom mellett a Rátót nemzetség 13. századi hatszögű temetkezési kápolnáját, a gótikus iskolamesteri házat, vagyis napvilágra került az elpusztult középkori mezőváros.
Kutatási munkái során kapcsolatba került a bencés renddel is. 1976 és 1982 között ásatást és falkutatást végzett a boldvai református templomban, ahol kibontakozott a 12. század végén épült bencés apátság, mellette egy körtemplom, a falu plébániatemploma. 1990-től 2003-ig folyt a kutatás Jákon. A mai Szent Jakab-kápolna alatt előkerültek egy 11. századi körtemplom, a falu keresztelőegyházának alapjai, a templomdomb nyugati részén a Ják nemzetség 12. századi kúriájának, 13. századi lakótornyának maradványai, vagyis a Ják nemzetség központja. 1997-től P. Hajmási Erika régész közreműködésével feltárták a bencés monostor alapjait, valamint a templom körüli temető 931 sírját, ahol a 10. század végétől az 1780-as évekig folyt temetkezés. Kutató kollégáival együtt a mai napig tartó barátság alakult ki a jáki plébános, Rátkai László, és a falu között. Régész hallgató egyetemisták nemzedékei dolgoztak itt az évekig tartó ásatáson, ahol nem csak szakmai ismeretekhez juthattak, hanem megtapasztalhatták egy összetartó egyházközség ragaszkodását templomához, a körülötte kiásott ősök maradványaihoz. A csontvázakat nem engedték a szabályok szerint a Savaria Múzeumba szállítani. Kialakítottak a bencés templom északi tornyában egy kutatóhelyiséget, és a Múzeum által leltárba vett és letétként itt elhelyezett ősök maradványai beszentelt, méltó helyen várják a kutatókat.
Valter Ilona a premontrei renddel is kapcsolatba került. 1986 és 1992 között hitelesítő feltárást végzett a zsámbéki premontrei prépostsági romtemplomban és környékén. Tisztázódott a korai építéstörténet és feltárásra került 465 középkori sír. E fontos ásatás eredményeinek feldolgozása még fontos feladata lesz a régésznek.
Kutatásait magyar és nemzetközi szakfolyóiratokban és önálló kötetekben publikálja. Főbb művei
|
Korábbi díjazottak
A(z) 2023. évi nyertesek |
---|
A(z) 2022. évi nyertesek |
A(z) 2021. évi nyertesek |
A(z) 2019. évi nyertesek |
A(z) 2018. évi nyertesek |