Puskás Attila római katolikus áldozópap, teológus, tanszékvezető egyetemi tanár, a Szent István Tudományos Akadémia rendes tagja. A Tolna vármegyei Döbröközön született 1965. május 14-én. Általános iskolai tanulmányait szülőfalujában végezte, majd a dombóvári Gőgös Ignác Gimnáziumban érettségizett 1983-ban. Teológiai tanulmányait – mint pécsi egyházmegyés kispap – a budapesti Központi Papnevelő Intézet (Seminarium Centrale) növendékeként a budapesti Pázmány Péter Hittudományi Akadémián végezte. 1990-ben szentelte pappá Mayer Mihály megyéspüspök Pécsett. 1990–1991-ben a bécsi Pázmáneumban tanult ösztöndíjasként. 1991-ben a Pázmány Péter Hittudományi Akadémián szerzett teológiai doktorátust; disszertációjának címe: A kinyilatkoztatás fogalma Anton Günther teológiájában. 1992 és 1994 között Rómában, a Pápai Gergely Egyetemen (Gregoriana), a Pápai Magyar Intézet ösztöndíjasaként teológiát és filozófiát tanult ahol szaklicenciát szerzett. 1994–1995-ben káplánként szolgált Szekszárdon, s közben a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskolán filozófiát tanított. 1995-től 1997-ig a Gregoriana Filozófiai Karának doktori iskolájában képezte magát és szerzett doktori címet. Római disszertációjának címe: La domanda sul senso della vita umana nella filosofia di Georg Scherer (Az emberi élet értelmének kérdése Georg Scherer filozófiájában). 1997 és 2000 között a budapesti Központi Papnevelő Intézet prefektusa, mellette óraadó a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskolán. 1999-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kar Dogmatika Tanszékének rendkívüli tanára. 2006-ban habilitált, 2008-tól ugyanitt tanszékvezető egyetemi tanár. 2020 és 2024 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának dékánja, jelenleg dékánhelyettese. Az egyetemi kutatás (Hans Urs von Balthasar teológiája) és oktatás mellett huszonöt éve a budapesti Egyetemi templom nagy létszámú Don Bosco Ének- és Zenekarának lelkivezetője. Számos tudományos szakcikk, tanulmány (főként a Communio, Teológia és Vigilia folyóiratokban, a Folia Theologicában és a Jeromos Füzetekben), fordítás, lexikon szócikk, valamint szerkesztett kötet köthető a nevéhez. A Magyar Tudományos Művek Tára (MTMT) több mint 200 magyar, német és olasz nyelvű publikációját regisztrálja a dogmatika és lelkiség tárgykörében.

Mezei Balázs Mihály (publikációkban Mezei Balázs, Mezei Balázs M., Balázs M. Mezei; prof., Dr., habil., DSc): filozófus, irodalomtudós, vallásfilozófus, a Szent István Tudományos Akadémia rendes tagja, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Magyar Vallástudományi Társaság elnöke (2016‒2022), az Eötvös Loránd Kutatóhálózat (ELKH, ma: HUN-REN) Tudományos Tanácsának tagja, a Magyar Filozófiai Enciklopédia magyar és angol kiadásának és kutatócsoportjának vezetője. Pestszenterzsébeten született 1960. február 15-én, négy testvére közül harmadikként. Édesanya Legéndy Klára Waldorf-pedagógus, biodinamikus közgazdász. Édesapja Dr. Mezei Ottó művészettörténész. Mindkét szülő a szocializmus időszakában a tiltott vagy tűrt területeken működött úttörő személyiségként, akiket a rendszerváltozás után magas kitüntetésekkel illettek. Felesége Mezei-Tóth Andrea életvezetési tanácsadó. Két felnőtt gyermek édesapja. Testvérei közül ismert személyiség Kristina Maria Mezei svédországi művészettörténész, Mezei Dániel sportközgazdász, Mezei Mihály, a Demeter International hivatalos minősítője. Iskoláit Budapesten végezte, a Jedlik Ányos Gimnáziumban érettségizett. Ezután laikusként elvégezte a Római Katolikus Hittudományi Főiskolát, de más felekezetek teológiai kurzusait is látogatta. 1982-től műfordítóként és tanárként dolgozott, több díjat kapott tevékenysége nyomán, például az Európa Könyvkiadó Nívódíját 2 alkalommal. 1988-ban válogatott verseit Lator László mutatta be az Élet és Irodalom hasábjain. Ebben az évben már az Internationale Akademie für Philosophie (Fürstentum Liechtenstein) hallgatója, később doktorandusza lett. Doktori disszertációját Edmund Husserlről írta 1990 és 1993 között, Josef Seifert és Barry Smith vezetésével. 1993-tól ismét Magyarországon élt, s több egyetemen is tanított. Habilitációs munkája vallástudományi témában készült. Kinevezett professzora az Eötvös Loránd Tudományegyetemnek, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemnek, illetve a Budapesti Corvinus Egyetemnek. A Magyar Tudományos Akadémia nagydoktorátusát 2006-ban nyerte el. Két évtizeden át vezette a Pázmány Péter Katolikus Egyetem filozófiaoktatását, ahol a legalsóbb szinttől a doktori iskoláig építette fel a filozófiai képzést. Jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetem kutatóprofesszora. A világ több vezető egyetemén volt vendégoktató, kétszer Fulbright-ösztöndíjas kutató. Eddig két John Templeton-projektum, valamint több nemzetközi kutatócsoport tagja. Kétszer kapott Széchenyi professzori ösztöndíjat. 2019-ben a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki. Eddig 58 saját szerzőségű, fordított, illetve szerkesztett kötete, több mint 250 tanulmánya jelent meg magyar, angol, német és francia nyelven, a filozófia különböző tárgyköreiben. A Szent István Társulat kiadásában gondozza a Fides et ratio: A vallásbölcselet kiskönyvtára sorozatát. Vezetője Gondos-Grünhut László életműkiadásának (MCA), valamint a Molnár Tamás Összegyűjtött Művei sorozatnak (NKE). Szerkesztője a Religions folyóirat Varieties of Revelation című különszámának, amely a jövőben könyv formában is megjelenik. Több nemzetközi könyvsorozat szerkesztőbizottságának tagja (pl. Illuminating Modernity, Libri Nigri, Realist Phenomenological Philosophy). Életében és gondolkodásában meghatározó szerepet játszott Dr. Molnár Gyula jogász, a magyar Országgyűlés egykori gyorsírója, a Mindszenty-per elítéltje, mariológus; Josef Seifert, a kortárs katolikus gondolkodás kiemelkedő alakja; William Desmond, a Leuveni Katolikus Egyetem professzora; valamint Vető Miklós francia filozófus, több hazai és más egyetem díszdoktora.